Az Európai Unió bővítése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(EU-bővítés szócikkből átirányítva)
Az Európai Unió bővítésének folyamata

Az Európai Unió bővítése az Európai Unió növekedése a hat alapító tagtól a 27 jelenlegi tagállamig (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország, Dánia, Írország, Görögország, Portugália, Spanyolország, Ausztria, Finnország, Svédország, Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia, Bulgária, Románia, Horvátország). A bővítési folyamatot szokták európai integrációnak is nevezni.

A csatlakozni kívánó tagállamoknak bizonyos gazdasági és politikai feltételeknek kell megfelelniük (koppenhágai kritériumok), valamint minden tagállamnak és az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia a csatlakozási kérelmet.

Története[szerkesztés]

Kezdetek[szerkesztés]

Bővítések[szerkesztés]

A vasfüggöny és a berlini fal megszűnése 1989-ben történelmi lehetőséget adott a későbbi bővítésekre. Az Európai Közösség gyorsan kiépítette diplomáciai kapcsolatait a közép- és kelet-európai államokkal. (Magyarország már 1988-ban felvette a diplomáciai kapcsolatokat az Európai Gazdasági Közösséggel.) A Phare-program pénzügyi segítséget nyújtott a jövőbeni csatlakozóknak a gazdasági reformjaik végrehajtására.

Tervek[szerkesztés]

  Jelenlegi tagok
  Tagjelöltek
  Lehetséges pályázók

Tagjelöltek[szerkesztés]

Törökország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, bár csatlakozásának időpontjára nincs konkrét becslés. Számos jelenlegi tagországban jelentős ellenállás van Törökország tagságával szemben.

Észak-Macedónia az Európai Unió hivatalos tagjelöltje 2005. december 17. óta, azonban a csatlakozási tárgyalások elindítását a Görögországgal való rendezetlen viszonya (elsősorban a korábbi „Macedónia” név miatti vita) okán az utóbbi ország sokáig blokkolta,[4] amihez 2012 decemberében Bulgária is csatlakozott.[5] Miután a névvita 2019-ben megoldódott, a felvételi folyamat is folytatódott.[6] A csatlakozási tárgyalásokat 2022. július 19-én nyitották meg.

Szerbia 2009. december 22-én nyújtotta be csatlakozási kérelmét, 2010. október 25-én pedig az EU külügyminiszterei felkérték a Bizottságot a tárgyalások megkezdésére, ami november 24-én meg is kezdődött.[7] A tagjelölti kérelmet 2012 márciusában fogadták el.[8] A tárgyalások 2014. január 21-én kezdődtek.

Montenegró 2010. december 17-én vált tagjelöltté.[9] A tárgyalások 2012. június 29-én kezdődtek.

Albánia 2014 júniusától hivatalos tagjelölt, a csatlakozási tárgyalásokat 2022. július 19-én nyitották meg.

Ukrajna 2022. június 23-án megkapta a tagjelölti státuszt.

Moldova 2022. június 23-án megkapta a tagjelölti státuszt.

Bosznia-Hercegovina 2022. december 15-én megkapta a tagjelölti státuszt.[10]

Potenciális tagjelöltek[szerkesztés]

Grúzia és Koszovó[11] beadta a csatlakozási kérelmet.

További országok[szerkesztés]

Andorra, Izland, Liechtenstein, Monaco, Norvégia, San Marino, Svájc és a Vatikán nem tagállamok, de külön megállapodásokat kötöttek az Unióval.

Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjai Svájc kivételével az Európai Gazdasági Térséget létrehozó egyezmény részesei, ezek az országok részesei a közös piacnak.

Az Európai Unió 1975 óta együttműködik 77 egykori gyarmati országgal az afrikai, karib és csendes-óceáni régióból az ACP program keretében.

Az Egyesült Királyság 1973. január 1-jén csatlakozott az Unió elődjének számító Európai Gazdasági Közösségbe, majd 2020 január 31-én kilépett.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. beleértve Grönlandot is
  2. beleértve Gibraltárt is
  3. Croatia joins the EU (angol nyelven). Európai Unió, 2013. július 2. (Hozzáférés: 2013. július 2.)
  4. Bizottsági lajstrom a tegjelöltekről (magyar nyelven). Euractiv.hu. [2011. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 9.)
  5. Sinisa Jakov Marusic: Bulgaria’s Brussels Blockade Leaves Macedonia Bitter (angol nyelven). BalkanInsight, 2012. december 14. (Hozzáférés: 2012. december 14.)
  6. Mostantól nincs olyan ország, hogy Macedónia, Észak-Macedónia van helyette – 444.hu, 2019. február 12.
  7. Az Európai Unió és Szerbia kapcsolata (magyar nyelven). Euractiv.hu. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 9.)
  8. Szerbia Európának gondolja magát (magyar nyelven). Index, 2011. december 9. (Hozzáférés: 2011. december 9.)
  9. Montenegro - EU Montenegro relations (angol nyelven). Európai Bizottság, 2011. január 25. [2011. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 17.)
  10. Európai Tanács: Tagjelölti státuszt kapott Bosznia-Hercegovina (magyar nyelven). Napi.hu. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
  11. Zrt, HVG Kiadó: Koszovó EU-csatlakozási kérelmet nyújt be (magyar nyelven). hvg.hu, 2022. december 14. (Hozzáférés: 2022. december 16.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Külső hivatkozás[szerkesztés]

  • Az európai uniós csatlakozás folyamata lépésről lépésre, 2020. október (angolul)doi:10.2775/91859