Dankó Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dankó Imre
Született 1922. január 22.
Budapest
Elhunyt 2008. december 15. (86 évesen)
Debrecen
Foglalkozása etnográfus, történész, helytörténész, muzeológus, múzeumigazgató, egyetemi tanár
Kitüntetései Móra Ferenc-emlékérem (1976)

Dankó Imre (Budapest, 1922. január 22.Debrecen, 2008. december 15.[1]) magyar etnográfus, történész, muzeológus, múzeumigazgató, címzetes egyetemi tanár, az MTA doktora.

Élete[szerkesztés]

Tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen és a Debreceni Tudományegyetemen végezte,[1] angol-magyar tanári (1945) és bölcsészdoktori (1946) oklevelet szerzett. Gimnáziumi tanár volt Hajdúnánáson, Kecskeméten, Szentendrén.[1] Iskolaigazgató Túrkevén 1950-1952-ig. Pedagógusi munkája mellett, élénk szervezői és közéleti szerepet is betöltött. Egyike volt a helytörténeti-honismereti mozgalom megindítójának. Túrkevén került először komolyabb kapcsolatba a muzeológiával, itt hozta létre élete első múzeumi gyűjteményét.

1954-1957-ig a Sárospataki Rákóczi Vármúzeum igazgatója. Ezután rövid ideig a bajai múzeum munkatársa. 1958-1964-ig gyulai Erkel Ferenc Múzeum igazgatója.

1964 és 1969 között a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Baranya megyei Múzeumok Igazgatósága vezetője. Többek között újjáalakította a múzeumbaráti kört, megszervezte a múzeumi hónapokat, a Múzeumi Körlevél és a Dunántúli Dolgozatok megjelentetését, a Természettudományi Múzeum épületének rendbehozatalát és az állandó természettudományi kiállítás megrendezését, a mohácsi múzeum újjászervezését.

Leghosszabb időt Debrecenben töltött. 1969 és 1982 között a Déri Múzeum és a Hajdú-Bihar megyei Múzeumi Szervezet igazgatója volt. Itt teljesedett ki munkássága. Sok minden köszönhető neki: a Hajdú-Bihar megyei múzeumi hálózat látványos fejlesztése, számos új egység létrehozása. Páratlan az a kiadói tevékenység, amit meghonosított. Az ő érdeme volt a településekhez kapcsolódó, kiemelkedő személyiségek emlékének ápolása, emléktáblákkal, szobrokkal való megjelölése, a hazai és nemzetközi (bolgár) kapcsolatok fellendítése. Sokat tett Debrecen és Sumen testvérvárosi kapcsolatának létrehozásáért. Debrecent a magyarországi bulgarisztikai kutatás központjává tette.

Debreceni időszakában sorra készültek el összefoglaló feldolgozásai a hajdúkról, a népi építészetről, fazekasságról, a vásárok és a kereskedelem néprajzáról. Vizsgálta a változás-váltás folyamatát a népi kultúrában. Ismereteit a Debreceni Egyetem több tanszékén is továbbadta. Kutatási területe a Hajdúság, valamint a szomszédos bihari és békési vidékek néprajza volt. Történeti kutatásai a hajdúk mint sajátos történelmi-társadalmi csoport kialakulására és térbeli elhelyezkedésére irányultak.

Nevéhez fűződik többek között számos vidéki múzeum, emlékház, kiállítóhely létrejötte. Széles körű tevékenységet végzett a múzeumszervezésben és a múzeumok közművelődési tevékenységének kiterjesztésében. Ő kezdeményezte az azóta már hónappá terebélyesedett múzeumi hét beindítását. Több múzeumi kiadvány, évkönyv, helytörténeti-néprajzi tanulmánykötet szerkesztője volt. Cikkei jelentek meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban és évkönyvekben. Sokak szerint ő volt a múzeumi szakma egyik utolsó polihisztora.

Munkái[szerkesztés]

  • A sárospataki járás története, Miskolc, 1955.
  • A Sajó-Hernád melléki hajdútelepek, Sárospatak, 1955.
  • Széphalom, Sárospatak, 1956.
  • Túrkeve kutatása, Túrkeve, 1957.
  • Túrkeve története 1945-ig (Györffy Lajossal és Veress Évával), 1957.
  • Nyírbátor hajdúváros, Nyírbátor, 1957.
  • Baja irodalma, Baja, 1957.
  • A Körösköz-Bihari hajdúság, Gyula, 1959.
  • Kötegyán (Korek Józseffel), Gyula, 1960.
  • Szakál Lajos, Gyula, 1961.
  • Petik Ambrus: Békés megye leírása, 1784 (szerkesztő), Gyula, 1961.
  • A gyulai vásárok, Gyula, 1963.
  • A gyulai fazekasság, Gyula, 1963.
  • Ismeretlen török kép Gyula váráról, Gyula, 1966.
  • Változások a magyar parasztság (dél-bihari síkság) életmódjában, 1967.
  • A magyarhertelendi női fazekasság, Pécs, 1968.
  • The Functions of Hungarian Fairs, 1971.
  • Bajomi krónika (antológia szerkesztője), Biharnagybajom, 1973.
  • Csengeri krónika(antológia szerkesztője), Csenger, 1975.
  • Bagosi krónika(antológia szerkesztője), Hajdúbagos, 1976.
  • A Dériek, a Déri-gyűjtemények, Debrecen, 1977.
  • Opuscula Ethnographica (válogatott tanulmányok), 1977
  • Csenger története (Fábián Lászlóval), Mátészalka, 1978.
  • Vándorlás és árucsere, 1979.
  • Békés Város néprajza (szerkesztette), Békés, 1983.
  • Árucsere és migráció, 1986.
  • Rendkívüli vételformák, szerzési módok, 1988.
  • A javak cseréjének néprajza, 1991.
  • Régi vásáraink világa, 1992.
  • Emlékezés egy tudós lelkipásztorra (Takács Béla), 1992.
  • Nagyecsed, Debrecen, 1994.
  • Püspökladányi tanulmányok, Püspökladány, 1996.
  • Szabolcsi révek a Tiszán, 2001
  • Magyarhomorog. Egy bihari falu etnokulturális képe; Ethnica, Debrecen, 2001
  • Fragmenta historica ethnographica. Válogatott tanulmányok; Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága, Debrecen, 2002 (A Hajdú-Bihar megyei múzeumok közleményei)
  • Írások, nyomdászok, nyomdák; Méliusz, Debrecen, 2002
  • Zsáka; szerk. Selmeczi László; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2002 (Száz magyar falu könyvesháza)
  • Durkó Antal élete és munkássága; Jantyik Múzeum, Békés, 2003 (Békési téka)
  • Veress Endre élete és munkássága; Jantyik Mátyás Múzeum, Békés, 2004 (Békési téka)
  • Bajomi krónika. Néprajzi és helytörténeti antológia Szűcs Sándor 70. születésnapjára; szerk. Dankó Imre; Beklen Alapítvány, Karcag–Túrkeve, 2007 (Alföld könyvek)
  • Közleményeinek száma meghaladja a kétezret.

Tudományos fokozatai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 158. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Külső hivatkozások[szerkesztés]