Ugrás a tartalomhoz

Csernobil (minisorozat)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csernobil
(Chernobyl)
Műfajtörténelmi dráma

AlkotóCraig Mazin
AlapműVoices from Chernobyl
ÍróCraig Mazin
RendezőJohan Renck
FőszereplőJared Harris
Stellan Skarsgård
Emily Watson
ZeneszerzőHildur Guðnadóttir

Formátumminisorozat
Ország
Nyelvangol
Évadok1
Epizódok5
Gyártás
Vezető producerCraig Mazin
Carolyn Strauss
Jane Featherstone
ProducerSanne Wohlenberg
VágóJinx Godfrey
Forgatási helyszín Litvánia
 Ukrajna
OperatőrJakob Ihre
Részenkénti játékidő60-72 perc
GyártóSister Pictures
The Mighty Mint
Word Games
Forgalmazó
Sugárzás
Eredeti adó
Sky Atlantic
Eredeti sugárzás2019. május 6.2019. június 3.
Első magyar adó
Magyar sugárzás2019. május 7.2019. június 4.
Státuszbefejezett
KorhatárTizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott Tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott
További információk

A Csernobil (eredeti címe: Chernobyl) 2019-ben bemutatott, öt epizódból álló amerikai–brit televíziós minisorozat Johan Renck rendezésében. A forgatókönyvet Craig Mazin írta. A sorozat az HBO és a brit Sky koprodukciójában készült. Témája az 1986 áprilisában történt csernobili atomkatasztrófa és a következmények elhárításával kapcsolatban tett intézkedések. Magyarországon egy nappal a premier után mutatták be.

A forgatókönyv megszületésének körülményei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyik interjújában Craig Mazin elmondta, hogy a forgatókönyv megírását egy több mint két és féléves kutatás előzte meg, melyet 2015-ben kezdett meg. Sok különféle forrást használt fel –, tudományos folyóiratok cikkeit; kormányzati jelentéseket; korabeli szovjet tudósok könyveit, akik jelen voltak Csernobilban; nyugati történészek Csernobilt kutató munkáit; dokumentumfilmeket; személyes visszaemlékezéseket. Ezek közül kiemelte Szvjatlana Alekszievics belarusz író Csernobili ima (a Mazin által említett kiadás címe Voices From Chernobyl) című könyvét, amely lenyűgözte és rendkívüli módon inspirálta a filmsorozat megvalósítására. Mielőtt hozzákezdett volna az íráshoz, egy elmélyült beszélgetést folytatott egy atomfizikussal, aki elmagyarázta számára a nukleáris katasztrófa tudományos alapjait. Találkozott és beszélgetett egykori „likvidátorokkal”[* 1], illetve olyan személyekkel, akik a katasztrófa idején Pripjatyban éltek. A kész forgatókönyvet átolvasta és véleményezte egy ismerőse, aki a szovjet Ukrajnában nőtt fel, s az eseményeket átélte. Mazin megfogadta a javaslatait, s a történeti hitelesség érdekében számos javítást végzett a forgatókönyvön.[1]

A Csernobil megtörtént eseményeken alapul: az 1986. április 26-án történt atomkatasztrófa kapcsán mutat be emberi sorsokat és tragédiákat. Az atomreaktor dolgozóinak, a tűzoltóknak és a mentésen dolgozó bányászoknak a sorsát; a magas rangú pártfunkcionáriusok döntésképtelenségét, ahogy megpróbálják elbagatellizálni a veszély nagyságát; illetve olyan tudósokét, akik szakértelmük birtokában a nehézségek ellenére is mindent megtesznek a katasztrófa következményeinek elhárításában.

Szerep Színész Magyar hang[2][3][4][5][6] Leírás
Valerij LegaszovJared HarrisGyabronka JózsefA Kurcsatov Intézet igazgatóhelyettese, közvetlenül az események sűrűjébe kerülve segített a következmények elhárításában.
Borisz Scserbina(wd)Stellan SkarsgårdPapp JánosA Minisztertanács elnökhelyettese, akit azért küldtek a Kremlből, hogy a helyszínen koordinálja a cselekvési tervet.
Uljana HomjukEmily WatsonBertalan ÁgnesFiktív karakter, a Belorusz Atomenergetikai Intézet kutatója, aki a baleset okainak kivizsgálásán dolgozik. Legaszov tudóstársait hivatott képviselni a sorozatban.
Anatolij GyatlovPaul RitterTarján PéterA Csernobili atomerőmű üzemeltetési főmérnökének helyettese.
Ljudmila IgnatyenkoJessie BuckleyCsuha BoriVaszilij Ignatyenko felesége.
Vaszilij IgnatyenkoAdam NagaitisHorváth-Töreki GergelyPripjatyi tűzoltó őrmester.
Viktor BrjuhanovCon O'NeillJakab CsabaAz erőmű igazgatója.
Nyikolaj Fomin(wd)Adrian RawlinsBerzsenyi ZoltánAz erőmű főmérnöke.
Alekszandr AkimovSam TroughtonDévai BalázsÉjszakai műszakvezető az erőműben a baleset napján.
Leonyid Toptunov(wd)Robert EmmsMoser KárolyVezető reaktorirányító mérnök (reaktor operátor) az atomerőműben.
Mihail GorbacsovDavid DencikTörköly LeventeA Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) főtitkára.
Vlagyimir PikalovMark Lewis JonesVass GáborVezérezredes, a szovjet hadsereg vegyvédelmi csapatainak parancsnoka.
CsarkovAlan WilliamsVarga T. JózsefFiktív karakter, a KGB első elnökhelyettese.[7]
Andrej GluhovAlex FernsGesztesi KárolyA tulai bányászbrigád vezetője.
Nyikolaj Tarakanov(wd)Ralph InesonMihályi GyőzőPolgári védelmi mérnök vezérőrnagy, a „likvidátorok” katonai parancsnoka.
PavelBarry KeoghanCsiby GergelyBesorozott civil, „likvidátor”.
BacsoFares FaresEpres AttilaGrúz katona.
Andrej SztepasinMichael McElhattonTokaji CsabaGyatlov, Brjuhanov és Fomin tárgyalásainak ügyésze.
Szerep Színész Magyar hang[2][3][4][5][6] Leírás
Viktor ProszkurjakovKarl DaviesPapp DánielGyakornok az erőműben.
ZsarkovDonald SumpterCs. Németh LajosVolt kommunista párttag.
Dr. Szvetlana ZincsenkoNadia CliffordMohácsi NóraOrvos a pripjatyi kórházban.
Valerij PerevozcsenkoJay SimpsonDózsa ZoltánAz erőmű reaktorrészlegének vezetője.
Borisz SztoljarcsukBilly PostlethwaiteMarkovics TamásVezérlőegység-mérnök az erőműben.
MihailMichael SochaSarádi ZsoltPripjatyi házaspár.
OkszanaLaura ElphinstoneCzifra Krisztina
Alekszandr JuvcsenkoDouggie McMeekinTuri BálintAz éjszakai műszak gépészmérnöke az erőműben a baleset éjszkáján.
Anatolij SzitnyikovJamie SivesRába RolandAz erőmű egyes és kettes blokkjának főmérnökhelyettese.
DmitrijMatthew NeedhamMakranczi ZalánUljana Homjuk munkatársa Minszkben.
Garanyin titkárhelyettesVictor McGuireFaragó AndrásA kommunista párt tisztviselője Minszkben.
Alekszej AnanenkoBaltasar Breki SamperFehérváry MártonÜzemi gépészmérnökök, akik önként jelentkeztek arra, hogy búvárruhában lemennek az erőmű alagsorába, a leolvadt reaktor alá és megnyitják a vízleeresztő szelepeket, hogy megelőzhető legyen egy újabb robbanás.
Valerij BezpalovPhilip BarantiniMesterházy Gyula
Borisz BaranovOscar Dyekjar GieseGyurin Zsolt
Dr. VetrovaPandora ColinBognár GyöngyvérA moszkvai 6-os kórház egyik orvosa.
Mihail ScsadovMichael ColganKirály AdriánA szovjet szénipar minisztere.
GaroAlexej ManvelovBordás JánosÖrmény katona, Bacso és Pavel társa.
Milan KadnyikovHilton McRaeKertész PéterBíró, Gyatlov, Brjuhanov és Fomin tárgyalásán.
Szerep Színész Magyar hang[2][3][4][5][6] Leírás
Igor KirsenbaumJoshua LeeseMesterházy Gyula (1. rész)Turbinairányító mérnök az erőműben.
Lovas Dániel (5. rész)
Alekszandr KudrjavcevPaulius MarkevičiusNem szólal megGyakornok az erőműben.
Vjacseszlav BrazsnyikAdam LundgrenHám BertalanTurbinaoperátor az erőműben.
DoktorRon CookNémeth GáborIdős szülész nőgyógyász a pripjatyi kórházban.
PetrovicsAlex BlakeMikula SándorA pripjatyi végrehajtó bizottság tagja.
Nyikolaj GorbacsenkoRoss ArmstrongKossuth GáborSugárzásfigyelő technikus az erőműben.
Viktor GyegtyarenkoKarolis KasperavičiusSzrna KrisztiánA 4-es reaktor keringető szivattyúinak kezelője Hodemcsuk mellett.
Vlagyimir PravikGerard KearnsRenácz ZoltánPripjatyi tűzoltó hadnagy.
Viktor KibenokPovilas JatkevičiusBordás JánosPripjatyi tűzoltó hadnagy.
Segédtiszt a KremlbenAmanda DrewErdős BorcsaSegédtiszt a Kremlben.
SztaszjukDaniel CrossleyHoll NándorA helikopterpilóták légiirányításáért volt felelős.
Marina GruzinszkajaLucy RussellAndresz KatiUljana Homjuk ismerőse a Kurcsatov Intézetből.
Burov őrnagyPeter GuinnessBartók LászlóEgy tiszt a pripjatyi kórházban.
BányászJames CosmoTulai bányász.
Szőke férfiMichael ShaefferMaday GáborKGB-ügynök a 6-os kórházban. Két évvel később pedig Legaszov megfigyelője.
JeninaCaoilfhionn DunneGyörfi LauraNővér a moszkvai 6-os kórházban.
MisaSam Strike Fehérváry MártonPripjatyi tűzoltó.
ZukauszkaszDiarmaid MurtaghHatárőr a lezárt zónában.
Nyikolaj TyityenokSammy HaymanPripjatyi tűzoltó őrmester.
JanekJosef Davies„Likvidátor”.
Idős nőJune WatsonBókai MáriaIdős asszony, aki nem hajlandó elhagyni a falut ahol él.
KatonaJosef AltinPataki FerencKatona, akinek ki kell üríteníe a zónát.
DzsugasviliMark BagnallGalbenisz TomaszRobot operátor.
MasaIan PirieBerzsenyi ZoltánA „likvidátorok” vezetője, az erőmű tetején lévő grafitdarabok eltávolítása során.
Valerij HodemcsukKieran O’BrienHaagen ImreA 4-es reaktor keringető szivattyúinak kezelője. Azonnal meghalt a robbanásban és holttestét sosem találták meg. Ő volt a katasztrófa első áldozata.

A szinkront az HBO megbízásából a Mafilm Audio Kft. készítette.

Sor. Év.CímRendezőÍróPremier
1. 1.1:23:45Johan RenckCraig MazinUSA 2019. május 6.
magyar 2019. május 7.
1988. április 26-ának éjjelén Valerij Legaszov rögzít pár kazettát, melyben Anatolij Gyatlovot felelősként jelöli meg a csernobili katasztrófa megtörténtéért, és elégedetlenkedik, amiért megúszta 10 év börtönbüntetéssel, ugyanakkor elmondja azt is, hogy a valódi fő felelősök sokkal magasabb posztokon keresendők. Miután elteszi a kazettákat, felakasztja magát.

Éppen két évvel és egy perccel korábban, 1986. április 26-án hajnali 1 óra 24 perckor Pripjaty városában Vaszilij Ignatyenko tűzoltó és felesége, Ljudmila szemtanúi lesznek lakásuk ablakából a csernobili atomerőmű robbanásának és kigyulladásának. Vaszilijt behívják, hogy segédkezzen a tűzoltásnál, eközben az erőműben Gyatlov, Akimov, Toptunov és társaik próbálják elhárítani a veszélyt. Perevozcsenko jelenti a vezérlőteremben, hogy nem a vízszint szabályozó tartály robbant fel, hanem a reaktor. De senki sem hisz neki. Ezután találkozik Gorbacsenkóval, majd Juvcsenkóval, aki kihozza a sérült Gyegtyarenkót a szivattyúházból. Utána segít Proszkurjakovnak és Kudrjavcevnek bejutni a reaktorcsarnokba, hogy leeresszék a szabályozó rudakat. Lemennek a lángoló maghoz. A bentlétük alatt pedig halálos dózisú sugárzást szenvednek. Ezalatt a tűzoltók megkezdik az oltást. Az egyik tűzoltó, Misa, felemel egy grafitdarabot, és súlyos sérüléseket szenved a sugárzó anyagtól. Valamennyien tudtukon kívül halálos sugárzásnak vannak kitéve, akárcsak a pripjatyi civilek, akik egy vasúti hídon gyűlnek össze, hogy megnézzék a tüzet.

Eközben Viktor Brjuhanov és Nyikolaj Fomin megkapják a jelentést az erőműből és összehívják a Pripjaty Városi Tanács Végrehajtó Bizottságát, akik igyekeznek eltussolni a dolgokat. A legidősebb pártfunkcionárius, Zsarkov parancsára lezárják a várost és megszakítják a telefonvonalakat a pánik és a félretájékoztatás elkerülése érdekében. A már sugárbeteg Szitnyikov hiába próbálja meggyőzni őket, hogy a sugárzás mértéke hatalmas és a reaktormag szabadon áll, nem hisznek neki, hanem felküldik a reaktor tetejére a biztos halálba, hogy nézze meg a saját szemével.

Legaszov telefonhívást kap Borisz Scserbinától, a Minisztertanács elnökhelyettesétől, aki közli vele, hogy Mihail Gorbacsov már felállított egy különbizottságot az ügy kivizsgálására, és őt kijelölték ennek szakértőjévé, mivel jól ismeri az RBMK reaktorok működését.

2. 2.Please Remain CalmJohan RenckCraig MazinUSA 2019. május 13.
magyar 2019. május 14.
Hét órával a baleset után Uljana Homjuk és munkatársa erősen megnövekedett sugárzást mérnek Minszkben, amit atomerőművi eredetűként azonosítanak. Először a legközelebbi ignalinai erőművet hívják fel, majd az onnan kapott adatok alapján a másik irányban lévő csernobilit, és mivel az utóbbit nem tudják elérni, arra gyanakodnak, hogy ott történt súlyos baleset. Homjuk még Minszkben felkeres egy vezető pártfunkcionáriust, aki nem hajlandó foglalkozni az üggyel, ezért a kutató Pripjatyba utazik. Közben Ljudmila bejut a helyi kórházba, ahol megtudja, hogy férjét súlyos állapota miatt átszállítják Moszkvába a többi tűzoltóval együtt.

Moszkvában Legaszov felvázolja a bizottság ülésén, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint amilyennek a jelentések mutatják, ezért Scserbinával együtt a helyszínre küldik. Az úton Legaszov és Scserbina vitatkozni kezdenek, végül Scserbina elfogadja Legaszov álláspontját, miután az erőmű tetején szerteszét heverő grafitdarabokkal bizonyította, hogy a reaktormag valóban szabadon áll. Amikor Scserbina szembesíti ezzel Brjuhanovot és Fomint, ezek Gyatlovra próbálják hárítani a felelősséget. Pikalov tábornok egy sugárzásmérőt hozat, amellyel igazolja, hogy valóban nagy a baj és az elismertnél többezerszer magasabb a sugárzás mértéke. Legaszov javaslatára a katonaság homokot és bórt hoz a nyitott reaktor befedéséhez, amit helikopterekkel szórnak le, viszont ez veszélyesnek bizonyul. Scserbina telefonhívást kap, és szembesül vele, hogy a külvilág mindenről tud. Elrendelik a város evakuálását.

Homjuk megérkezik Pripjatyba, ahol megérteti Scserbinával és Legaszovval, hogy a mag leolvadása miatt egy hatalmas gőzrobbanás az addiginál is súlyosabb tragédiát okozhat, mivel a reaktor alatt nagy mennyiségű hűtő- és tűzoltóvíz gyűlt össze. Ennek megakadályozására három önként jelentkező munkást küldenek búvárruhaban az erőműblokk alagsorába, hogy a rossz helyen összegyűlt víz leeresztéséhez megnyissák a csapokat.

3. 3.Open Wide, O EarthJohan RenckCraig MazinUSA 2019. május 20.
magyar 2019. május 21.
Bár sikerül leengedni a hűtővizet, Pikalov figyelmeztet mindenkit, hogy a reaktormag leolvadása megkezdődött, ez pedig a felszín alatti vizek elszennyeződésével járhat, ami a Dnyeperbe kerülve sok millió ember ivóvizét veszélyezteti. Scserbina és Legaszov sikeresen meggyőzik Gorbacsovot, hogy be kell építeni egy hőcserélőt a reaktor alá, amelyhez a Szovjetunió összes folyékony nitrogénjére szükség van. Ahhoz, hogy ezt a megfelelő helyre juttassák, Tula térségéből hoznak tapasztalt szénbányászokat. Miközben a bányászok rendkívül nehéz körülmények közt megkezdik a munkát, Scserbina elárulja Legaszovnak, hogy a KGB folyamatos megfigyelés alatt tartja őket.

Legaszov elküldi Homjukot Moszkvába, hogy kérdezze ki a túlélőket a baleset körülményeiről, mielőtt meghalnának. Gyatlov nem hajlandó együttműködni, de Toptunovtól és Akimovtól megtudja, hogy az eset azután történt, hogy megnyomták az AZ–5-ös vészleállító gombot, ez azonban tudomása szerint nem okozhatta a robbanást. Eközben ugyanebbe a kórházba érkezik Ljudmila is, aki lefizeti a nővért, hogy bemehessen a férjéhez, továbbá eltitkolja terhességét. Ljudmila megszegi a nővér utasításait, tovább marad bent a megengedett 30 percnél és a tiltás ellenére érintkezik férjével. Homjuk észreveszi a nőt, kirángatja a kórteremből, számonkéri a nővért és azzal fenyegetőzik, hogy nyilvánosságra hozza a történteket. A beszélgetést a KGB ügynökei szakítják félbe, akik fenyegetőzése miatt letartóztatják a kutatónőt. Legaszov közbenjárására Homjukot elengedik, amennyiben felelősséget vállal érte. Az epizód végén a halott tűzoltókat – köztük Vaszilijt is – ólomkoporsókban, betonba ágyazva eltemetik.

4. 4.The Happiness of All MankindJohan RenckCraig MazinUSA 2019. május 27.
magyar 2019. május 28.
Megkezdődik az evakuációs zóna kiürítése. Egy idős asszonyt, aki még az első világháború előtt született, és sosem hagyta el az otthonát, egy katona a tehene lelövésével kényszeríti, hogy velük jöjjön. Eközben a likvidátorok megkezdik a munkát, elindul a lezárt zónán belül a szennyeződés eltávolítása. A reaktor épületét egy hatalmas betonszarkofággal tervezik körülvenni, az építkezés előtt azonban el kell távolítani a tetőn szétszorva heverő radioaktív törmeléket. Ehhez a lunahodot, a szovjet holdjárót vetik be, amivel a feladat nagy része elvégezhető, azonban a legszennyezettebb területen még a külön e célra beszerzett nyugatnémet rendőrrobot is szinte azonnal tönkremegy. Végül más lehetőség híján élőerővel, katonákkal kénytelenek a feladatot elvégeztetni. Ezalatt Pavelt, egy frissen besorozott fiút egy afgán háborúbeli veterán, Bacsó mellé osztják be a zónában rekedt valamennyi állat elpusztítására. Pavel számára eleinte igen megterhelő a feladat, különösen amikor kölyökkutyákkal kell végeznie.

Homjuk szigorúan titkos iratok között kutat, hogy megtalálja a reaktorbaleset okát. Ismét meglátogatja Gyatlovot a kórházban, és a segítségét kéri, de a férfi továbbra is elzárkózik ettől. Scserbina, Homjuk és Legaszov titokban találkozik, hogy a KGB ne tudja őket lehallgatni. Mindhármukat szakértői tanúvallomásra kérik fel a bíróságon, ahol Gyatlov, Brjuhanov és Fomin lesznek a vádlottak. Scserbina elmondja, hogy Legaszovot Bécsbe küldik, hogy tájékoztassa a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget (NAÜ). Homjuk Legaszovot a leningrádi atomerőmű 1975-ös üzemzavaráról faggatja, amikor egy fűtőanyagcső megrepedése miatt az AZ–5-ös gombbal leállították a reaktort, azonban a teljesítménye a leállást megelőzően hirtelen megemelkedett. Legaszov választ ad a kérdésre: a szabályozórudak vége nem bórból, hanem grafitból van, és ez, illetve Gyatlov sorozatos felelőtlen döntései következtében robbant fel a csernobili 4-es reaktor. A konstrukciós hibáról már korábban figyelmeztették a Kremlt, azonban a megoldás helyett eltussolták az esetet. Mindeközben Ljudmila Ignatyenko megszülte kislányát, aki nem sokkal később meghalt a sugárzás szövődményei miatt. Homjuk arra kéri Legaszovot, hogy mondja el az NAÜ-nek az igazat, bármi is lesz a következménye – ezzel szemben Scserbina óvatos, mert tart a kormányzat bosszújától.

5. 5.Vichnaya PamyatJohan RenckCraig MazinUSA 2019. június 3.
magyar 2019. június 4.
Miután Legaszov megtette beszámolóját Bécsben – ahol nem mondta el a teljes igazságot –, felterjesztik kitüntetésre. Egyetlen feltétele van ennek: Gyatlovék büntetőperében hasonló tanúvallomást kell tennie. Legaszov hezitál, és biztosítékként azt kéri, hogy a többi RBMK reaktort alakítsák át úgy, hogy többé ne fenyegessen hasonló baleset veszélye. A Pripjatyban zajló büntetőperben először Scserbina vázolja fel nagy vonalakban, hogy is működik egy reaktor, majd Homjuk és Legaszov tesznek vallomást azok alapján, amiket a tanúktól hallottak. Visszaemlékezésekben láthatjuk a baleset pontos kronológiáját, melyből kiderül, hogy Gyatlov sorozatos hibás döntései vezettek a tragédiához. Azonban azt is elmondja, hogy amikor Akimov megnyomta a vészleállító gombot, a reaktor tervezési hibája miatt nem állt le a láncreakció, hanem elszabadult. Legaszov ezután felfedi azt a titkosított információt, amit megtudott a leningrádi erőmű kapcsán és elmondja, hogy Bécsben hazudott. Legaszovban ekkor tudatosul végleg, hogy nem fogják átalakítani a reaktorokat, hiszen az a vereség beismerése lenne a Szovjetunió részéről, és ezt a rendszer nem engedheti. Így számonkérő hangon szól az egybegyűltekhez. Ezt követően a KGB őrizetbe veszi és közlik vele, hogy a vallomását nem hozzák nyilvánosságra, meg sem történtnek tekintik, továbbá megtiltják, hogy bármikor bárkivel beszéljen Csernobilról, elveszti az állását és utólag az eseményekhez való bármilyen kapcsolódásának nyomát is törlik.

A záró képsorokban a szereplők való életbeni megfelelőinek további sorsát mutatják be.

A forgatás 2018. május 13-án kezdődött Vilnius egyik lakóépületekből álló városrészében, Fabijoniškėsben, amely Pripjaty városának sorozatbeli helyszínéül szolgál. Az evakuálási jeleneteket panelházakkal sűrűn épített környezetben vették fel. Március végén a stáb Visaginas városába ment, ahol a 2009 végén üzemen kívül helyezett ignalinai atomerőműben és környékén készült számos kül- és beltéri jelenet. Ez az erőmű a csernobiliével azonos technológiájú volt, RBMK reaktorok működtek benne, és külső építészeti megoldásai is hasonlóak. 2018 júniusának elején a stáb az utolsó jelenetek felvételére Ukrajnába utazott. A tulai szénbányászokkal készített jelenetet a Kijevi területen forgatták. A sorozat teljes forgatása 16 héten keresztül tartott.

A nézők körében elsöprő sikert aratott, az Internet Movie Database (IMDb) értékelések összesített rangsorában rövid idő alatt 9.7 ponttal az első helyre ugrott, s minden idők legnépszerűbb sorozata lett.[8][9] Fogadtatása a filmkritikusok részéről is nagyon pozitív volt, a Rotten Tomatoes kritikagyűjtő oldal értékelésében 95%-ot ért el.[10] Hatására megugrott az érdeklődés a csernobili katasztrófa iránt, a Wikipédián minden egyes epizód bemutatása után több esetben félmilliós napi látogatottsági csúcsot okozott, sőt a fukusimai atomerőmű-baleset iránti érdeklődést is jelentősen fokozta. Csernobil és környéke jelenleg turisztikai látványosság, melynek forgalmát a filmsorozat 35%-kal növelte.[11] Hatására India internetes fórumain újra felelevenítették az 1984-es bhopáli katasztrófa emlékét, s Craig Mazin arról számolt be, hogy nagyon sok tweet-et kapott Indiából, melyben arra biztatják, hogy dolgozza fel a bhopáli katasztrófát is.[12]

A történelmi hitelességet érintő kritikák

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filmsorozat rendkívül kedvező kritikai fogadtatása mellett számos bírálat is megjelent, mely a történelmi hitelesség egyes elemeit kéri számon.[13] Bedő felhívja a figyelmet, hogy a két főszereplő, Valerij Legaszov, a tudós és Borisz Scserbina, a politikus ábrázolása hiteles, de személyes szerepük a valóságban sokkal kisebb volt, a tényleges döntéseket népes párt- és kormánybizottságok, illetve tudományos kollektívák hozták. A Legaszovot segítő tudósok tábora annyira sok főt számlált, hogy dramaturgiailag szükségessé vált egy kitalált alak, a fehérorosz Uljana Homjuk, aki egy személyben egyesíti a közreműködő tudósokat.[14] Hasonlóan vélekedik Adam Higginbotham, a Midnight in Chernobyl (Éjfél Csernobilban) (2019) című könyv szerzője is, aki szerint a sorozat által bemutatott történet jelentősen eltér a valóságtól. A valóság sokkal összetettebb, több szereplős a filmben ábrázoltnál, melyben sok a fikciós elem. A régebbi angol nyelvű forrásokban sok a megkérdőjelezhető hitelességű állítás, mítosz, melyek egy részét a filmsorozat is reprodukálja, állítja egy interjúban. Példának hozza fel, hogy a nukleáris szakemberek már jóval a baleset előtt tisztában voltak az RBMK reaktorok hibáival. A robbanástól számított 36 órán belül két reaktorspecialista a helyszínen volt, s rövid idő alatt megállapították a baleset valószínű okait, így nem volt szükség az eltitkolt tények utáni magánnyomozásra és az eredmények hősies felfedésére. Végül a kérdező érdeklődésére Higginbotham két jelenet hitelességét cáfolja határozottan. Korabeli fotók tanúskodnak róla, hogy az alagutat fúró bányászok nem meztelenül dolgoztak, illetve a helikopter lezuhanása októberben – tehát hónapokkal később – következett be, annak során, hogy rotorlapátja beleakadt a betonszarkofágot építő egyik daru drótkötelébe. Ez utóbbit hiteles videófelvétel is bizonyítja.[15]

Szerhij Plohij, (ukrán: Сергій Миколайович Плохій), ukrán-amerikai történész, a Chernobyl – The History of a Nuclear Catastrophe (Csernobil – Egy nukleáris katasztrófa története) (2018) című könyv szerzője egy független ukrán tv-csatornának adott interjúban a következőképpen nyilatkozott a sorozatról: „Az alkotás minden eddiginél jobban megközelítette Csernobil valóságát, ezért gratulálni szeretnék a minisorozat készítőinek, hogy ilyen kitűnő munkát végeztek. Nagyon jól reprodukálták a lejátszódó nukleáris katasztrófa körülményeinek légkörét.” A játékfilm műfajának leegyszerűsítő dramaturgiai szabályain túl, – folytatta Plohij –, a valóságos történések nem fekete-fehérek, sokkal több a szürke árnyalat, s ezek a szürke árnyalatok teszik igazán teljessé a történetet, s még érdekesebbekké a benne szereplő személyiségeket. „A nézőknek szem előtt kell tartaniuk, hogy a Szovjetunió valóban elnyomó volt, amint a sorozat bemutatta, de nem az a fajta elnyomás volt, amelyet ott ábrázoltak – nem voltak minden helyszínen KGB tisztek és letartóztatások, nem kellett fegyverrel fenyegetni valakit, hogy ellenőrizze a sugárzási szintet. Az emberek megtették a dolgokat, mert úgy vélték, ez a kötelességük. Ezért nagyon fontos, hogy ne vegyünk mindent szó szerint, ami a filmben látható.”[16]

Gessen kritikája előtt elismeréssel jegyzi meg, hogy a filmsorozat „a Szovjetunió anyagi kultúráját a nyugati, s ami azt illeti az orosz tv-ben és filmben azelőtt soha nem látott pontossággal reprodukálja”. A ruhák, a tárgyak, a lámpák mind tökéletesen a 80-as évek Ukrajnáját, Belorussziáját vagy Moszkváját idézik.[* 2][17] Apróbb hibák persze előfordulnak, például az iskolások hétköznap ünneplő ruhában vannak, vagy tinédzserek láthatók kisiskolás iskolatáskákkal. Súlyosabb hibának tartja viszont, hogy a film érzéketlen a társadalmi-gazdasági (osztály) helyzet ábrázolása iránt, amit azzal a példával szemléltet, hogy a pripjatyi tűzoltó nagyjából ugyanolyan lakáskörülmények között él, mint Legaszov, az ország vezető tudósa. A film egyik legnagyobb hiányossága, hogy két jelenet kivételével adós marad a szovjet hatalmi viszonyok hű ábrázolásával. Az egyik az első epizódban a Pripjaty városi tanács végrehajtó bizottságának rendkívüli ülése, melyen az öreg Zsarkov felszólalása telitalálat. A másik az ötödik részben szintén pontosan mutatja be a szovjet bíróságok működését, ahol az ügyész a hatalmi hierarchiában felette áll a bírónak, s instruálhatja azt. Ezektől a jelenetektől eltekintve, a film sokszor a karikatúraszerűség vagy az ostobaság hibájába esik. Példának hozza fel, amikor a második részben Scserbina főbelövéssel fenyegeti Legaszovot, ha nem magyarázza el neki, hogy működik egy atomerőmű. Ez a 30-as években talán előfordulhatott volna, de a 80-as években semmi esetre sem.[18]

„Valakinek, aki 1986-ban a Szovjetunióban élt, s aki azóta járt a csernobili zónában, nem könnyű néznie ezt a filmsorozatot.” – e felütéssel kezdi erőteljes kritikáját Leonyid Bersidszkij, s előrebocsátott következtetése szerint azt Oroszországnak, Ukrajnának és Belorussziának kellett volna leforgatnia. Egyfelől a mű hitelessége a bátor kísérlet ellenére számtalan helyen csorbát szenved, másfelől amiatt, hogy a sorozat fő üzenetei – mint például: a szakértőket meg kell hallgatni és a kormányok a népért kormányoznak, nem önmaguk érdekében, – csak durva prédikációk egy amerikai-brit produkció részéről, ezeknek az üzeneteknek az érintett országokból kell jönniük. A fenti országok nyilvánvalóan nem tanultak a leckéből, hogy egy ilyen filmet készítsenek. A sorozat történeti hiteltelenségére egy sor példát említ: modern, műanyagkeretes ablakok az egykori épületeken; a kormánybizottság nem helikopterrel, hanem repülővel és autóval utazott Csernobilba; elképzelhetetlen, hogy Scserbina a helikopterből való kidobatással fenyegesse Legaszovot; Legaszov ütött-kopott, elhanyagolt lakása, s magányos élete egy macskával sem fedi a valóságot, hiszen feleségével és lányával élt; a bányászok nem ittak azonnal vodkát, amikor feljöttek a felszínre; a bányászati minisztert a 80-as években nem kellett fegyveres katonáknak kísérniük, akik ráadásul amerikai stílusban tartják fegyvereiket; a szovjet emberek a 80-as években nem hívták egymást elvtársnak, ezt a megszólítást már csak pártgyűléseken használták; Repin Rettegett Iván és fia című festménye soha nem volt a Kremlben; s néhány egyenruha nem korhű.[19]

Oroszországi fogadtatása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filmsorozat Oroszországban egyfajta nemzeti szenzációvá vált, annak ellenére, hogy csak az Amediateka (Амедиатека) online szolgáltatásán keresztül volt legálisan megnézhető. Erre válaszul a Putyin-média mini keresztesháborút indított ellene. A Komszomolszkaja Pravda, a legnépszerűbb orosz újság szerint felmerült a gyanú, hogy a Roszatom versenytársai az orosz nukleáris ipar lejáratására használják a sorozatot. Az idősebb korosztály körében népszerű Argumenti I Fakti azt írta, hogy a filmsorozat karikatúra, nem pedig az igazság. A Rosszija 24, az ország egyik vezető hírcsatornája pedig a következőképpen gúnyolódott: „csak a medve és a tangóharmonika hiányzik belőle”.[20] Az orosz NTV csatorna bejelentette, hogy már forgatják saját készítésű sorozatukat Csernobilról, melynek cselekménye azon a feltevésen alapul, hogy az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) egy ügynököt küldött Csernobilba szabotázs végrehajtásának a feladatával.[21] A legszélsőségesebben az Oroszország Kommunistái nevű, sztálinista párt reagált, mely úgy véli, hogy a filmsorozat csupán ideológiai manipuláció az HBO részéről, s követelte annak betiltását. A párt nyilatkozata azt állítja, hogy kérték az oroszországi Szövetségi Szolgálat a Kommunikáció, Információtechnológia és Tömegmédia Felügyeletére (Федеральная служба по надзору в сфере связи, информационных технологий и массовых коммуникаций), rövidítve: Roszkomnadzor (Роскомнадзор) nevű hatóságot, hogy blokkolja a hozzáférést a filmsorozathoz, továbbá a nyilatkozat Craig Mazint rágalmazási perrel fenyegeti.[22] Mindezeken túl számos elismerő kritika is megjelent, például Anna Narinszkaja (Анна Наринская) szerzőtől a Novaja Gazeta (Новая газета) című lapban. Állítása szerint nincs olyan ismerőse, aki átélte azokat a napokat 1986 áprilisának végén, s ne emlékezne rájuk. Ezeknek az emlékeknek a lényege egy mondatban összefoglalható: „Hogyan hazudtak nekünk.”[23] Ez összecseng a filmsorozat nyitó jelenetének kérdésfelvetésével: „Mi a hazugság ára?”

  1. Likvidátoroknak nevezték a katasztrófa következményeinek elhárításán dolgozókat.
  2. A látványterv Luke Hull production designer vezetésével készült.
  1. Schwartz
  2. 1 2 3 Csernobil 1. rész az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  3. 1 2 3 Csernobil 2. rész az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  4. 1 2 3 Csernobil 3. rész az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  5. 1 2 3 Csernobil 4. rész az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  6. 1 2 3 Csernobil 5. rész az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  7. Az egyes epizódok végén a szereplők felsorolásában a KGB elnökeként szerepel (KGB Chairman Charkov). Azonban Legaszov és Csarkov között a következő párbeszéd hangzik el (3. epizód, 46 perc 48 másodperc):
    • Legaszov: „You are the first deputy chairman of the KGB.” („Ön a KGB első elnökhelyettese.”)
    • Csarkov: „I am.” („Igen.”)
  8. IMDb Top Rated TV Shows
  9. Bodnár
  10. Rotten Tomatoes
  11. CNN
  12. Bhushan
  13. Bedő Gessen Bershidsky Lucchesi Gumenyuk
  14. Bedő Bodnár
  15. Lucchesi
  16. Gumenyuk
  17. IMDb 2
  18. Gessen
  19. Bershidsky
  20. Shepelin
  21. Shepelin Roth
  22. Hoai-Tran Bui
  23. Narinszkaja

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]