Anatolij Sztyepanovics Gyatlov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Anatolij Sztyepanovics Gyatlov
Született 1931. március 3.
Atamanovo
Elhunyt 1995. december 13. (64 évesen)
Kijev
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái Nemzeti Nukleáris Kutató Egyetem
Kitüntetései
Halál okaszívinfarktus

Anatolij Sztyepanovics Gyatlov (oroszul: Анатолий Степанович Дятлов; Atamanovo, 1931. március 3.1995. december 13.) a csernobili atomerőmű üzemeltetési főmérnökének helyettese a csernobili atomerőmű-baleset idején.

Életpályája[szerkesztés]

1931-ben született Szibériában, szülei parasztok voltak, akik a Jenyiszej folyó és Krasznojarszk település közelében éltek.[1] 1945-ben, 14 évesen megszökött otthonról.[2] 1950-ben elvégezte a norilszki Bányászati és Kohászati Technikumot, majd 1953-tól 1959-ig a Moszkvai Mérnöki-fizikai Főiskolán Automatika és Elektronika Karon tanult, amelyet kitűnő eredménnyel végzett el.

Pripjaty városa 2012-ben, ahol Gyatlov mérnök a Lenin sugárút 18. szám alatt lakott

Először Szibériában a komszomolszki hajógyárban dolgozott, ahol atomreaktorok tengeralattjárókba szerelését végezte. Egy nukleáris baleset miatt, Gyatlov 200 rem sugárterhelést kapott, amely általában enyhe sugárbetegséget, hányást, hasmenést, fáradtságot és a fertőzésekkel szembeni ellenállás csökkentését okozza.[3]

Csernobil[szerkesztés]

1973-ban költözött Pripjatyba, hogy az épülő csernobili atomerőmű építkezésén dolgozzon, ahol később egészen a főmérnök-helyettesi posztig jutott el a ranglétrán. Elnyerte a Becsület Rendjele kitüntetést és a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. 1982-ben helyettes főmérnökként dolgozott, a harmadik és a negyedik reaktorblokkot vezette. Pripjatyban a Lenin sugárút 18. szám alatt lakott.

1986. április 26-án felügyelt egy tesztet az atomerőmű 4. blokkjában, amely a történelem legsúlyosabb atomerőmű-balesetét eredményezte. A baleset alatt Gyatlovot 390 rem (3,9 Sv) súlyos sugárdózis érte, amely 30 nap elteltével az érintett személyek 50%-nál halált okoz, azonban ő életben maradt.[4] Viktor Bruhanov és Nyikolaj Fomin közreműködésével Gyatlov a biztonsági előírások be nem tartásáért bíróság elé állították.[5] 1987-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága mindhárom személyt 10 év börtönbüntetésre ítélte. Gyatlov három év után a Szovjetunió felbomlásakor amnesztiát kapott.[6] 1995-ben halt meg szívelégtelenség következtében.

Élete során írt egy könyvet Csernobil, ahogy történt címmel a balesetről, ebben a saját szemszögéből nézve meséli el az eseményeket. Könyvében igyekezett a teljes felelősséget a tervezési hibákra hárítani és jelentősen próbálta csökkenteni a személyi felelősség súlyát.[7]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Higginbotham, Adam. Midnight in Chernobyl: The Untold Story of the World's Greatest Nuclear Disaster. New York: Simon and Schuster, 76. o. (2019. november 9.). ISBN 9781501134616 
  2. Amazing World (2018-09-13), Zero Hour - Chernobyl - 1986, <https://www.youtube.com/watch?v=_RXATGRk-lM&feature=youtu.be&t=413>. Hozzáférés ideje: 2019-06-15
  3. Nolan, Dennis P. Loss Prevention and Safety Control: Terms and Definitions, CRC Press, LLC (2016); Boca Raton, Florida; p. 225.
  4. Nolan, p. 225.
  5. NorBurgan, Michael. Chernobyl Explosion: How a Deadly Nuclear Accident Frightened the World. th Mankato, Minnesota: Capstone, 47. o. (2018. november 9.). ISBN 9780756557447 
  6. Dobbs, Michael: Chernobyl's 'Shameless Lies'. The Washington Post, 1992. április 27. (Hozzáférés: 2019. május 22.)
  7. Dobbs, M. (1992. április 27.). „Chernobyl's 'Shameless Lies”. The Washington Post.  

További információk[szerkesztés]