Sugárbetegség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A sugárbetegség egy bizonyos típusú szervi elváltozás közkeletű elnevezése, mely az ionizáló sugárzás hatására jön létre. Általában rövid ideig tartó behatást szoktak alatta érni, de következményei hosszabb távra is kihathatnak. Krónikus változata általában véve nem jellemző, a rádiumot bányászó munkások és a szovjet nukleáris programban résztvevők körében figyelték meg, akik hosszabb ideig ki voltak téve a sugárzás hatásainak.

Fontos megjegyezni, hogy a köznyelvben gyakran használt „sugárfertőzés” kifejezés helytelen. A sugárzás által egy emberen kiváltott hatás (betegség) ugyanis nem fertőz, így a helyesen nevezve sugárbetegségben szenvedő személyek sem fertőzhetnek meg másokat.[1]

A sugárdózis szintjének mérése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sugárzás mértékét rad-ban mérik, amely a befogadó által elnyelt sugárzás mértéke. 1 rad 0,01 joule befogadott energiának felel meg, a befogadó minden egyes kilogrammja után. Létezik egy SI mértékegység is, a gray, ami 100 radnak felel meg.

A pontosabb meghatározás érdekében bevezettek egy változót is, amely a relatív biológiai hatást vizsgálja. Ezt a röntgen és a sievert segítségével mérik.

Mennyiség Hagyományos mértékegység SI mértékegység Átváltás
expozíció röntgen (R) coulomb/kg levegő (C/kg) 1 C/kg =3876 R
1 R = 258 µC/kg
elnyelt dózis rad gray (Gy) 1 GY = 100 rad
dózisekvivalens rem sievert (Sv) 1 Sv = 100 rem
radioaktivitás curie (Ci) becquerel (Bq) 1 mCi = 37 MBq

Hatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sugárbetegséget leggyakrabban a rövid távú (akut) tüneteivel írják le. Ebben az esetben azt vizsgálják, hogy a sugárzással való érintkezés és az első tünetek megjelenése között mennyi idő telt el. Ebből már nagyjából lehet következtetni arra, mekkora dózisban érte az illetőt a sugárzás. A tünetek annál súlyosabbak is, minél nagyobb a dózis, valamint a túlélésre való esély is egyre csökken. Hányinger és hányás jelentkezése általában előfordul, 1-2 Gray dózis esetében 1-2 napon belül. Fejfájás, szédülés, gyengeség is jellemzően előfordul. Közepes (2-3,5 Gray) dózisnál a tünetek akár fél napon belül jelentkezhetnek, ráadásul láz, hajhullás, fertőzések, véres hányás, csökkent véralvadási képesség is jelentkeznek. Súlyos (3,5-5,5 Gy) esetben reszketés és igen magas láz alakulhat ki. A legsúlyosabb (5,5-8 Gy) esetben a tünetek már fél órán belül jelentkeznek, zavarodottság, diszorientáció, és alacsony vérnyomás mellett. A túlélés esélye kevesebb mint 50%.

Akik hosszabb távon vannak kitéve a sugárzás káros hatásainak, azoknál más jellegű tünetek fordulnak elő. Jellemzően rák illetve genetikai rendellenességek alakulnak ki.

A behatás módja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső és belső behatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akkor beszélünk külső behatásról, ha a sugárzás forrása a befogadó testen kívül található és ott is marad. Ennek három tipikus esete van:

  • Valaki sugárzó anyagot hord magánál
  • Az űrhajósokat érő kozmikus sugárzás
  • Rák kezelése teleterápia vagy brachyterápia esetében(ez esetben hiába kerül közvetlenül a kezelt páciens szervezetébe a sugárzó anyag, az aktív része sosem kerül közvetlen kapcsolatba az alannyal).

Külső behatás esetén a besugárzás mértékét könnyű megbecsülni, valamint az alany nem lesz radioaktív.

Belső[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belső behatás esetében a sugárzás forrása bekerül a testen belülre és kölcsönhatásba lép a sejtekkel. Néhány példa ennek eseteire:

  • A kálium 40-es izotópjának rendellenes felhalmozódása az emberi testben.
  • Szennyezett élelmiszer bevitele, például stronciummal szennyezett tehéntej
  • Bizonyos rákkezelő terápiák esetében a radioaktív anyagot közvetlenül bejuttatják a szervezetbe.

Atombomba[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy japán nő az 1945-ös amerikai atomtámadás után

Nukleáris támadások esetében a sugárbetegség folyamata három jól elkülöníthető fázisra bontható szét.

Atomreaktor-balesetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legismertebb katasztrófa a csernobili atomerőműben történt incidens, melynek során 31 ember halt meg közvetlenül a sugárzás hatására. Százmillió curie-nyi radioaktív izotóp szállt szerteszét a levegőben. Kezdetben a 131-es jódizotóp volt a legveszedelmesebb, ám rövid felezési ideje miatt már lebomlott, ma a 30 éves felezési idejű céziumizotóp és 28 év felezési idejű stronciumizotóp a legveszélyesebb.

Egyéb balesetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Figyelmetlenség, nem megfelelő tárolás esetén radioaktív anyagok megfelelő védelem nélkül is kikerülhetnek a külvilágba. Legkirívóbb példája ennek a brazíliai Goiânia-ban történt incidens, amikor egy felelőtlenül elhagyott orvosi műszer okozott súlyos balesetet.

Szándékos mérgezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006. november 23-án Alekszandr Litvinyenko orosz titkos ügynök feltehetően polónium-210-mérgezésben elhunyt. Felmerült a gyanú, hogy szándékosan keverhették hozzá a radioaktív anyagot az ügynök teájához, az orosz titkosszolgálat vagy Putyin így akarta eltenni láb alól.[forrás?]

Megelőzési lehetőségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általánosságban elmondható, hogy minél távolabb vagyunk a sugárzás forrásától, annál kisebb a sugárzás intenzitása. Továbbá minél kevesebb időt töltünk el a sugárzó tárgy közvetlen közelében, a behatás mértéke is annál kisebb lesz. A Cresson Kearny által kiadott nukleáris háború-túlélő kézikönyv szerint is, ha valakinek sürgősen el kell hagynia az óvóhelyet háborús időben, akkor azt minél gyorsabban kell megtennie. Békeidőben hasonlóképpen gyorsan kell cselekedni például a veszélyes anyaggal dolgozó munkásoknak.

A kálium-jodid közvetlenül szájon át való adagolása a veszélyes anyag szervezetbe bejutása esetén segít elkerülni a pajzsmirigy rendellenes elváltozását.

Különösen érdekes dolog, hogy magas sugárterhelési szint esetén sem biztos a menthetetlenség. Az emberi szervezetben ugyanis többféle sejt is található, és nem mindegy, hogy ezek milyen mértékben károsodtak. Ennek függvényében a túlélési esélyek is megnőhetnek. Az alul látható spanyol nyelvű ábra azt mutatja, hogy mekkorák adott sugárterhelésnél a túlélési esélyek, ha a sejtek képtelenek regenerálódni (kék vonal), és mennyi, ha a sejtek még képesek a regenerálódásra (piros vonal).

A gammasugárzás hatásai a sejtpusztulásra

Kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sugárbetegség közvetlen következményeinek gyógyítására jelenleg nincs mód. A szövődmények viszont gyógyíthatók, valamint a tünetek enyhítésére is képes az orvostudomány. Akiknek csak bizonyos testrészei kerültek kapcsolatba a sugárzással, azok jobban kezelhetők, mivel testük többi része kimaradt a sugárzás hatása alól. Ilyen esetekben jóval magasabb sugárzást is túlélhet az emberi test, viszont súlyos radioaktív égési sérüléseket szerezhet az illető, akinek amputálni kell a sérült végtagját.

A sugárbetegség legveszélyesebb szövődménye, hogy elpusztítja a csontvelőt és a fehérvérsejteket. Vérátömlesztéssel és steril környezetben való tartózkodással azonban javítható az állapot.

Sugárdózisok, tünetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sugárdózis nagyságát röntgenben és sievertben (Sv) adjuk meg:

0,05-0,2 Sv (5-20 REM)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nincsenek tünetek. A rák és a genetikai rendellenességek esélye megnőhet, de nem bizonyított. A természetes háttérsugárzás is szerepet játszik benne.

0,2–0,5 Sv (20-50 REM)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nincs megemlíthető tünet. A fehérvérsejtszám időlegesen lecsökkenhet.

0,5–1 Sv (50–100 REM)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fejfájás, rosszullét előfordulhat, a legyengült immunrendszer miatt fertőzésre is megvan az esély. Ideiglenes sterilitás fordulhat elő férfiaknál.

1–2 Sv (100–200 REM)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kismértékű sugárbetegség, a halálozás esélye 10% 30 napon belül. Hányinger, gyakori hányás, ami legalább egy napig tart. Ezután 1-2 hét nyugalmi időszak következik, majd általános gyengeség és levertségérzet jelentkezik. A legyengült immunrendszer miatt megnő a fertőzésekre való esély. Férfiaknál ideiglenes sterilitás lehetséges, nőknél spontán vetélés vagy koraszülés.

2–3 Sv (200–300 REM)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közepes dózis, 35%-os halálozással 30 napon belül. Hányinger és hányás általános, mely 1-2 napig tart. A nyugalmi időszakot követően hajhullás, gyengeségérzet jelentkezik. A fehérvérsejtszám drasztikusan csökken. Nőknél végleges meddőséget okozhat. A regenerálódás hónapokig tarthat.

3–4 Sv (300–400 REM)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Súlyos dózis, 50%-os halálozási arány. Vérzés jelentkezhet a szájban, a bőr alatt, illetve a vesékben.

4–6 Sv (400–600 REM)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akut dózis, 60%-os halálozási aránnyal. A tünetek 2 órán belül megjelennek, melyek ugyanazok, mint előbb, csak markánsabbak. A felépülés akár egy egész évig is eltarthat. A halál oka jellemzően belső vérzés vagy fertőzés.

6–10 Sv (600–1000 REM)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igen súlyos dózis, közel 100%-os halálozás 2 héten belül. Az azonnali orvosi ellátás feltétlenül szükséges. A fehérvérsejtek pusztulása miatt vérátömlesztésre kell sort keríteni. A belső szervek súlyosan károsodhatnak. A tünetek már 15 percen belül megjelenhetnek, a halál oka fertőzés vagy belső vérzés. Ha valaki túléli, felépülése soha nem lesz teljes.

10–50 Sv (1000–5000 REM)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A halálozási arány 100%, 7 napon belül. A tünetek azonnal jelentkeznek: gyengeségérzet és intenzív hányás. A sugárterhelést szenvedett személy úgynevezett „járkáló szellem” állapotba kerül: diszorientáció, zavarodottság jellemzi. Remegés, vérzések és kiszáradás a jellemző tünetek. A halál előtt delírium, majd kóma jellemzi a teljes leépülést. Gyógyíthatatlan állapot, legfeljebb a fájdalmat lehet enyhíteni. Louis Slotin 1946. május 21-én 21 Sv dózist kapott egy balesetben, majd 9 nappal később meghalt.

Több mint 50 Sv (>5000 REM)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1964-ben egy munkás 100 Sv-t kapott egy balesetben, 49 órával később meghalt. Cecil Kelley 1958-ban egy balszerencsés kísérlet miatt 60-180 Sv-t szenvedett el, 36 óra múlva meghalt.

Kobalt-60 izotóppal besugárzott csótányok 30%-a életben maradt 100 gray dózis hatására. Ezer gray esetén a lisztbogarak 10 százaléka maradt életben 30 nap után.

Források, hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Radiation poisoning című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Jéki László: Sugárözönben élünk. (Hozzáférés: 2010. október 10.)