DBIBB

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
DBIBB
DBIBB.jpg
IUPAC-név 2-[4-(1,3-dioxo-1H,3H-benzo[de]izokinolin-2-il)-butilszulfamoil]-benzoesav
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1569309-92-7
SMILES
c1ccc2cccc3c2c1C(=O)N(C(=O)3)CCCCNS(=O)(=O)c4ccccc4C(=O)O
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C23H20N2O6S
Moláris tömeg 452,48 g/mol
Oldhatóság (vízben) DMSO
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A DBIBB kódjelű vegyület egy fejlesztés alatt álló gyógyszer a sugárzás okozta károsodás enyhítésére. A kísérletek szerint a besugárzás után 72 órán belül adva is hatásos, míg a többi – szintén fejlesztés alatt álló – módszer esetén ez az idő általában 24 óra.[1] Az eddigi eredmények alapján a DBIBB alkalmas lehet a γ-sugárzásnak a vérképző szerveket és az emésztőrendszert károsító hatásának kezelésére.

A DBIBB-t a fukusimai atomerőmű-balesethez hasonló katasztrófákon kívül alkalmaznák a sugárkezelés és sugárbetegség következményeinek csökkentésében, és hosszú űrbeli tartózkodás alatt (pl. Mars-expedíció) az űrhajósok védelmében.

A kutatások irányítója a Tennessee Egyetemen(en) a magyar Tigyi Gábor.[2]

Működésmód[szerkesztés]

A sugárzás okozta DNS-károsodásnak kétféle következménye lehet. Ha a sejt nem veszi észre a károsodást, a módosult sejtek kóros szaporodásnak indulhatnak, ami daganat kialakulásához vezethet. Ha a sejt észreveszi a DNS-károsodást, elpusztítja önmagát (programozott sejthalál), a nagymértékű sejtpusztulás pedig néhány héten belül halálhoz vezethet. A DBIBB ez utóbbi következményt gátolja, több időt adva a sejteknek a sugárzás okozta DNS-károsodás kijavítására.

A lizofoszfatidsav(en) (LPA) fontos jelátvivő(en) molekula. Már korábban kimutatták, hogy szerepet játszik a programozott sejthalál megelőzésében. Az utóbbi időben több receptorát fedezték fel. A lizofoszfolipid receptorok(en) hidrofób (víztaszító) kötőhellyel rendelkező G-protein-kapcsolt receptorok, ezért a kutatások elsősorban a lipid természetű ligandumokra irányultak. A DBIBB a néhány nem-lipid típusú ligandumok egyike.

A DBIBB LPA2-specifikus agonista. (Az LPA2 az egyik lizofoszfolipid receptor.) A programozott sejthalál (apoptózis) gátlásán kívül növeli a sejtek DNS-javító képességét és annak pontosságát is.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sugárzás ellen jelenleg nincs jóváhagyott terápia.
  2. Gabor J. Tigyi (honlap)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]