Kalkutta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Calcutta szócikkből átirányítva)
Kalkutta (Kolkata)
Kolkata Imgs.jpg
Kalkutta zászlaja
Kalkutta zászlaja
Közigazgatás
Ország  India
Állam Nyugat-Bengál
Polgármester Bikash Ranjan Bhattacharya
Irányítószám 700001
Körzethívószám 33
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 14 112 536 fő (2011)
– elővárosokkal 14,7 millió fő
Népsűrűség 27 774 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 9 m
Terület 185 km²
Időzóna IST (UTC+5:30)
Elhelyezkedése
Kalkutta (India)
Kalkutta
Kalkutta
Pozíció India térképén
é. sz. 22° 34′, k. h. 88° 22′Koordináták: é. sz. 22° 34′, k. h. 88° 22′
Overzichtskaart Calcutta.PNG
Kalkutta weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalkutta témájú médiaállományokat.
Victoria-emlékmű
A Szent Pál-katedrálist a britek építették
Kalkutta kikötője 1945-ben. Fontos katonai kikötő volt a második világháború során
Kalkuttai út
A Howrah-híd éjjel

Kalkutta[1] (hivatalosan bengáliul: কলকাতা, vagyis Kolkata) az északkelet-indiai Nyugat-Bengál állam fővárosa; a Húgli (Hooghly) folyó, a Gangesz delta legnyugatibb ága partján helyezkedik el. A város nevét a hindu vallás egyik eléggé ijesztő alakjáról, a bosszúálló Káli istennőről kapta, akinek szentélye a Kálighát nevű negyedben található.[2] 1772-ben, kiérdemelve a Brit Birodalom (London után) második városa címet Brit India – a „rádzs“, a Brit uralom - fővárosa lett.[3] Infrastruktúrája is ennek megfelelően épült ki. Sok szép neoklasszikus középülete angliai épületek másolata. Az egyik tibeti útja során Dardzsilingben elhunyt és eltemetett[2] Kőrösi Csoma Sándor az 1784-ben alapított az Ázsiai Társaság Choringee úton álló épületében írta meg az első tibeti-angol szótárt.[2] India negyedik legnépesebb városa.[4] Elővárosokkal együtt a Föld tizennyolcadik legnépesebb várostömörülése.

Kalkutta hanyatlása 1869-ben a Szuezi-csatorna megnyitásával kezdődött, majd 1911-ben, amikor a brit gyarmati kormányzat Új-Delhibe költözött, folytatódott. A megfogyatkozott költségvetéssel a városépítés képtelen volt követni a hihetetlen népszaporulatot. 1947-ben a felszabaduláskor Brit Indiát három részre osztották. Kelet-Pakisztánból, (Bangladesből) hindu menekültek tömege lepte el a várost. Korábban az oktatás, a tudomány, a kultúra és a politika központja volt, az ország 1947-es függetlenné válása után azonban gazdasága stagnálni kezdett. 2000 óta ismét fellendülésnek indult. A többi nagyvároshoz hasonlóan Kalkutta is urbanizációs problémákkal küszködik, például szegénység, légszennyezés és forgalmi dugók.

Kalkutta forradalmi történetéről is nevezetes, a nemzeti függetlenségi mozgalomtól a baloldali szakszervezeti mozgalmakig.

Történet[szerkesztés]

A város közelében található chandraketugarhi leletek bizonysága szerint a környék már több mint két évezrede lakott. A város írott története azonban 1690-ben kezdődik, amikor a Brit Kelet-indiai Társaság elkezdte konszolidálni a kereskedelmi tevékenységét Nyugat-Bengálban. A város alapítójának hagyományosan Job Charnockot, a Társaság adminisztrátorát tartják,[5] ezt azonban a legújabb kutatások nem erősítették meg. 1702-ben a britek befejezték Fort William építését, amely a csapatok helyi bázisául szolgált. Kalkuttát elnökségi várossá (Presidency City) nevezték ki, később a bengáli elnökség (Bengal Presidency) székhelye lett. Mivel gyakran összeütközésbe kerültek a franciákkal, a britek 1756-ban fejleszteni kezdték az erődjeiket. Amikor Siraj-Ud-Daulah bengáli náváb militarizációellenes tiltakozását figyelmen kívül hagyták, megtámadta és elfoglalta Fort Williamet, a gyarmati arisztokrácia tagjainak tucatjait Fort William szűk börtönébe záratta, ahol másnapra kb. negyvenen megfulladtak. Ez volt a hírhedt „fekete lyuk incidens” (Black Hole incident). A Társaság szipojaiból és brit katonákból álló katonai alakulat, melyet Robert Clive vezetett, a következő évben visszafoglalta a várost. 1772-ben Kolkatát a Brit India fővárosának nevezték ki, bár 1864-től kezdődően minden nyáron áthelyezték azt Simlába, a hűvös hegyi városkába. Ebben az időben kezdték meg a környező mocsarak lecsapolását és a kormányzati negyed kiépítését a Hugli folyó partján.

Nagy részben Richard Wellesley főkormányzó (1797–1805) érdeme a város növekedése és a középületek fejlesztése, ami miatt a város a Paloták Városa nevet kapta. A város volt a központja a Brit Kelet-indiai Társaság ópiumkereskedelmének is a 18-19. században. A helyben termelt ópiumot elárverezték, majd Kínába szállították. A 19. század elejére Kalkutta két elkülönült területre oszlott, az egyikben a britek (White Town - Fehér Város), a másikban a helyiek éltek (Black Town - Fekete Város). A fekete város nyomora már akkoriban is elképesztő méreteket öltött. Az 1850-es években a város ipara gyors fejlődésnek indult, különösen a juta- és a textilipar. Ennek hatására a britek jelentősen fejleszteni kezdték az infrastruktúrát: vasutakat és távírókat létesítettek. A brit és az indiai kultúra összefonódása a városi indiaiak új bábu megtisztelő címmel szólított osztályának kialakulásához vezetett, melynek tagjai gyakran hivatalnokok vagy szakemberek voltak, többnyire angolbarátok voltak, újságot olvastak.ú, és általában magasabb kasztokba tartozó hindu közösségekhez tartoztak.

A 19. század folyamán véghezvitt társadalmi-kulturális reformok, az úgynevezett bengáli reneszánsz, a köznép általános felemelkedéséhez vezetett. 1883-ban Surendranath Banerjea egy nemzeti konferenciát szervezett, amely első volt a maga nemében a 19. századi Indiában. Kalkutta fokozatosan az indiai függetlenségi mozgalom központjává vált, különösen a forradalmi szervezetek tekintetében. Bengália 1905-ös közösségi alapokon történt kettéosztása széles körű tiltakozásokhoz, valamint a brit áruk bojkottjához vezetett (Swadeshi mozgalom). Ezek az események, valamint a város adminisztráció szempontjából kedvezőtlen elhelyezkedése India keleti szélén arra ösztönözte a briteket, hogy 1911-ben a fővárost Delhibe helyezzék át.

A II. világháborúban a város kikötőjét kétszer is bombázta a japán császári hadsereg. Amikor 1943-ban az élelmiszer-tartalékokat a szövetséges csapatoknak juttatták, éhínség tört ki, melynek következtében több millió bengáli meghalt. 1946-ban a muzulmán állam létrehozását követelő csoportok erőszakhullámot okoztak, melyben 2000 ember halt meg. India felosztása 1947-ben szintén véres erőszakhoz vezetett, melynek során jelentős demográfiai változások történtek. Pandzsáb és Nyugat-Pakisztán között nagyjából azonos létszámú lakosság cserélődött ki, Bengálba viszont mintegy 4 millió hindu érkezett Kelet-Bengálból. Az úgyis túlzsúfolt kalkuttai nyomornegyedekben éhínség uralkodott, aminek számtalan áldozata volt.

1971-ben, az indiai–pakisztáni háború következtében a menekültek újabb hulláma érkezett a városba.

Az 1960-as és 1970-es években - áramszünetek, sztrájkok és az erőszakos naxalita marxista mozgalom hatására - nagyban romlott a város infrastruktúrája, amely a gazdaság stagnálásához vezetett. 1971-ben az India-Pakisztáni háború során több ezer menekült érkezett Kalkuttába, amely szintén jelentősen megterhelte a város infrastruktúráját. Az 1980-as évek közepén Mumbai (régebben Bombay) megelőzte Kalkuttát lakosságszám tekintetében. Kalkutta az indiai kommunizmus erős bázisa, mivel Nyugat-Bengált a CPI(M) párt dominálta Baloldali Front (Left Front) uralja három évtizede - amely a leghosszabb ideje működő demokratikusan választott kommunista kormány a világon.

Az 1990-es évek közepén központilag bevezetett indiai gazdasági reformok hatására a város gazdasága fejlődésnek indult. 2000 óta az információtechnológiai (IT) szolgáltatások új életet leheltek a város stagnáló gazdaságába. A gyáripar szintén fejlődésnek indult.

Éghajlata[szerkesztés]

Az éves átlaghőmérséklet 26,9 °C, éves csapadék 1614 mm. Legmelegebb hónap május, átlagosan 30,8 °C, leghidegebb a január, 20,1 °C átlaghőmérséklettel. A legtöbb csapadék júliusban esik, átlagosan 385 mm, míg a legkevesebb decemberben átlagosan 13 mm.


Kalkutta éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 26,0 29,0 33,7 35,7 35,5 33,7 32,0 31,8 32,0 31,7 29,3 26,4 31,4
Átlagos min. hőmérséklet (°C) 13,7 16,6 21,4 24,9 26,1 26,5 26,2 26,1 25,9 23,9 18,8 14,2 22,0
Átl. csapadékmennyiség (mm) 13 26 33 51 126 282 340 333 277 139 24 6 1651
Havi napsütéses órák száma 9 9 9 9 9 5 4 4 5 6 8 8 85
Forrás: [6][7]
Éghajlati táblázat
Jan. Febr. Márc. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szept. Okt. Nov. Dec.
Átlagos
esős napok száma
2 2 3 3 8 14 20 20 14 7 1 1
Víz hőmérséklete (°C) 24 25 26 28 29 29 28 28 28 28 27 26

Gazdasága[szerkesztés]

Az első indiai (Kalkutta) metró vonalvezetése
Nemzeti Könyvtár

A város környéki területeken ipari növényeket termesztenek, ilyen például a juta. Ennek köszönhetően vált Kalkutta textilipari központtá. A város emellett fontos pénzügyi és kereskedelmi központ is.

Közlekedés[szerkesztés]

A városi tömegközlekedés jelentős részét a kalkuttai külvárosi vasutak, a metró, valamint a villamos- és buszhálózat biztosítja. A külvárosi vasúthálózat kiterjedt és nagy területet fed le. A kolkatai metró a legrégibb földalatti rendszer Indiában; a Hugli folyóval párhuzamosan halad a város északi és déli területeit összkötve 16,45 km szakaszon. A buszok elterjedtek, egyes járatok állami, mások magánvállalatok irányítása alatt működnek. Kalkutta az egyetlen indiai város, amelyben villamoshálózat üzemel.

A bérelhető járművek a sárga színű taxik (többnyire Hindustan Ambassador márkájú autók) és a háromkerekű autóriksák. Egyes városrészekben kerékpár-riksákkal és kézzel húzott riksákkal is utazhatunk. Az utak a város területének mindössze 6%-a, (23% Delhiben és 17% Mumbaiban), ami jelentős közlekedési problémákat okoz.

Kolkatában két fő vasúti pályaudvar található: a Howrah és a Sealdah. A harmadik pályaudvart Kalkutta névvel 2006-ban avatták fel. A városban található az Indiai Vasutak két nagy részlegének – az Eastern Railway és a South Eastern Railway – központja is.

A város egyetlen repülőtere a Netaji Subhash Chandra Bose nemzetközi repülőtér Dum Dum településen épült fel a várostól északra; nemzetközi és belföldi járatokat is működtet. Kalkutta jelentős kikötőváros is. A Kalkutta és Haldia dokkokat a Kolkata Port Trust üzemelteti.

A kalkuttai metró magyar vonatkozásai[szerkesztés]

A HCC-vel (Hindustan Construction Company) kötött szerződéseknek megfelelően előbb tanácsadóként, később építésvezetőként az első indiai metró építését Klados Gusztáv, Szőllőssy Gábor, Molnár György vezették. A kalkuttai metró 1A, 3B, és 4B szakaszának alagútfúrásos technológiával készült részének kivitelezését magyar szakemberek irányították.[3]

Demográfia[szerkesztés]

2001-ben a város lakossága 4 580 544 fő volt, agglomerációval együtt 13 216 546. A nemek szerinti megoszlás alacsonyabb a nemzeti átlagnál: 828 nő jut 1000 férfira, mivel sok vidéki munkás költözött be a városba, a családot hátrahagyva. Kolkatában az írni-olvasni tudók aránya 80,86%, amely magasabb a nemzeti átlagnál (64,8%).

Kalkutta lakosságának zöme bengáli, a kisebbségek nagyobb része marvali és bihári. Jelentős számban élnek a városban kínaiak, tamilok, asszámiak, gudzsarátiak, örmények, angolok, tibetiek, mahárástráiak, pandzsábik, malajálik és párszik. A fő beszélt nyelvek a bengáli, a hindi, az angol, az orijjá és a bhodzspuri.

A 2001-es népszámlálás szerint a lakosság 77,68%-a hindu, 20,27%-a muzulmán, 0,88% keresztény és 0,75% dzsaina vallású. Ezen kívül szikhek, buddhisták, zsidók és zoroasztriánusok élnek a városban. 1,5 millió ember (a lakosság egyharmada) nyomornegyedekben él.

Kultúra[szerkesztés]

Kalkutta nevezetes az irodalmi, művészeti és forradalmi múltjáról. India korábbi fővárosaként, Kalkutta volt a modern indiai irodalom és művészet szülőhelye. A kalkuttai lakosok általában különleges lelkesedéssel beszélnek az irodalomról és a művészetekről. Kalkutta a mai napig India kulturális fővárosa. 29 színház, 33 múzeum, 42 mozi, és 114 média található.

Kolkatában számos gótikus, barokk, román, keleti és indo-iszlám (mogul) stílusjegyekkel díszített épület található. A Paloták városa, ahogy nevezik, koloniális épületekkel bővelkedik. A korszakból származó épületek egy részét jól karbantartják, számos védett közülük. Mások azonban leromlott állapotban vannak. Az 1814-ben épült Indiai Múzeum (Indian Museum) a legrégibb ázsiai múzeum; India természetföldrajzának és művészetének kiterjedt gyűjteményét őrzik itt.

A Victoria emlékműben (ami a város egyik fő látványossága) található múzeum a város történetét mutatja be. Az Indiai Nemzeti Könyvtár (National Library of India) India legnagyobb nyilvános könyvtára. Az Szépművészeti Akadémia (Academy of Fine Arts) és más galériák rendszeresen szerveznek kiállításokat.

A város nevezetes az indiai klasszikus zenéről és bengáli népzenéről (baul) is.

A 19. és 20. században a bengáli irodalmat olyan írók művei forradalmasították, mint Bankim Chandra Chattopadhyay, Michael Madhusudan Dutt, Rabindranáth Tagore, Kazi Nazrul Islam és Sharat Chandra Chattopadhyay. A nagy elődök hagyományait Jibanananda Das, Bibhutibhushan Bandopadhyay, Tarashankar Bandopadhyay, Manik Bandopadhyay, Shirshendu Mukhopadhyay, Buddhadeb Guha, Samaresh Majumdar, Sanjeev Chattopadhyay és Sunil Gangopadhyay művei folytatják.

Testvérvárosai[szerkesztés]

Híres lakosai[szerkesztés]

Városkép[szerkesztés]

Panorámakép a város egy részéről
Panorámakép a város egy részéről

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A szabatosan átírt névforma Kolkata volna, de a Kalkutta formát mint meghonosodottat megőrizni rendelik a helyesírási szabályzatok és tanácsadók.
  2. ^ a b c nol.hu - Miért éppen Kalkutta?
  3. ^ a b Mélyépítő Tükörkép Magazin Indiai kalandok
  4. ayurvedika
  5. neme=„cal”>http://www.calcuttaweb.com/history.shtmlHistory of Calcutta|time=2010-04-20 (angolul)
  6. World Weather Information Service (angolul)
  7. http://www.iten-online.ch/klima/asien/indien/kalkutta.htm Klíma Kalkutta] (németül)

Források[szerkesztés]