Kuroszava Akira
| Kuroszava Akira | |
| Született | 1910. március 23.[1][2][3][4][5] Ōi[6] |
| Elhunyt | 1998. szeptember 6. (88 évesen)[1][2][3][4][5] Seijō |
| Álneve | AK |
| Állampolgársága |
|
| Házastársa | Jagucsi Jóko (1945. május 21. – 1985. február 1.) |
| Gyermekei | két gyermek:
|
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Lista
|
| Halál oka | watershed stroke[13] |
| Sírhelye | An'yō-in Temple (Kamakura) |
| Magassága | 182 cm |
| Rendezői pályafutása | |
| Aktív évek | 1936–1993 |
| Díjai | |
| Oscar-díjak | |
| Derszu Uzala | |
| BAFTA-díjak | |
| Legjobb rendező Az árnyéklovas (1981) Legjobb idegennyelvű film Ran – Káosz (1987) | |
| César-díjak | |
| Legjobb külföldi film Az árnyéklovas (1981) | |
| Kuroszava Akira aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kuroszava Akira témájú médiaállományokat. | |
Kuroszava Akira (黒澤 明; Hepburn: Kurosawa Akira) (Tokió, 1910. március 23. – Tokió, 1998. szeptember 6.), 20. századi, számos nemzetközi díjat, többek között az Arany Oroszlán díjat, a Cannes-i Arany Pálmát és az Oscar Életműdjíjat elnyert japán filmrendező, filmproducer, forgatókönyvíró. Japán talán legismertebb filmrendezője. Rendkívüli hatással volt rendezők több generációjára világszerte, főleg A vihar kapujában – Rashomon – 1951-es nyugati áttörése után. Többek között Bergman, Tarkovszkij, Fellini, Welles, Leone, Herzog, Kubrick és Scorsese számolt be Kuroszava erőteljes hatásáról, 1989-ben az USA-ban életműdíjat is kapott. Első rendezését 1941-ben készítette, miután pár éve díszlettervező és más munkákat végzett és tanult a filmgyárban. Legutolsó műve halála után, 1999-ben jelent meg. Kevés olyan filmkészítőt ismerünk, akinek pályafutása ilyen hosszú és közkedvelt és egyben a szakma részéről ennyire elismert lett volna.
Élete
[szerkesztés]
Nyolcadik gyermekként született egy tokiói családban. Apja tornatanár volt, aki kedvelte a nyugati kultúrát, különösen a sportot és a filmeket. Az általános iskolában egy tanára bátorította, hogy rajzoljon és fessen. A képzőművészeti, szépművészeti alap és látásmód rendkívüli hatású filmjeiben. 1936-ban a Nikkatsu filmstúdióhoz került, ahol rendezést is tanult, miközben ott asszisztenseként dolgozott, forgatókönyveket írt, és a vágással ismerkedett.
Korai filmjei a háborús japán propagandájaként értékelhetőek, nacionalista témákkal foglalkoznak. Egy sztrájkban vállalt szervező szerepe miatt elbocsátották. Ekkor két társával közös céget alapított.
Az első háború utáni filmje (Ne sajnáld az ifjúságod) már a régi japán állam kritikája.
A Toho cég erős szakszervezetének köszönhetően nagy önállóságot kapott. A Mifune Tosiró főszereplésével jelenidőben játszódő Részeg angyal áttörést hozott Japánban.
Egy kosztümös film, A vihar kapujában volt az első nemzetközi sikere: a Velencei filmfesztiválon Arany Oroszlán díjat kapott.
Az 1950-es évekre kialakult jellegzetes stílusa. Gyakorivá vált nála a teleobjektív használata arra gondolván, hogy a kamerától távolabb játszó színész jobban szerepel. Több kamerát használt egyszerre, hogy ugyanazt a jelenetet több irányból is lássa, és választhasson közülük. Jellemzője lett filmjeinek az időjárás hangsúlyos jelenléte. A zuhogó eső például a Hét szamurájban, de más filmjeiben is szinte főszereplő. Jellemző rá a jelenetváltásokban az áttűnés alkalmazása is.
Az európai irodalom, Shakespeare, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Gorkij, és külföldi filmesek is megihlették, például John Ford munkái. Emiatt sokan túlzottan is nyugatiasnak tartották, ami nem igaz: a japán kultúra hagyományai legalább annyira foglalkoztatták.
Az idők folyamán aztán az ő művei is nagy hatást gyakoroltak a világ filmművészetére.
Élete idején Japán harcias államból békés gazdasági nagyhatalommá vált. Legismertebb filmjei az 1950-es és 1960-as években készültek, de haláláig még sok filmet írt, rendezett. Filmtörténeti jelentőségű filmje az Akutagava Rjúnoszuke két novellájából – A vihar kapujában (Rasómon) és A bozótmélyben (Jabu no naka) – készült A vihar kapujában; 1950. (Velencei Nemzetközi Filmfesztivál: Nagydíj).
Sok filmje játszódik Japán feudális korszakában (kb. 13–17. század), néhány William Shakespeare-mű filmes adaptációja. Ilyen például a Ran („Téboly”; Shakespeare Lear királya) vagy a Véres trón (Macbeth-adaptáció).
A hét szamuráj (1954) című filmje forgatókönyvéből készült A hét mesterlövész című amerikai film (rendezője John Sturges). A testőr című, 1961-ban készült filmje pedig Sergio Leone dollár-trilógiáját alapozta meg, Másrészt Mifunéval ellentétek alakultak ki,
A 70-es évektől ismét többször, erőteljesen nyúlt kortárs témákhoz, ilyen a Dodeszukaden című jelentős filmje, mely bemutatásakor hazájában megrázóan kedvezőtlen fogadtatásban részesült, az USA-ben viszont 1971-ben a legjobb nem-angol nyelvű film díjára is jelölték (Vittorio De SicaDe Sica]] kapta a Finzi-Contini kertért).
Kuroszava tovább készítette a világszínvonalú filmeket, a Derszu Uzala című szovjet–japán filmje (1975) elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat.
Ezután, 1980-ban, az Árnyéklovasban, ismét egy történelmi kitérő. A főszereplő, az 1932-ben született Nakadaj Tacuja. Telitalálat, amely az Aranypálmától kezdve számos díjat elhozott. Nakadajt Kuroszava a Hét szamuráj forgatása idején ismerte meg, és jelentősebb mellékszerepeket is kapott már Kuroszava a A testőr című híres filmjében.
A nagyszabású történelmi filmek csúcspontjára 1985-ben Kuroszava a Ran – Káosz c. Lear-adaptáció tette fel. A főszereplő ismét Nakadaj Tacuja. Időzítése miatt nem került be a legnagyobb nemzetközi filmfesztiválok versenyébe, azonban az ezredforduló után is minden idők egyik legkiemelkedőbb filmeposzaként tartották számon. A mind látvány, mind hang – zene: Takemicu Tóru tekintetében lenyűgöző alkotás készítése közben Kuroszava már látásproblémákkal küzdött, ami visszatükröződik a megvakított Curumaru (Gloucester) megerősített karakterében és szimbolikájában.
Ennek ellenére Kuroszava nem csak élő, és életműdíjas legenda lett, hanem még utolsó korszakában, a 90-es években is készített jelentős filmeket. Közülük kiemelhető az Álmok és az azok eltalált festői epizódjai. Utolsó, életében bemutatott filmje a 30., halála előtt 5 évvel készült. A Még nem – Madadayo – című lírai film egy nyugdíjba vonult, tanítványai által rajongott tanárról, aki évről évre tart az elmúlás felé, és ezt a filmben Kuroszava a keresés toposzához rendeli, ezt a párosítást pedig különösen személyes hangvétellel mutatja be.
Szélütésben halt meg a tokiói Szetagaja negyedbeli otthonában.
Filmográfia
[szerkesztés]| Év | Cím | Japán cím | Olvasat |
|---|---|---|---|
| 1943 | Sanshiro Sugata aka Judo Saga |
姿三四郎 | Szugata Szansiró |
| 1944 | The Most Beautiful | 一番美しく | Icsiban ucukusiku |
| 1945 | Sanshiro Sugata Part II aka Judo Saga 2 |
續姿三四郎 | Zoku Szugata Szansiró |
| The Men Who Tread On the Tiger's Tail | 虎の尾を踏む男達 | Tora no o o fumu otokotacsi | |
| 1946 | Nem sírom vissza az ifjúságomat | わが青春に悔なし | Vaga szeisun ni kuinasi |
| One Wonderful Sunday | 素晴らしき日曜日 | Szubarasiki nicsijóbi | |
| 1948 | A részeg angyal | 酔いどれ天使 | Joidore tensi |
| 1949 | The Quiet Duel | 静かなる決闘 | Sizukanaru kettó |
| Veszett kutya | 野良犬 | Nora inu | |
| 1950 | Botrány | 醜聞 | Scandal [14] |
| A vihar kapujában | 羅生門 | Rasómon | |
| 1951 | A félkegyelmű | 白痴 | Hakucsi |
| 1952 | Élni | 生きる | Ikiru |
| 1954 | A hét szamuráj | 七人の侍 | Sicsinin no szamurai |
| 1955 | Record of a Living Being aka I Live in Fear |
生きものの記録 | Ikimono no kiroku |
| 1957 | Véres trón | 蜘蛛巣城 | Kumonoszu-dzsō |
| Éjjeli menedékhely | どん底 | Donzoko | |
| 1958 | Rejtett erőd | 隠し砦の三悪人 | Kakusi toride no szan akunin |
| 1960 | The Bad Sleep Well | 悪い奴ほどよく眠る | Varui jacu hodo joku nemuru |
| 1961 | A testőr | 用心棒 | Jódzsinbó |
| 1962 | Sanjuro | 椿三十郎 | Cubaki Szandzsúró |
| 1963 | High and Low aka Heaven and Hell |
天国と地獄 | Tengoku to dzsigoku |
| 1965 | Rőtszakállú | 赤ひげ | Akahige |
| 1970 | Dodeszukaden | どですかでん | Dodeszukaden |
| 1975 | Derszu Uzala | Дерсу Узала | Derszu Uzala |
| 1980 | Az árnyéklovas | 影武者 | Kagemusa |
| 1985 | Ran – Káosz | 乱 | Ran |
| 1990 | Álmok |
夢 | Jume |
| 1991 | Augusztusi rapszódia | 八月の狂詩曲 | Hacsigacu no rapsody |
| 1993 | Még nem | まあだだよ | Maadadajo |
Legfőbb nemzetközi díjai
[szerkesztés]| Év (vagy NI (nem ismert) |
Díj neve | Szervezet (ha ismert) |
Ország | Ezért | Cím (ha alkalmazható) | |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1951 | Arany Oroszlán díj (Fődíj) A japán film első kiemelkedő nemzetközi elismerése |
Velencei Nemzetközi Filmfesztivál | Olaszország | Film | A vihar kapujában | |
| 1951 | NBR Award | National Board of Review | Amerikai Egyesült Államok (USA) | A legjobb nem-angol nyelvű film, A legjobb rendező |
A vihar kapujában | |
| 1976 | Oscar-díj a legjobb nem-angol nyelvű filmért | AMPAS (Academy Awards) |
USA | Film | Derszu Uzala | |
| 1980 | Arany Pálma (Fődíj) |
Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál | Franciaország | Film | Árnyéklovas (1980) | |
| 1981 | César | César díj | Franciaország | Film | Árnyéklovas | |
| 1981 | BAFTA | BAFTA | Egyesült Királyság | A legjobb rendezés | Árnyéklovas | |
| 1982 | Arany Oroszlán Életműdíj | Velence | Olaszország | Az Életműért | ||
| 1985 | LAFCA Díj | A Los Angeles-i Filmkritikusok Díja | USA | A legjobb nem-angol nyelvű filmért és Életműdíj | Ran – Káosz (1985) | |
| 1985 | NBR Award | National Board of Review | USA | A legjobb nem-angol nyelvű film Legjobb rendezés |
Ran – Káosz | |
| 1985 | OCIC Award | OCIC A San Sebastián-i Nemzetközi Film Festivál | Spanyolország | Film | Ran – Káosz | |
| 1985 | BSFC Award | Boston-i Filmkritikusok Társasága | USA | A legjobb film | Ran – Káosz | |
| 1985 | A New York-i Filmkritikusok Körének Díja | A New York-i Filmkritikusok Köre | USA | A legjobb nem-angol nyelvű film | Ran – Káosz | |
| 1986 | NSFC Award | Nemzeti Filmkritikusok Társasága | USA | Legjobb film | Ran – Káosz | |
| 1987 | BAFTA Film Award | BAFTA | Egyesült Királyság | A legjobb nem-angol nyelvű film | Ran – Káosz | |
| 1987 | ALFS Award | Londoni Filmkritikusok Társasága | Egyesült Királyság | Legjobb film, Legjobb rendezés |
Ran – Káosz | |
| 1989 | Oscar Életműdíj | Az USA Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiája | USA | Az Életműért | ||
| 1992 | Életműdíj | Az Amerikai Rendezők Díja | USA | Az Életműért | - |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). Discogs. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Carnegie Hall linked open data (angol nyelven), 2017. június 1. (Hozzáférés: 2022. május 2.)
- ↑ Dettaglio decorato (olasz nyelven). Presidency of the Italian Republic. (Hozzáférés: 2014. január 10.)
- ↑ quirinale.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 25.)
- ↑ Dettaglio decorato (olasz nyelven). Presidency of the Italian Republic. (Hozzáférés: 2014. január 10.)
- ↑ Oscar-díj-adatbázis (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. március 12.)
- ↑ https://www.praemiumimperiale.org/en/laureate-en/laureates-en. (Hozzáférés: 2022. március 19.)
- ↑ https://www.kyotoprize.org/en/laureates/akira_kurosawa/
- ↑ https://www.nytimes.com/1998/09/07/movies/akira-kurosawa-film-director-is-dead-at-88.html
- ↑ A kandzsi hivatalos olvasata ugyan Súbun, de a címhez hivatalosan írt furigana szerint szukjandaru
Források
[szerkesztés]- Berkes Ildikóː Kurosawa Akira; Magyar Filmintézet, Bp., 1991 (Filmkultúra-könyvek)
- Berkes Ildikó - Nemes Károly: A japán film világa (Magyar Filmintézet, Bp., 1997)
- Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben: Ozu/Bresson/Dreyer (Szerzőifilmes Könyvtár 2. kötet; Francia Új Hullám, Bp., 2011)
- [1]
További információk
[szerkesztés]- Kuroszava Akira a PORT.hu-n (magyarul)

- Kuroszava Akira az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)

- Kuroszava Akira az Internet Movie Database-ben (angolul)

- Kuroszava Akira a Rotten Tomatoeson (angolul)

- Akira Kurosawa News and Information
- Akira Kurosawa Database Archiválva 2007. január 24-i dátummal a Wayback Machine-ben