A vihar kapujában

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A vihar kapujában
(羅 生 門
Rasómon)
1950-es japán film

Rashomon logo.jpg
Rashomon poster.jpg
Rendező Kuroszava Akira
Producer Dzsingo Minoru
Vezető producer Nagata Maszaicsi
AlapműAkutagava Rjúnoszuke
(elbeszélései alapján)
Műfaj
Forgatókönyvíró Kuroszava Akira
Sinobu Hasimoto
Főszerepben Mifune Tosiró
Kjó Macsiko
Mori Maszajuki
Simura Takasi
Ueda Kicsidzsiro
Honma Fumiko
Kató Daiszuke
Zene Hajaszaka Fumio
Operatőr Mijagava Kazuo
Vágó Kuroszava Akira
Jelmeztervező Muraki Sinobu
Díszlettervező Muraki Josiró
Gyártásvezető Nagata Maszaicsi
Gyártás
Gyártó Daiei
Ország Japán
Nyelv japán
Forgatási helyszín Japán
Játékidő 88 perc
Költségvetés 140 000 amerikai dollár
Forgalmazás
Forgalmazó Daiei (Japán)
RKO Radio Pictures (USA)
BemutatóJapán 1950. augusztus 25.
USA 1951. december 26.
Díj(ak) Oscar-díj
Blue Ribbon Award
Mainichi Film Award
NBR Award
Arany Oroszlán
Olasz filmkritikusok díja
KorhatárUSA PG-15
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz A vihar kapujában témájú médiaállományokat.

A vihar kapujában (eredeti címe: 羅生門; nyugaton: Rashomon) egy 1950-ben bemutatott japán film, Kuroszava Akira rendezésében. A film felkeltette a nyugat érdeklődését a japán filmművészet iránt és világhírnevet szerzett a rendezőjének.

A film Akutagava Rjúnoszuke két elbeszélésén alapul: a film történetét A bozótmélyben (Jabu no naka), helyszínét A vihar kapujában (Rasómon) adta.

Szereplők[szerkesztés]

  • Mifune Tosiró (Tadzsómaru)
  • Kjó Macsiko (Maszako, a feleség)
  • Mori Maszajuki (Takehiró, a férj)
  • Simura Takasi (a favágó)
  • Csiaki Minoru (buddhista pap)

A történet[szerkesztés]

Dialog-stop-hand.svg Alább a cselekmény részletei következnek!

A helyszín a 12. századi, Kiotó, ahol polgárháború zajlik. Egy romos kapu alatt várja az eső elálltát egy közember, valamint egy buddhista pap és egy favágó, akiket korábban egy szamurájgyilkosság tanújaként hallgattak ki. Ők mesélik el a tárgyalás történetét, melyen még egy rablót és egy asszonyt hallgattak ki, valamint egy médium segítségével az asszony férjének szellemét. A szamuráj halálát és felesége megerőszakolását mindegyik kihallgatott másképp meséli el. A tárgyalásnak azt kellene kiderítenie, hogy ki a gyilkos. Azonban a történetek nem illenek egymáshoz.

„A különböző értelmezések mögött az a félelem bújik meg, hogy az események másnak mutatják az elbeszélőt, mint amilyennek látni szeretné magát, hogy megsemmisítik dicsekvése alapját.” (Berkes Ildikó)[1]

Díjak, jelölések[szerkesztés]

Oscar-díj[szerkesztés]

  • 1953, jelölés: legjobb látványtervezés

BAFTA-díj (1953)[szerkesztés]

Kék Szalag-díj (1951)[szerkesztés]

  • díj: legjobb forgatókönyv (Kuroszava Akira és Sinobu Hasimoto)

Directors Guild of America (1953)[szerkesztés]

  • jelölés: legjobb rendezés (Kuroszava Akira)

Mainichi Film Concours (1951)[szerkesztés]

  • díj: legjobb színésznő (Kjó Macsiko)

National Board of Review (1951)[szerkesztés]

  • díj: legjobb rendező (Kuroszava Akira)
  • díj: legjobb külföldi film (Japán)

Velencei Nemzetközi Filmfesztivál (1951)[szerkesztés]

  • díj: Arany Oroszlán (Kuroszava Akira)
  • díj: Olasz filmkritikusok díja (Kuroszava Akira)

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]