Üzlet a korzón

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Üzlet a korzón
(Obchod na korze)
1965-ös csehszlovák film

Ida Kamińska amint a kép angol nyelvű feliratozása alapján ezt mondja: „Heinrichem szerette ezt a dalt...”
Ida Kamińska amint a kép angol nyelvű feliratozása alapján ezt mondja: „Heinrichem szerette ezt a dalt...
Rendező Ján Kadár
Elmar Klos
Producer Miloš Brož
Jaromír Lukáš
AlapműLadislav Grosman
Műfaj filmdráma
Forgatókönyvíró Ladislav Grosman
Ján Kadár
Elmar Klos
Főszerepben Ida Kamińska
Jozef Kroner
Zene Zdeněk Liška
Operatőr Vladimír Novotný
Vágó Diana Heringova
Jaromír Janácek
Díszlettervező František Straka
Gyártás
Gyártó Filmové studio Barrandov
Ország Csehszlovákia
Nyelv
Játékidő 120 perc
Költségvetés 1 450 000 dollár
Képarány 1,37:1
Forgalmazás
Forgalmazó Csehszlovákia Ustredni Pujcovna Filmu
Magyarország Mokép
BemutatóCsehszlovákia 1965. október 8.
Magyarország 1966. május 5.
Eredeti magyar adó MTV1
Díj(ak) Oscar-díj
További információk

Az Üzlet a korzón (eredeti cím: Obchod na korze) egy 1965-ben bemutatott, fekete-fehér, Oscar-díjas csehszlovák film. A lengyel Ida Kamińskát, a női főszereplőt pedig 1967-ben a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjra jelölték.

Cselekmény[szerkesztés]

1942-ben a náci Németország bábállamában, Szlovákiában az árjásítás[1] során Tóno Brtko, Tóni egy zsidó üzlethez jut. A kifosztott tulajdonos, egy öreg hölgy semmit nem ért az eseményekből. Brtko tulajdonképpen szánja, de „boldog tudatlanságban” tartja Lautmann nénit, hogy ki ő valójában, és belemegy, hogy távoli unokaöccsének hazudja magát. Meg szeretné óvni ugyan a koncentrációs táborba kerüléstől, bár Lautmann-néért nem jönnek, hogy elvigyék. Tóno viszont ezt hiszi, mikor a korzón nagy számú deportálásra szánt, transzportra vitt embertömeg jelenik meg. Lautmann néni nem érti az egészet, amikor a hangosbemondóban összeterelik a zsidó lakosságot, és Tóni is félelmében ki akarja zavarni az üzletből a nénit, aki szintén pánikba esik ettől, és a pogrom szót kiáltozva, elszalad Tóno elől. Miután azonban a zsidó transzport elindul a korzóról, Tóno megnyugszik, és bocsánatot kér az asszonytól, miközben meglátja az ablakból, hogy Kolkocký rendőr egy társával közeledik az üzlethez. Lautmann néni a bejárati ajtóhoz akar menni, mert azt mondja, be kell zárni a boltot. Tóni viszont erre bepánikol, hogy a néniért jöttek, és ezért befelé tereli Rozália asszonyt, aki viszont hangosan ellenáll, így az idős asszonyt erősen megragadva, betaszítja, bedobja egy szomszédos szobába, aki az eséstől meghal, és így Tóni akaratán kívül megöli a nénit. A vélt veszély elmúltával Tóno Brtko mikor észreveszi, hogy mit tett, szégyenében öngyilkos lesz, felakasztja magát.

Ilyen mélyen, szinte mikroszkopikus részletességgel még senki sem ábrázolta a háborús kisváros különös atmoszféráját, elzárkózott, önmagába fordult, a világ változásairól mit sem tudó, s tudni nem is akaró életét – e kopott városka mégis jelképpé nő: a történelmi időn, helyi s politikai tekinteteken messze túl: a közös »kelet-európai mizéria« sajátos telephelyévé, mely lehetne a nyírségi homokon, a Regát hegyei között is. Egy kis embertenyészet, mely épp akkor kezd kivetkőzni múltjából s századokon át kialakult szokásaiból, amikor a külvilág vadabb, kegyetlenebb és ravaszabb erői harapófogóba szorítják. S torz módon fölismerhetetlenségig egymásba keveredik a jobb élet igénye a becstelen csábításokkal, a régi tisztesség az idejétmúlt gondolatokkal: az »élünk, ahogy tudunk« kispolgári elve szinte akaratuk ellenére teszi szörnyeteggé öntudatlan híveit.
B. Nagy László: Üzlet a korzón. Élet és Irodalom, 1966. május 14.

Szereplők[szerkesztés]

Díjak[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A zsidó vagyon erőszakos állami elkobzása és a nem zsidó lakosságnak való juttatása.

Források[szerkesztés]