Ida Kamińska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ida Kamińska
Lautmann néni szerepben, Üzlet a korzón, 1965
Lautmann néni szerepben, Üzlet a korzón, 1965
Életrajzi adatok
Született1899. szeptember 18.[2][3][4][5]
Odessza, Orosz Birodalom
Elhunyt1980. május 21. (80 évesen)[2][6][3][4][5]
New York City, New York
SírhelyMount Hebron Cemetery
HázastársaZygmunt Turkow (1918–1932) (elvált)
Meir Melman[1] (1936–1978) (haláláig)
GyermekeiRuth Turkow, Victor Melman
RokonaiEster Rachel Kamińska (anya)
(1870–1926)
Abraham Izaak Kamiński (apa)
(1867–1918)
Regina Kamińska (nővér)
(1894–1913)
Józef Kamiński (öccs)
(1903–1972)
Pályafutása
Aktív évek1904–1970
Híres szerepeiRozalia Lautmann (néni) (Üzlet a korzón)
Kurázsi mama (Kurázsi mama és gyermekei)
További díjak
  • a Lengyel Népköztársaság 10. évfordulójának emlékérme
  • Work Flag Order, 1st class
  • Work Flag Order, 2nd class
  • Lengyelország Újjászületése érdemrend tisztje
IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Ida Kamińska témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ida Kamińska Melman[7] (Odessza, 1899. szeptember 4. – New York City, 1980. május 21.) Oscar-díjra jelölt zsidó származású színésznő. Lengyelország legnagyobb színészei között tartják számon. A jiddis nyelv jeles képviselője: fordított, írt és adaptációkat készített a jiddis színháznak. Ezenfelül rendező és producer is volt.

Élete[szerkesztés]

Családja[szerkesztés]

Édesapja, Abraham Izaak Kamiński, színész és rendező volt. Megvásárolta a Varsó központjában lévő színházat, amit 1935-ig tartottak fent, és az első olyan zsidó színháznak minősült, amely nemzetközi irodalmi műveket is színpadra adaptált.[8] Édesanyját, Ester Rachel Kamińskát (született Halperin) a jiddis színház anyjának hívták, igazi legendává lett a közönség számára.[9][10] Szülei az Orosz Birodalom területén turnéztak a színházi társulattal, mikor Ester Rachel világra hozta Idát Odesszában, a Theater Hotelben.[8] Ida második gyermekként érkezett a Kamiński családba. Nővére, Regina ígéretes színésznőként indult, de korán elhunyt.[10] Öccse, Józef, zenészi ambíciókat dédelgetett, és hegedűművész lett, majd Palesztinába emigrált, ahol az Izraeli Filharmonikus Zenekar első hegedűse lett.[10] Józef a két világháború között zenét szerzett a jiddis színháznak Lengyelországban.

A jiddis színház[szerkesztés]

Ida Kamińska ötévesen szerepelt először színpadon édesanyjával David Pinszkij jiddis író The Mother című drámájában.[8] Apróbb szerepeket kapott a híres jiddis drámaszerző, Jacob Gordin gyerekszereplőket igénylő drámáiban, mint a Mirelle Efros, The Nameless, The Kreutzer Sonata és Without a Home.[8] Korai debütálása ellenére Kamińska pszichiáter szeretett volna lenni, csak mikor pozitív visszajelzéseket kapott a színháztól, döntötte el, hogy marad.[9] 1913-tól a Kamiński színház állandó tagja lett, és operettekben is előadott, főként Avram Goldfaden külön a jiddis színháznak szerzett műveiben.[8] 1916-tól Kamińska már rendezett és fordított; első adaptációja Henry Bataille A balga szűz volt.[8]

Az első világháború alatt a Kamiński társulat Minszkben, Kijevben és Odesszában turnézott; Kamińska 1921-ben tért vissza Varsóba. Akkor már férjnél volt, és megszületett kislánya, Ruth.[8] 1922-ben férjével, Turkowval közösen vállalatot alapítottak, amiből 1924-ben a Varsói Jiddis Színház született meg.[10] Kamińska a neves jiddis szerzők mellett (például Sólem An-Ski (Szemjon Akimovics An-szkij) és Sólem Aléchem) jobban koncentrált a nemzetközi szerzők műveire, mint a Karamazov testvérek (Dosztojevszkij), A párizsi Notre Dame és A nyomorultak (Victor Hugo), A hét akasztott (Leonyid Andrejev), A fösvény és A botcsinálta doktor (Molière), a Thérèse Raquin (Émile Zola), A revizor (Gogol), a Fuente Ovejuna (Lope de Vega), a Thirst (Eugene O’Neill) és a Fedora (Victorien Sardou).[8][10] A lengyel irodalomból csak két alkotót választott: Gabriela Zapolska Maliczewska kisasszony és Jerzy Żuławsky The End of The Messiah.[8] Kamińska a válása után egyedül igazgatta a színházat, és előadásokat szervezett, amelyekkel Lengyelországot járták.[10] A két háború között jiddisre fordított, adaptációkat készített és szerepelt is Gogol, O'Neill, Romain Rolland és Eliza Orzeszkowa műveiben.[10]

A második világháború hatása[szerkesztés]

1939-ben a németek lebombázták Varsót: Kamińska színháza és az összes kézirata a lángok martaléka lett. Második férjével, Meir Melmannal, kislányával és hatvankét fős társulatával kelet felé vették az irányt, és az akkor szovjet fennhatóság alatt álló Lvivben leltek menedékre (lásd: Lviv városának történelme).[8][10] Kamińskának rendezői posztot ajánlottak a Nyugat-ukrajnai Állami Jiddis Színházban, ahol az európai (Osztrovszkij, Louis Verneuil) és jiddis (Goldfaden, I. L. Peretz, Gorgyin) irodalom mellett magyar szerzeményeket is színpadra állított (Csiky Gergely).[8]

Mikor Németország megtámadta a Szovjetuniót, a társulat továbbállt Lvivből. Kamińska Kirgizisztánban, Frunze városában adott életet fiának, Victornak, és nyolc már egyszer elkészült szövegkönyvet állított ki újra emlékezetből.[8] A háború végéig Moszkvában maradtak; Kamińska 1946-ban tért vissza Lengyelországba lánya, Ruth nélkül.[9] Ruth-t tíz évre Szibériába küldték, férje, a jazzmuzsikus Adi Rosner, tizenöt évet töltött egy gulagtáborban. A házaspár gyermeke árvaházba került. 1953-ban felmentették őket, de Ruth csak 1956-ban térhetett ismét haza.[8]

A háború után Lengyelországban két jiddis színház maradt, egy Łódźban, egy pedig Wrocławban. Kamińska az igazgatása alá vette őket, és hamarosan a két színház egyesült Ester Rachel Kamińska Színház néven, bázisául Varsót kijelölve. A színház máig működik Ester Rachel és Ida Kamińska Színház néven; programját lengyel és jiddis művekből állítják össze.[11] Kamińska állandó eszköze lett a zsidó természet ábrázolása, programjának feléből nem maradhatott ki.[8] Az ötvenes évekre a lengyel zsidóság képviselőjének tartották; sorra érdemelte ki az állami kitüntetéseket.[8] Sikerét csak lányának, Ruth-nak, balsorsa árnyékolta be. Anyai szívbánatát és búját a színpadon közvetítette; ebben az időben játszotta el egyik legelismertebb szerepét, Bertolt Brecht Kurázsi mamáját.[8][10]

Új világ[szerkesztés]

Habár Kamińska filmjeinek listája nyúlfarknyi, mindenképp említésre méltó. Első filmszerepeit az 1910-es évek elején játszotta. A kritika pozitívan nyilatkozott az 1924-es Tkies khaf (angol fordításban A Vilna Legend) és az 1939-es On a heym (Without a Home) alakításáról.[12] Nemzetközi ismertségre tett szert, mikor megkapta a zsidó Rozalia Lautmann (néni) szerepét, akit magával ragad a holokauszt, a csehszlovák Üzlet a korzón című filmben. Színészi játékát Oscar-díjra és Golden Globe-díjra jelölték, valamint az 1965-ös cannes-i filmfesztiválon külön dicséretben részesítették.

1968-ban Kamińska elhagyta Lengyelországot, és sosem tért vissza. Az időszakot az antiszemitizmus lengte át, és az állapotok miatt az Egyesült Államokba emigrált, követve több színházi kollégájának példáját.[9][10] „Abban a pillanatban jöttem rá, hogy már nincs maradásom Lengyelországban” – írta Kamińska emlékirataiban.[8] Kísérletet tett, hogy Amerikában és Izraelben is létrehozzon egy jiddis színházat, de az egyik állam kultúrákkal távolabb állt Kamińska hagyományos, szentimentalista stílusától, a másik állam pedig csak nem kívánta azt meghonosítani.[8][9][10] „Már nem először történik meg velem, hogy a nulláról kell újrakezdenem az életemet (...), de nincs munkám, se otthonom, se hazám” – írta naplójában.[8] Életrajzát 1973-ban jelentette meg My Life, My Theater címmel. 1980-ban hunyt el New Yorkban.

Filmográfia[szerkesztés]

Év Cím Szerep
1912 Mirele Efros
(rövidfilm)		 Szlojmele
1913 Gots shtrof
(rövidfilm)		 n.a
1916 Zayn vaybs man
(rövidfilm)		 Bela Baskim
1924 Tkies khaf Rachel Kronenberg
1939 On a heym Bas Szewa
1948 Ulica Graniczna Helena (nincs a stáblistán)
1965 Üzlet a korzón Rozalia Lautmann, Lautmann-né/néni
(magyar hangja Pártos Erzsébet)[13]
1967 Czarnia suknia Karola Orlowska
1970 Levine, az angyal Fanny Mishkin

Díjak és jelölések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Meir Melman (angol nyelven). findagrave.com. (Hozzáférés: 2017. október 13.)
  2. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  7. ↑ Ida Kamińska a Find a Grave adatbázisában (angol nyelven). findagrave.com. (Hozzáférés: 2017. október 13.)
  8. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Zsidó Nők Archívuma
  9. ↑ a b c d e jta.org
  10. ↑ a b c d e f g h i j k YIVO Enciklopédia
  11. ↑ Warszawa wielu kultur: Ester Rachel és Ida Kaminska Színház (angol nyelven). kontynent-warszawa.pl. (Hozzáférés: 2017. október 24.)
  12. ↑ Britannica
  13. ↑ iszdb.hu

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Kaminska, Ida – My Life, My Theater. New York: Macmillan, 1973.
  • Bulat, Miroslawa – In Search of the Jewish Theater: Zygmunt Turkow. Amszterdam, 2000
  • Manger, Itsik – Yidisher teater in Eyrope tsvyshn beyde velt-milkhomes: Poyln.
  • Turkow, Zygmunt – Di ibergerisene tkufe: fragmentn fun mayn lebn. Buenos Aires, 1961
  • Weichert, Michal – Zikhroynes: Varshe, 1918–1939. Tel Aviv, 1961
  • Wolitz, Seth – Performing a Holocaust Play in Warsaw in 1963 (Staging the Holocaust: The Shoah in Drama and Performance), Cambridge, 1998

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ida_Kamińska&oldid=26079739”