A turizmus története

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
19. századi utazók a Kheops-piramisnál

A turizmus története az emberiség fejlődésének fő szakaszaihoz kapcsolódik. A turizmus történetének ismerete hozzásegít a modern turizmus megértéséhez illetve a jövőbeli tendenciák érzékeléséhez is.[1]

A szervezett turizmus (régebbi nevén idegenforgalom) alig kétszáz éves múltra tekinthet vissza. 1841-ben Thomas Cook, az angliai South Midland Temperence Associaton titkára, kirándulást szervezett Loughborough-ba. Ez 10 mérföldes vonatos kirándulás volt, és 1 schillingbe került az utazás oda és vissza. 570 résztvevője volt. Maga Cook volt az idegenvezető. Az utazás sikere további utak megszervezésére motiválta. Tevékenységét 1845-ben legalizálta és megalapította a nagy hagyományú Cook utazási irodát.

Az őskortól a középkorig[szerkesztés]

A Via Appia maradványai Rómában

Az ősember elsősorban élelemszerzés céljából indult útjára.[2] Vándorlásai során bejárta a földrészeket. Ahol "normális" életvitelt lehetővé tevő körülményeket talált ideiglenesen vagy véglegesen letelepedett.

Kb. hatezer évvel ezelőtt Babilonban és Egyiptomban útnak indultak a kereskedők. Ekkor jöttek létre az első kereskedelmi szálláshelyek. A korai turizmus fő formái az üzleti (kereskedők) vagy hivatással járó (futárok, közigazgatási tisztségviselők) és a vallási célzatú utazások (zarándoklatok) voltak. Az i. e. 776 óta megrendezett ókori olimpiai játékokra a görögök szabályosan szervezték a közönséget. Hírnökök járták be a vidéket és felszólították a lakosságot a játékok meglátogatására.[3] Hippokratész a vizek gyógyhatásainak leírásait is felhasználta munkáiban és azt ajánlotta kortársainak.

A Római Birodalom is kitűnő feltételeket biztosított az utazáshoz. Kiépített úthálózat, az utak mellé telepített fogadók és az utazások biztonsága nemcsak a birodalom igazgatását és kereskedelmét segítette, hanem a szabadok kedvtelési célú utazásait is. A tengerparti üdülések, a gyógyhelyekre, a szentélyekhez, rokonokhoz és barátokhoz való utazások az életük szerves részévé vált. A 19. század közepéig hasonló intenzitású turizmusra nem lehetett példát találni.

A középkor feudális társadalmára a helyhezkötöttség volt a jellemző. Az utazás ebben az időben ugyancsak elszórt volt. A legnagyobb tömegeket a zarándoklatok mozgatták meg. A jobbágyrendszer és a háborúskodás, a rossz közbiztonság nem kedvezett az utazókedvnek. A középkor utolsó szakaszában nemcsak kereskedelmi és vallási célú utazásokat tettek, hanem városlátogató és kulturális turizmus csírái is megfigyelhetőek (egyetemek – tanár és diákcsere, céhlegények – vándorlásai, papi látogatások – zarándoklatok). Egyes ismertebb személyek, mint Leonardo da Vinci is tett számos, mai értelemben turisztikai célú látogatást különböző városokban a művészeti ismeretei bővítéséért.

Az újkorban[szerkesztés]

Az újkorban az anyagi helyzet megváltozásával bővült az utazókedvű privilegizált réteg, amelyben megjelent az "új középosztály". Az ipari forradalom vívmányai ugrásszerű változást hoztak a közlekedés fejlődésében.

Egykori utazásszervezők plakátja: angol út Párizsba

A turizmus történetének sokat idézett szakasza, hogy a 16. században angliai I. Erzsébet (1533–1603) az udvari állásokra ácsingózó nemes ifjakat arra ösztönözte, hogy tanulmányaikat a kontinensen azaz Európában tett körutazással tegyék teljessé. Ez a szokás a 17. századra általánossá vált Franciaországban és egész Nyugat-Európában. Ezt a „körutazást” Grand Tour-nak azaz „nagy túrának” nevezték.

A 19. századtól az amerikaiak is átvették ezt a szokást, de a túrát lerövidítették néhány hónapra. A fő motiváció a tanulmányút helyett a kedvtelésre és a szórakozásra változott. A túrázás alakította ki ill. javította fel a kedvelt nagyvárosok, Párizs, Velence, Firenze, Róma, majd Aix-en-Provence, Montpellier és Avignon imázsát, presztízsét. A turizmus fellendült, amikor a vasút és a gőzhajó a 19. század közepétől elkezdte önteni a brit turisták tömegeit. Ekkor még külön turisztikai szolgáltatások nem álltak rendelkezésre, csak azok, amelyek bárki másnak. (Bér- és postakocsi, fogadók, menedékházak, panziók, valamint a hitellevél és a váltó.)

Az ipari forradalom, a vasút és a gőzhajó kora[szerkesztés]

A 18. század vége felé kibontakozott ipari forradalom olyan változásokat hozott először Anglia, majd a többi fejlett ország társadalmi és gazdasági életében, amelyek a modern turizmusnak is megteremtették az alapját. A gazdaság fokozott iparosítása, egyrészt a lakosság létszámának gyarapodását, másrészt a társadalom szerkezetének átalakulását vonta maga után. Megindult a városiasodás, ami a falusi lakosság arányának a csökkenésével járt.

Az első gőzmozdony rajza
Vonat indulása Ingolstadtból (Gombnyomásra videó indul.)
Château Frontenac szálloda Kanadában
Queen Mary 2 óceánjáró Hamburgban
Nemzetközi buszjárat
A tömegturizmus legmodernebb módja a repülőgép

Az új társadalmi szektorok közül a turizmusra különösen kettő volt erős ráhatással. Az egyik a városi lakosság (döntően az északi és a közép-angliai ipari körzetekben), amely a gyorsan népszerűvé vált vonatkirándulások fő közönsége volt. A másik a pénztőke tulajdonosai és közvetítői, akik a földhöz már nem kötődve, gazdaságukkal a távolabbi külföldi utazások főszereplőivé váltak.

A személyek oldaláról az utazások kialakulásához kétféle feltétel volt szükséges:[4] a lehetőséget adó tényezők (kereslet) és az utazási indíték. Az elsőt a szabadidő és az alapvető szükségletek kielégítését követően fennmaradó szabadrendelkezésű (diszkrecionális) jövedelem megléte jelenti, a másodikat a motiváció. Az iparosodással és a városiasodással ezek a feltételek teremtődtek meg egyre tömegesebb mértékben. A másik oldalon a kínálat oldalán, az utazást lehetővé tevő tárgyi feltételek, és szolgáltatások jelenléte szükséges, hogy az utazási igény realizálódhasson. Ezek mindenekelőtt a közlekedési lehetőségek, valamint mindazon szolgáltatások, amelyre az otthonától távollévő turistának utazása és tartózkodása idején szüksége van. (szállás, étkezés, szórakozási és vásárlási lehetőség, valamint a biztonság. Ezekkel a tulajdonságokkal sokféle fogadóterület rendelkezik, s ezekből mi alapján lehet választani? Ez a tényező a turisztikai vonzerő (attrakció), amelyre a turista motivációja alapvetően irányul. A turizmus előtörténete azt mutatja, hogy a fő helyváltoztatási és utazási formák ott alakultak ki, ahol ezek a feltételek együttesen létrejöttek.

A korszakot a közlekedési technika forradalma vezette be. James Watt 1778-ban felfedezi a gőzgépet. Ezt követte a gőzhajó (Robert Fulton 1807-ben) és a gőzmozdony (George Stephenson 1817-ben)].

A vasutak először a kereskedelmi utazókra összpontosították figyelmüket. A vasúttársaságok inkább a különféle szolgáltatásokkal, mint az árak területén versenyeztek. Hamarosan felfedezték a kirándulókban azt az új útiközönséget, amelyre biztonsággal számíthattak és kedvezményes tarifákat vezettek be. Különjáratokat is indítottak részükre. Ezzel kitalálták a mai charterrepülők ősét.

Az igazi újdonságot Thomas Cook vezette be 1841-ben.[5] A szervezett csoportos utaztatást hozta létre, amellyel megvetette a későbbi tömegturizmus alapját. Az első londoni világkiállításon már 6 millió látogatót számoltak. A látogatók több, mint fele vonattal utazott és utazásukat a Cook utazási iroda szervezte. Miután a hatalmas látogatóforgalom elszállásolása állandó gondot jelentett, nagy szállodaépítési korszak vette kezdetét. Az első vállalkozók maguk a vasúttársaságok voltak. (a pályaudvarok közelében) A magas tőke igények miatt a szállodák hamarosan láncokba szerveződtek.

A technikai fejlődést társadalmi változások is kísérték. Ezeket nem részletezve, fellendültek a családi utazások, főleg a tengerpartokra. Az üdülőhelyeken a klasszikus szolgáltatások mellett jelentős szórakoztatóipar is kifejlődött. Az angol turisták számára a fő vonzerőt a tengerparti üdülők (például Deauville) majd később a svájci hegyek (síüdülések) jelentették.

Új közlekedési lehetőséget a mélytengeri gőzhajózás megjelenése nyújtott a turisták számára. A P & O 1838-ban vezette be első menetrendszerű járatát a Távol-Keletre, amelyet a Cunard észak-amerikai járatainak megnyitása követett 1840-ben. Thomas Cook 1866-ban szervezte meg az első hajóutat az Amerikai Egyesült Államokba a brit turisták számára. A Szuezi-csatorna 1869. évi megnyitása a P & O távol-keleti járatait tette mind népszerűbbé.

A 20. század, a tömegturizmus kora[szerkesztés]

A 19. század végére megszülettek azok a találmányok, amelyeknek alkalmazása és elterjedése meghatározta a 20. század turizmusát. Nikolaus August Otto 1876-ban feltalálta a robbanómotort, s Gottlieb Daimler és Karl Benz 1886-ban – egymástól függetlenül – megalkotta a gépkocsit. 1896-ban Karl Benz megalkotja az első autóbuszt. 1897-ben Dunlop találmánya alapján a Michelin gyár kifejleszti az első pneumatikus gumiabroncsot. A Wright fivérek 1903-ban hoztak létre a repülőgépet, mely a 20. század közepére, a gépkocsihoz hasonlóan a turizmus egyik fő közlekedési eszköze lesz. Magyarországon Csonka János megépíti az első magyar autót (a Bánki-Csonka féle benzinporlasztóval), majd 1910-ben az első magyar autóbuszt. Az I. világháború a turizmus fejlődési folyamatát megszakította. Ennek egyik fő oka, hogy a legtöbb országban bevezették az útlevelet. A háború utáni fellendülést félbeszakította az 1929-1933. évi gazdasági válság. Ez az állami beavatkozást vonta magával, ami a II. világháború után a Marshall-segély kezelése folytán tovább fokozódott. A vasút virágkora 1830-tól egy századon keresztül 1930-ig tartott. A személyautó majd az autóbusz elterjedése szüntette meg a vasút monopóliumát. Ez a személyes utazások nagymértékű fellendüléséhez vezetett, ami a motel (szálláshely)ek és Kempingek, elterjedését segítette elő. A hajót 1958-tól szorította ki. Napjainkban a vízi közlekedés két területen jelentős: a komphajózásban s a tengeri körutazásban. Az autós turizmusnak két gyorsan elterjedő formája van: a lakókocsi[6] és a gépkocsi kölcsönzés[7] Az előző összefügg a kempingek elterjedésével. A másik fő közlekedési eszköz a repülőgép. Előbb a propelleres gépek, majd 1958-tól a Boeing 707 belepésével a lökhajtásos repülők mutatták a sebesség és a kényelem fokozódását. A charter[8] járatok és a csomagutak[9] elterjedése a tömegturizmus kialakulásának egyik fő hajtó ereje volt. A repülőgép napjainkban meghatározó az autóbusszal együtt a hivatásturizmus és az interkontinentális utazások területén. A közúti közlekedésben máig nem sikerült átfogó szabályozást elérni, amit az autópályák nyári zsúfoltsága, a városi közlekedési dugók, s a parkírozási gondok szemléltetnek. A légi közlekedésben már 1914-ben megalkották a nemzeti légtér elvet, s 1944-ben a Chicagói konvenció előírta a kormányoknak a kétoldalú megállapodások kötelezettséget, a tarifákat a IATA (International Air Transport Association) szabályozta. A fő gond napjainkban az európai légtér és a repülőterek zsúfoltsága, valamint a repülőgép-eltérítések és a terrorista akciók elleni védelem. A két világháború közötti időszakban már a kormányok is kezdtek felfigyelni. Egymás után születtek meg a turisztikai-kormányszervek alapvetően a propagandatevékenység ellátására, illetve a statisztikai számbavétel gondozására.[10] Döntő változást hozott a fizetett szabadság jogának törvényi elismertsége a 2. világháború előtt. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) javaslatára 1937-ben húsz ország törvényhozása ismerte el ezt a jogot. Ez tette lehetővé, hogy széles tömegek rendelkezzenek szabadidővel a turizmus gyakorlásához. Az 1945 után bekövetkezett fejlődésben több szakasz volt megfigyelhető. Az első szakaszban a nemzetközi utazásokra és azok gazdasági hátasaira (devizahozam, munkahelyek és jövedelmek létrehozása) tevődött a hangsúly Az 1963-as romai ENSZ konferencia a nemzetközi utazásról csak a nemzetközi látogató és a turista fogalmakat definiálta statisztikai célokra. Emellett az utazási könnyítésekre hozott ajánlásokat. Az 1973-as olajválság ismételten új szakaszt nyitott. Az energiaárak drágulása megnehezítette a közlekedést. A Római Klub jelentései a globális problémák átértékelését is bemutatta. Így a nemzetközi turizmus nem mindenki szamara előnyös pozitív gazdasági hatásokkal jár, negatív hatásokat gyakorolhat a fogadóterületek természeti és kulturális környezetére. (például szezonon kiüli kapacitás kihasználatlanság, a külföldi tökének való kiszolgáltatottság. A turizmus fejlesztését komolyan kell venni! Ehhez integrált tervezés kell, magas szintű professzionalizmus, szakemberképzés kell, ami felveti a kormányok felelősséget is, A nemzetközi turizmus az összforgalom tizedet képezi csak. Az összturizmus a belföldi és külföldi együtt, kiterjed az egész Földre, s jelentősége sem csupán gazdasági. A turizmus hajdani szűk értelmezése kibővült, mint ahogy szerepe is megváltozott.

A 21. század, a legjelentősebb üzleti ág[szerkesztés]

1980-ban a turizmusról világkonferenciát rendeztek Manilában. Ez ugyan még nem a 21. század század kezdete volt, de egy új szakasz nyitányát jelezte. Ezen dolgozták ki és fogadták el a Manilai Nyilatkozatot,[11] amely megfogalmazta a turizmus korszerű koncepcióját.

Az emberiség társadalmi, kulturális és gazdasági fejlődésével foglalkozó valamennyi elemzésnél figyelembe kell venni a belföldi s a nemzetközi turizmust, ezek ugyanis ma már az élet szerves részét képezik. Tekintettel a turizmus jelentőségére s arra, hogy az emberek egyre nagyobb számban utaznak turisztikai vagy egyéb céllal, a hatóságoknak nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a belföldi s a nemzetközi turizmus alakulására, hogy azok a társadalom más alapvető tevékenységeivel összhangban fejlődjenek.

– A manilai konferencia anyagából

Hangsúlyozza a belföldi turizmus jelentőségét, kiemeli, hogy a turizmus nem csupán gazdasági kategória, hanem jelentős politikai, társadalmi, kulturális és nevelési tényező, fontos környezeti hatásai vannak. Alapvető szerepe van az élet minőségének alakulásában. A nyilatkozat meghatározta az állam felelősségét a turizmus fejlesztésében!

A nyolcvanas évtizedben bekövetkezett átmeneti megtorpanást a nemzetközi turizmusban, ismét újabb fellendülés követte. 1989-ben az Interparlamentáris Unió és a WTO közösen megrendezett első Interparlamentáris Konferenciája a turizmusról, a Hágai nyilatkozatban a turizmus ellenőrzött fejlesztésére hív fel s hangsúlyozza , hogy ezt a nemzeti fejlesztési stratégiák is tartalmazzák. Új elemként merül fel a szakképzés korszerűsítésének, valamint a turisták biztonságának fokozott követelménye. A nyilatkozat legfontosabb eleme az, hogy a turizmust a törvényhozó testületek figyelmébe ajánlja, javasolva hogy a turizmus feltételeit megfelelő módon szabályozzák és lehetőleg foglalják törvénybe a nemzetközi turizmus politikát, a fő célkitűzéseit és megvalósításának kereteit.

1990-ben a közép- és kelet-európai rendszerváltozással egy 300 milliós piac nyílt meg a világturizmus számára.

1992-ben a WTO riói Föld-csúcstalálkozón az Agenda 21 program elfogadása, mely a fenntartható fejlődés megvalósításának feltételeit határozta meg a turizmusban. Az Európai Unió területén 1995-ben életbe lépett a Schengeni egyezmény, megvalósult a belső határok eltűnése, megszűnnek a határformalitások. 1999-ben a WTO XIII. Közgyűlése elfogadta a Turizmus Globális etikai kódexét. A WTO Nizzai Világkonferenciája határozott a turizmus gazdasági hatásának méréséről.

2002 az ökoturizmus éve volt. WTO+UNEP rendezi meg a kanadai Quebecben az Ökoturisztikai Világtalálkozót. A Quebeci Nyilatkozat→ajánlásokat fogalmazott meg az ökoturizmus és általában a fenntartható turizmus fejlesztésével kapcsolatos felelősségről, feladatokról.

Az elmúlt évtizedek turizmusának fő jellemzőit a következőkben foglalhatjuk össze.[12]

  • a külső tényezők esetenként kedvezőtlen változása (2. olajválság, a gazdasági fejlődés lelassulása, környezeti problémák kiéleződése) ellenére a turizmus dimenziói tovább nőnek s a formák egyre változatosabbak lesznek. Olyan válság nem volt, ami az életmód radikális megváltoztatására kényszerítette volna az embereket. A turizmus az életmód szerves tartozéka. Ahol a társadalmi, gazdasági fejlettség lehetővé tette a kialakulását, ugyanakkor a változó életstílus kifejezője, hogy az emberek áruk helyett egyre több szolgáltatást vesz igénybe, amelyek a szabadidőhöz, annak is a lakáson kívüli részéhez kapcsolódik.
  • növekvő hangsúlyt kapott a turisták részéről a természeti és a kulturális környezet, a szolgáltatások minősége s a személyes biztonság iránti igény, amit a fogadóterületek igyekeztek kielégíteni az erős verseny miatt.
  • a professzionalizmus iránti igényt fokozta az integrált tervezés, a marketing és a vállalatvezetéssel szemben megfogalmazott igény.
  • kiemelt figyelmet kapott a szakképzés és a lakosság turisztikai nevelése.
  • továbbra is sok helyen feladat maradt a turizmus sokoldalú szerepkörének (a vezető gazdasági szektor szerepe mellett, a társadalmi, a politikai és kulturális jelentőségének tudatosítása és elismertetése, hogy az állami struktúrában a többi klasszikus szektoréval azonos szintű képviseletet kapjon.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A nem hétköznapi életvitelhez tartozó helyváltoztatások és utazások körében nem érintjük a népvándorlások, háborúk történetét, bár azok is nagymértékű helyváltoztatással bírtak. A turizmus fő szereplője nem a hódító vagy véglegesen menekülő, hanem a külvilágot békésen megismerni vágyó és az állandó környezetébe visszatérő emberről szól.
  2. A Tirolban talált Ötzit persze csak humorosan, sokan az 1850-es években megindult alpinizmus alapítójának tekintik.
  3. Az olimpiai játékokat 1896-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság újította fel Athénban megrendezve az első újkori olimpiát.
  4. Ezek ma is természetesen szükségesek!
  5. Erre a szócikk bevezetőjében utaltunk
  6. RV= Recreation Vehicule (üdülési járművek
  7. Rent a car
  8. nem menetrendszerű, különjáratok
  9. package tours vagy inclusive tours minden szolgáltatást magában foglaló utak
  10. 1924: Hivatalos Turista Propaganda Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (IUOTO), 1975: a Turizmus világszervezete World Tourism Organization (WTO)
  11. Manilai Nyiltkozat - kivonat 16. oldal Archiválva 2022. január 17-i dátummal a Wayback Machine-ben Idézet:"A nyilatkozat kiemeli:"A turizmusban az anyagiaknál fontosabbak a nem anyagi szempontok. Ezek a következők: (a) az ember önmegvalósítása, kiteljesedése, (b) állandóan bővülő művelődési lehetőség, (c)az ember felszabadítása, személyiségének és méltóságának tiszteletben tartásával, (d)a különböző kultúrák elismerése és a népek szellemi örökségének tiszteletben tartása."" Az 1980 szeptember 27. és október 10. között Manilában szervezett Idegenforgalmi Világkonferencia által kiadott nyilatkozat megjelent részletesen az Idegenforgalmi Közlemények, 1981.1-2. szám alatt
  12. * Word Tourizm Organization: Tourizm to the year 2000, Qualitiativ e AspecktsAffecting Global Growth, WTO, (Madrid, 1991) * Lengyel Márton: Identification et évaluation des permanent et nouveaux et des motivications de vacanced et de voyages qui influent sur les caractéristiques de la demande touristique actuelle et latande nationale et international, (OMT, Madrid, 1985) * Lengyel Márton: A turizmus állandó és új tényezői, valamint motivációi (A turizmus új megközelítése) doktori értekezés (Budapest, 1986)

Források[szerkesztés]

  • Anna Rita: A turizmusról (Életképek-életterek Magazin (Mosonszentmiklós, 2003. április) 7. old. ISSN 1589-2530
  • Lengyel Márton: A turizmus általános elmélete (Budapest, 1992) 8-16. old. ISBN 963-02-9250-5

További információk[szerkesztés]