Ötzi
| Ötzi | |
 | |
| Ötzi rekonstruált szobra a Préhistoire de Quinson Múzeumban, Alpes-de-Haute-Provenceban | |
| Adatok | |
| Közismert név | Ötzi, a jégember |
| Faj | Homo sapiens |
| Kor | 5300 év körül |
| Felfedezés helye | Ötz-völgyi-Alpok |
| Felfedezés ideje | 1991 |
| Felfedező | Erika és Helmut Simon |
A hauslabjochi ember vagy közismertebb nevén Ötzi, a jégember egy kb. 5300 éves gleccsermúmia a kora rézkor idejéből, amit 1991. szeptember 19-én Olaszország és Ausztria határán, az Ötz-völgyi-Alpokban, a Hauslabjoch[1] közelében, 3210 méter magasan találtak meg. Ötzi vadászott, és nagy valószínűséggel nem volt pásztor.
Ötzi, a gleccsermúmia genetikai anyagának elemzésekor új felfedezéseket tettek a kutatók: a jégbe fagyott ember hajlamos volt a szív- és érrendszeri betegségekre, a kullancsok által terjesztett Lyme-kórban és ízületi kopásban szenvedett, és tejcukorérzékeny is volt.
Ötzié a világ legrégibb, teljes épségben megmaradt emberi holtteste. A maradványokat az Innsbrucki Egyetem kórbonctani intézete emelte ki Rainer Henn professzor vezetésével 1991. szeptember 23-án,[2] nem régészeti módszerekkel (sűrített levegős kézifúróval, jégcsákánnyal és síbottal).[3]
A lelőhely
Mivel a tetemet Ausztria és Olaszország határán találták meg, mindkét állam igényt tartott rá. Az 1919-ben megállapított határvonal ugyanis egyenesen halad a határkövek között, így előfordulhat, hogy a vízválasztótól délre lévő területek még Ausztriához, illetve tőle északra fekvő részek Olaszországhoz tartoznak. Ebben az esetben a lelőhely a vízválasztótól északra, de az Olaszországhoz tartozó Dél-Tirolban van. Ausztria és Olaszország 2006-ban életbe lépett új államszerződése szerint a vízválasztó a határ, de úgy, hogy a Tisenjoch kivétel, és ezért a lelőhely továbbra is olasz területen van, 92 méterre a határtól.[4]
Maga a lelőhely egy, a gleccseren keresztben húzódó vízlevezető árok, amit 5300 évig fedett a jég. Ezzel magyarázható, hogy a rézkori vadász teteme szinte károsodás nélkül került később a felszínre, amikor a gleccser visszahúzódott.
Felfedezése
Ötzi már 1991. szeptember 19-én is nagy szenzáció volt. Megtalálói eleinte úgy vélték, hogy egy szerencsétlenül járt és elveszett hegymászóra bukkantak.
A holttestet egy nürnbergi házaspár, Erika és Helmut Simon fedezte fel, miután egy több napos túra utolsó napján megmászták a Finailspitze 3516 m magas csúcsát. A menedékháztól visszatértükben letévedtek a jelzett ösvényről, és egy részben olvadó jéggel teli bevágásban egy meztelen férfihullát fedeztek fel. Elbeszélésük alapján másnap két újabb alpinista kereste föl a helyet, és nem messze a tetemtől egy rendkívül régimódinak tűnő jégcsákányt is találtak. A rendőrséget csak ezután értesítették.
Az eltűnt hegymászók adataiból először úgy tűnt, hogy a holttest Carlo Capsoni velencei zenetanár lehet, akinek 1941-ben veszett nyoma a környéken. A jégcsákány azonban inkább emlékeztetett egy történelem előtti szekercére, és hamarosan további, a lelet ősiségére utaló tárgyak is előkerültek, és ezek alapján egyértelművé vált, hogy a maradványok több ezer évesek lehetnek.
A lelet sorsa
A holttestet hat évig az Innsbrucki Egyetem Anatómiai Intézetében a gleccseréhez hasonló körülmények között tárolták, eközben alaposan megvizsgálták és konzerválták. Hatvannégy, a világ legkülönfélébb tájairól érkezett kutatócsoport dolgozott a jégemberen. 1998 januárjában a similauni múmiát a bolzanói (Dél-Tirol) régészeti múzeumba szállították, és ott egy egészen új hűtőtechnikával felszerelt mélyhűtő üvegvitrinjében állították ki -6 °C hőmérsékleten, 100% relatív páratartalmú levegőben.
A felfedezés vontatott, szakaszos jellege miatt nem volt egyértelmű, kit is illet a felfedezőknek járó jutalom, amit végül a bolzanói tartományi törvényszék 2003 novemberében a Simon házaspárnak ítélt. A döntés ellen a dél-tiroli tartományi bíróság fellebbezési eljárást indított, mivel más személyek – a szlovén Magdalena Mohar és a svájci Sandra Nemeth – is állították, hogy ők találtak rá a jégbe fagyott holttestre.[5] Az olasz törvények értelmében a régészeti leletek megtalálóit a lelet értékének 25%-a illeti meg. Emiatt a Simon házaspár nem fogadta el a dél-tiroli tartomány által először felkínált szimbolikus 5000 eurós jutalmat, majd hosszabb pereskedés után 2008-ban az illetékes bíróság kötelezte Dél-Tirolt egy „tisztességes” mértékű jutalom kifizetésére, ami végül 150 000 eurót tett ki.[6][7][8]
Ötzi
A kb. 45 éves, 158 centiméter magas férfi holtteste szinte teljesen érintetlenül megmaradt. Feltételezik, hogy eredetileg magasabb lehetett, mert a test a fagy hatására összezsugorodik. A vadász 50 kilogrammos testsúlya a maga korában átlagosnak számított.
A múmián 15 kékesfekete, szénporral készült tetováláscsoportot találtak: negyvenhét, csoportonként párhuzamos vonalat valószínűleg gyógyító szándékkal rajzolták a lágyéktájon és a jobb bokája körül. Van még egy kereszt alakú rajzolat a jobb térdhajlatában, és több pont a klasszikus akupunktúra pontokon. Ezt a fajta „égetést”, ami közben tűvel gyógynövényeket juttattak a bőr alá, más népek is alkalmazták.
Az egyik tetoválás az ízületi kopás akupunktúrás pontjánál található.[9]
Ruházata és felszerelése
A holttest mellett ruházatának maradványain kívül számos, a korra jellemző eszközt is találtak. Ötzi hosszában csíkos kabátja barna és fehér kecskeszőrből készült. Nadrágja az észak-amerikai indiánok viseletéhez hasonlító lábszárvédő volt, amit borjúbőrszíj rögzített. Ágyékkötője térdmagasságig ért. Cipőjének talpa barna medve bőréből, felső része szarvasbőrből készült. A cipőbe tömött szalmaréteg hőszigetelésre és párnázásra szolgált. Medveszőr sapkát viselt. A mellette talált, száraz fűből font, kb. 25 cm²-es anyagdarab valószínűleg egy köpeny része lehetett, mely esőkabátként működött akkoriban.
Épségben megmaradt Ötzi rézbaltája (szekerce). A balta feje 99%-ban tiszta rézből készült; az elemzések szerint az ércet Salzburg tartományban fejthették. Több, az i. e. 4. évezredből származó baltafejet találtak már, de ez az egyetlen olyan, aminek a nyele is megmaradt. Ötzi tekintélyes ember lehetett, ugyanis akkoriban a réz nagyon ritka, ezért értékes volt. A fejszével fát is tudott vágni, de ezzel készíthette el 180 centiméter hosszú tiszafa íját is. A nyílvesszők ostorménfából (Viburnum lantana) készültek, a nyílhegyek pedig tűzkőből, és ezeket faszén és nyírfakátrány keverékével ragasztották össze.[10] Egy ilyen íj utánzatával végzett kísérlet szerint a halálos fegyver lőtávolsága 30–50 méter volt.
Ötzi felszereléséhez tartozott még egy kőrisfanyelű és tűzkőhegyű tőr, a hátizsák egy ősi formája (Kraxe), aminek hevedere egy fából készült vázat tartott és egy nyírfakéregből készült edény, amiben valószínűleg a parazsat tarthatta. Kis bőrtáskájában egy csontár mellett tűzkőpengéket, azok élesítésére való köveket és gyújtótaplót találtak. A nála talált nyírfatapló vagy tűzgyújtási, vagy gyógyítási célokat szolgált, egy lapos, lyukas kődarab pedig amulett lehetett, de ez nem bizonyított.
Utolsó órái
A kutatók eleinte úgy gondolták, hogy hosszú barangolás után az éhség vagy a hideg végzett vele, csak később derült ki, hogy külső beavatkozás következtében hunyt el.
2007 júniusában egy olasz-svájci kutatócsoport arról adott hírt,[11] hogy kiderítették Ötzi halálának okát. A többszeletes komputertomográfia (Multislice Computer tomography)[12] és többdimenziós képet adó röntgen segítségével kapott felvételek elemzése kiderítette, hogy az Ötzi bal vállába fúródott nyílhegy – amiről már korábban is tudtak – szétroncsolta a vállhoz közeli artériát: a felvételeken Ötzi artériáján egy 13 milliméteres repedés látszik. Ez valószínűleg súlyos belső vérzést okozott és minden bizonnyal gyors halálhoz vezetett.
Egy bozeni patológus csoport Eduard Egarter-Vigl vezetésével már 2006-ban hasonló következtetésekre jutott,[13] a végleges bizonyítékot a Zürichi Egyetem kutatói adták.
Egy új elmélet alapján, amelyet 2007. augusztus 28-án egy olasz-osztrák kutatócsoport[14] mutatott be, Ötzi nem a nyílvessző okozta sérülésébe halt bele, hanem egy, a fejére irányzott ütés végzett vele.[15] Feltételezéseik szerint a nyílvessző okozta sérülés védtelenné tette ugyan Ötzit, de a seb nem volt halálos. Az új elmélet szerint szemből fejbe ütötték, amitől hanyatt esett, a fejét egy kőbe ütötte, és így koponyaagyi traumában hunyt el. Természetellenes testtartása és a seb körül talált alvadt vér arra enged következtetni, hogy támadója megfordította és megpróbálta kihúzni vagy letörni a nyílvesszőt.[16]
Azt, hogy Ötzit nem sokkal halála előtt megtámadták, a bal karján és a kezein talált vágások, illetve ruházatán és tőrén található, más emberektől származó vérnyomok bizonyítják.
A szénizotópos kormeghatározás alapján Ötzi i. e. 3252-ben (±102 év) halt meg.
Az Innsbrucki Egyetem botanikusai Klaus Oeggl vezetésével megvizsgálták Ötzi gyomrában, illetve belében talált ételmaradékokat is.[17] Az eredmények alapján rekonstruálni tudták a halála előtti órákat. Halála előtt Ötzi nagy biztonságban érezhette magát, nagy pihenőt tartott, és kiadósan evett. Az elfogyasztott ennivalóban talált virágpor azt bizonyította, hogy Ötzi különböző vegetációs zónákban tartózkodott: először a fahatár körül tartózkodott[18] – akkoriban ez körülbelül 2400 méter magasan volt (ma 1800–2100 méter) – majd leereszkedett a Schnals vagy az Etsch völgyébe, és halála előtt kb. 6 órával onnan indult ismét felfelé, Tisenjoch felé. Bizonyosnak látszik, hogy konfliktusba keveredett, és akik szerint nem a harcban esett el, úgy vélik, hogy egyre magasabbra menekülve egy sziklamélyedésbe húzódott, ahol hirtelen hóvihar lepte meg, majd a szikla fölötti gleccserfolyam évezredekre betemette.
Genetikai vizsgálatok
Több kutatócsoport is vizsgálta Ötzi mitokondriális DNS-ének összetételét, és eltérő eredményeket kaptak. Először, amikor Ötzit még az innsbrucki Törvényszéki Orvostani Intézetben fagyasztották, az Oxfordi Egyetem Bryan Sykes vezette kutatócsoportjának küldtek mintaanyagot kötő- és támasztószöveteiből (bőr, csont). Az angol kutatók a mitokondriális DNS kontrollszakaszát vizsgálva egyértelműen megállapították, hogy az európai típusú, és ezzel kizárták a piltdowni emberéhez hasonló lelethamisítás lehetőségét (ilyen korú és állagú múmiát csak Dél-Amerikából csempészhettek volna a helyszínre). A vizsgált szakasz pontosan egyezett egy Marie Moseley nevű, a kutatócsoport adatállományában már régóta szereplő bournemouthi ír vezetési tanácsadónőével, igazolva, hogy tisztán anyai ágon közös őstől származnak.
A tetem Bolzanóba szállítása után olasz kutatók is elvégezték a vizsgálatot.[19] Az ő eredményeik szerint a „jégember” az európai K1 haplocsoportba (azonos génmutációt hordozó embercsoport) tartozik, de DNS-e a három alcsoport egyikéhez sem hasonlít. Eszerint Ötzi népcsoportja az elmúlt ötezer évben (legalábbis leányágon) kihalt, már nem létezik.[20]
Ötzi átka
A bulvársajtó szerint elszabadították a havasi ember múmiájának átkát, amikor kiemelték több évezredes hófogságából, Ötzi bosszút áll azokon, akik a nyugalmát bolygatják.[21]
- Rainer Henn, az innsbrucki egyetem patológusa, aki jelen volt Ötzi kiemelesénél és szállításánal, egy évvel a mumifikálódott test 1991-es megtalálása után közúti balesetben halt meg, amikor egy Ötziről szóló konferenciára ment (1992).
- Kurt Fritz hegyi vezetőt, aki kiszabadította a jégből Ötzi holttestét, lavina ölte meg (1993).
- Rainer Hölzl újságíró, aki először készített felvételeket Ötzi megtalálásának a helyszínén, agydaganatban halt meg (1999).
- Helmut Simon, a jégember megtalálója egy alpesi hegyi túrán szakadékba zuhant (2004).
- Egy hegyi vezetővel, aki részt vett az Ötzi megtalálója utáni kutatásban, szívinfarktus végzett néhány órával Helmut Simon temetése után.
- Konrad Spindler igazságügyi orvosszakértő, aki vizsgálatokat végzett Ötzi holttestén, rákbetegségben hunyt el (2005-ben). Spindler természetesen badarságnak, a sajtó szenzációhajhászatának tartotta „Ötzi átkát”.
- Tom Loy Ausztráliában élő amerikai molekuláris antropológus, a queenslandi egyetem régészeti laboratóriumának vezetője leukémiában halt meg (2005-ben) nem sokkal azután, hogy leadta a kiadónak a múmiáról szóló kéziratát.
Jegyzetek
- ↑ A joch szó egyfajta hágót jelent. Joch (Gebirge)
- ↑ Der Mann aus dem Eis
- ↑ Die Bergung Archiválva 2010. november 26-i dátummal a Wayback Machine-ben – Iceman.it (németül)
- ↑ Origo
- ↑ Vita lett Ötzi felfedezéséből
- ↑ Pert nyertek a gleccsermúmia megtalálói
- ↑ 'Iceman' row ends after 17 years. BBC News, 2008. szeptember 29. (Hozzáférés: 2014. február 7.)
- ↑ Nick Squires: Oetzi The Iceman's discoverers finally compensated. The Telegraph, 2008. szeptember 29. (Hozzáférés: 2014. február 7.)
- ↑ dr. Thomas Pfeifer: Két csont ha találkozik..., 186.o., Park Könyvkiadó, 2019, ISBN 978-963-355-493-7
- ↑ Eljárás: a parázsló tűzre viszonylag friss nyírfaágat kell dobni, amiből „kiizzad” a nedv, összekeveredik az ott található faszénnel, és kenhető, ragacsos masszát alkot. Ez lehűlve tartós „mázzá” keményedik, és újra felmelegítve ismét kenhető, javítható. [1] Archiválva 2016. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Forscher der Universität Zürich beweist Todesursache von Ötzi
- ↑ A multislice komputertomográfia megjelenésével nő a vizsgálati sebesség, a szubmilliméteres kollimáció, a szubszekundumos szkennelési idő javítja a kép térbeli felbontóképességét, csökkennek a mozgási műtermékek, javul a parenchymás szervek megítélése. [2]
- ↑ Ötzi innert weniger Minuten gestorben. [2007. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 13.)
- ↑ Andreas Lippert bécsi régész, Paul Gostner bolzanói radiológus, Patrizia Pernter radiológus, valamint Eduard Egarter Vigl igazságügyi szakértő és konzerválással megbízott szakember
- ↑ "Ötzi" soll erschlagen worden sein
- ↑ Gerichtsmedizin: Ötzi, letztes Kapitel: Der Tod kam in Etappen
- ↑ Ötzis letzte Stunden: War er auf der Flucht?
- ↑ fahatár: a legalább 2 m magasságot elérő fás növények elterjedésének felső, illetve északi határa [3]
- ↑ A mitokondriális DNS a sejtmagon kívüli kis energiatermelő szervekben megtalálható genetikai anyag, ami afféle evolúciós biológiai óraként használható. Sokkal pontosabb, mint a sejtmagok kromoszómáinak génjei, mert csak anyai ágon öröklődik, és a külső környezet hatására sokkal többször változik molekuláris szinten, mivel közel sem annyira védett, mint a kromoszómák. Ötzi mitokondriális DNS-e[halott link]
- ↑ Ötzi entstammte einem untergegangenen Volk
- ↑ Ötzi átka újabb áldozatott szedett – Hvg.hu, 2005. november 7.
Források
- Dél-Tiroli Archeológiai Múzeum, Bozen (angolul, németül és olaszul)
- Iceman Photoscan – 150 000 felvétel Ötziről
- Ötzi kimászik a képernyőből – Index.hu, 2009. március 4.
- Ötzi entstammte einem untergegangenen Volk (németül)
- Bryan Sykes: Éva hét leánya (Európa Könyvkiadó, 2002) 221. oldal. ISBN 963-07-7268-X
Külső hivatkozások
- Azonosították Ötzi ma is élő rokonait. Múlt-kor történelmi portál, 2013. október 11. (Hozzáférés: 2014. február 7.)
- Ötzi sajtot evett halála előtt. Index, 2014. február 7. (Hozzáférés: 2014. február 7.)