Öreg-kői 2. sz. zsomboly

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szenti Tamás (vitalap | szerkesztései) 2021. május 17., 00:44-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Kutatástörténet)
Öreg-kői 2. sz. zsomboly
Az Öreg-kői 2. sz. zsomboly bejárata
Az Öreg-kői 2. sz. zsomboly bejárata
Hossz80 m
Mélység6,3 m
Magasság7,5 m
Függőleges kiterjedés13,8 m
Tengerszint feletti magasságkb. 310 m
Ország Magyarország
TelepülésBajót
Földrajzi tájGerecse hegység
Típuskarsztvízszint alatt kialakult
Barlangkataszteri szám4661-12
Elhelyezkedése
Öreg-kői 2. sz. zsomboly (Magyarország)
Öreg-kői 2. sz. zsomboly
Öreg-kői 2. sz. zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 43′ 45″, k. h. 18° 34′ 21″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 45″, k. h. 18° 34′ 21″
A Wikimédia Commons tartalmaz Öreg-kői 2. sz. zsomboly témájú médiaállományokat.

Az Öreg-kői 2. sz. zsomboly a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Gerecsei Tájvédelmi Körzetben, Bajót külterületén található barlang. Fokozottan védett barlang volt.

Leírás

A Gerecse hegységben, Bajót külterületén lévő Öreg-kő meredek, sziklafalakkal tagolt K-i oldalában, erdőben van a barlang É-ra tekintő, szabálytalan alakú, 2,5 m széles és 2 m magas bejárata. Az Öreg-kői 2. sz. zsomboly bejáratától 7 m-re, annak bejáratától kissé lejjebb van a Bajóti Ördög-lyuk bejárata. A Bajót központjából a Jankovich-barlanghoz vezető jelzett turistaút mellett helyezkedik el.

Befelé emelkedő bejárati folyosójának első 10 m-re 1,2–2,5 m széles, 1,5–3,5 m magas, de beljebb sokkal szűkebb. A folyosó 10. és 12. méterénél függőleges kis aknák kezdődnek, amelyek 2,5 m után összeolvadva vezetnek a barlang 9 m mély alsó részébe. Felső triász vastagpados mészkőben lévő ÉÉK–DDNy irányú törésvonalak mentén jött létre. Formakincse alapján karsztvízszint alatti termálkarsztos üregtágulással keletkezett. Felső részén szép gömbüstös és gömbfülkés oldásformák láthatók, viszont alsó része kimondottan hasadékjellegű. Falait a felső részen kisméretű, de változatos cseppkőképződmények, az alsó részen kis foltokban borsóköves kiválások ékesítik. Általában nedves az alsó végponti része. Általában nem észlelhető a barlangban légmozgás. Nyáron és ősszel levegőjének szén-dioxid tartalma elérheti a 4–5 tf%-ot is. Engedély nélkül és csak elektromos lámpával látogatható.

Megfigyeltek benne kis patkósdenevéreket és közönséges denevéreket. Az észlelési adatok és a néha fellelhető friss ürülék alapján a barlang kis faj- és egyedszámú állandó téli és alkalmi nyári denevér-szálláshelynek tekinthető.

1982-ben volt először Öreg-kői 2. sz. zsombolynak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában II. sz. aknabarlang (Leél-Őssy 1954), II. sz. zsomboly (Leél-Őssy 1954), Bajóti 2. sz. zsomboly (Polacsek, Ba 2018), Bajóti Öreg-kői-zsomboly II. (Bertalan, Schőnviszky 1976), Öreg-kői 2 sz. zsomboly (Székely 1994), Öregkői 2. sz. zsomboly (Kordos 1980), Öregkői II. sz. zsomboly (Jakucs, Kessler 1962), Öregkői 2. zsomboly (Bertalan 1976) és Öregkői II. zsomboly (Vigh 1937) neveken is. A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben meg van említve, hogy az Öreg-kői 1. sz. zsomboly egyik névváltozata az Öreg-kői 2. sz. zsomboly.

Kutatástörténet

Az 1913. évi Barlangkutatásban szó van arról, hogy az Öreg-kői 1. sz. zsombolyon kívül van még egy zsomboly az Öreg-kőn. Ez az Öreg-kő É-i lejtőjének lábánál, közel a völgytalphoz található. Az Öreg-kői 1. sz. zsombolynál kisebb, feneke elérhető, de nem ágazik el. Eliszaposodott, mint a többi hasonló fajtájú víznyelő. A Turisták Lapja 1931. évi évfolyamában kiadott tanulmány szerint a bajóti jegyző kérte a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szakosztályát, hogy kutassa át az Öreg-kő gerincvonulatának D-i lejtőjén tátongó két zsombolyt. Bekey Imre Gábor ezután Jordán Károllyal és Scholtz Pál Kornéllal felkereste ezt az ismert helyet, de a zsombolyok aljáig nem jutottak el, mert Jordán Károly azt mondta, hogy szerinte ez a két zsomboly szénsavval van tele. Lebocsátott lámpájuk tényleg kialudt. A zsombolyok azonban nem lehettek mérgező gázokkal tele és a lámpát valószínűleg a huzat oltotta el, mert nem sokkal utánuk két bátor fiatalember kötélfelszerelés nélkül lejutott a két zsomboly aljáig, ahol sok guanót találtak.

A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában ismertetve lett, hogy az Öregkői II. zsomboly Bekey Imre Gábor (1913) szerint az Öreg-kő É-i lejtőjének lábánál, közel a völgytalphoz helyezkedik el. Az Öreg-kői 1. sz. zsombolynál kisebb, nem elágazó, eliszaposodott aljú zsomboly. Az 1937. évi Barlangvilágban megjelent és Kadić Ottokár által a német és magyar barlangkutatók 1927. évi kongresszusáról írt visszaemlékezésben az olvasható, hogy 1927. szeptember 23-án a kongresszus résztvevői a Jankovich-barlanghoz és a közelében lévő zsombolyokhoz kirándultak. Az 1952-ben befejezett és Kadić Ottokár által írt kéziratban két publikáció alapján lett ismertetve az Öregkői II. zsomboly. Az ismertetésben meg van említve, hogy az Öreg-kő É-i lejtőjének lábánál, közel a völgytalphoz van egy zsomboly, amely kisebb mint az Öreg-kői 1. sz. zsomboly. Az eliszaposodott zsombolyt Bekey Imre Gábor vizsgálta.

Az 1954. évi Földrajzi Értesítőben kiadott tanulmányban az van írva, hogy az Öreg-kő legjellegzetesebb és legérdekesebb formái a barlangjai. Az Öreg-kőn van a legtöbb barlang a Gerecse hegységben, amelyek szakmai szempontból nagyon értékesek és problematikusak. Az Öreg-kő összes barlangja a meredek és sziklás K-i oldalon, viszonylag közel egymáshoz és majdnem azonos szinten helyezkedik el. Az Öreg-kő gerincének É-i végén, a bajóti Öreg-kő forrás felett van a szűk II. sz. zsomboly bejárata. A bajóti Öreg-kő egyik nagyméretű barlangja a II.sz. zsomboly, helyesen aknabarlang. ÉK-re tekintő bejárata a K-i sziklafal ÉK-i végén, kb. 310 m tszf. magasságban, kb. 20 m-re a hegyláb (Öreg-kő forrás) felett van. A barlang 0,5 m magas és 0,5 m széles bejáratán át egy majdnem vízszintes, egyenes és keskeny folyosóba lehet jutni. A kb. 15 m hosszú folyosó csapásiránya ÉÉK–DDNy. A folyosó végéből egy hosszú, de nagyon szűk és majdnem függőleges (70–80°-ban lejtő) akna indul lefelé, amelynek csapásiránya azonos a felső részével. Barlangi agyaggal és törmelékkel teljesen eltömődött az akna vége.

A barlang legmélyebb pontja a bejárattól kb. 12 m-rel mélyebben van. Nincsenek a szűk barlangban termek. A felső, bejárati folyosó főtéjéből két kis vakkürtő (2–3 m) ágazik ki. Formakincse az Öreg-kői 1. sz. zsombolyéhoz nagyon hasonló, de attól szerényebb és szűkebb méretű. Az Öreg-kői 2. sz. zsomboly több szintben keletkezett emeletes barlangrendszer. Középső szintje kb. 8 m-re, alsó szintje 12 m-re található a bejárat alatt. Az összes barlangemelet egyetlen jellegzetes tektonikus hasadék mentén jött létre. Keletkezését tekintve a barlang típusos, tektonikus hasadékbarlang, amelyet a hasadékon keresztül feltört hévizek csak kis mértékben változtattak meg. Ezért szűkek a barlang járatai. A II. sz. aknabarlang csak másodsorban tekinthető hévizes barlangnak. A hévízfeltörés a pleisztocén közepén történhetett, mert az Öreg-kői 2. sz. zsomboly a Jankovich-barlangnál lejjebb, az Öreg-kői 1. sz. zsombollyal kb. azonos szinten van. De az Öreg-kői 2. sz. zsombolnyak jelleget adó tektonikus hasadék ennél sokkal idősebb, minden bizonnyal pliocén kori (alsó pannon).

Kilátás az Öreg-kőről É-ra, az Öreg-kői 2. sz. zsomboly felé

A hajdan feltört hévizekből néhány helyen hidrotermális eredetű ásványok rakódtak le: főleg pizolitos aragonit, némi gipsz és nagyon apró mikrokristályokból álló barit. A kristályokon kívül több, kis gömbfülke igazolja az aknabarlang hévizes eredetét. Ma már az Öreg-kői 2. sz. zsomboly is a fiatal (újpleisztocén) kéregmozgások miatt kiemelt, száraz és pusztuló barlang. Kb. 20 m-re emelkedett a barlang az erózióbázisa (Öreg-kő forrás) fölé. A kiemelkedések miatt a hévízfeltörés megszűnt benne, és pusztulni kezdtek hidrotermális ásványképződményei. Eltömődéssel történt pusztulása. A barlangi agyag és törmelék a fő kitöltő anyagai. Kicsik cseppkőképződményei. Felső, vízszintes része a kiemelkedés előtt valószínűleg időszakos karsztos forrásbarlang volt. A kiemelkedés után ez a rész is száraz lett, tehát ma pusztuló forrásbarlangnak is tekinthető. Lazán tömődött el barlangi agyaggal és törmelékkel a barlang. Érdemes lenne feltárni, mert elképzelhető, hogy a már ismert részek alatt még nagyobb, részben eltömődött járatok vannak. A Jankovich-barlangból hiányoznak ugyan a hidrotermális eredetű ásványlerakódások, de a közelben lévő, nagyjából azonos szinten elhelyezkedő és részben hasonló formájú zsombolyokban megtalálhatók a hévizes ásványképződmények. A tanulmányhoz mellékelt helyszínrajzon jelölve van a Jankovich-barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az 1956. évi Földrajzi Értesítőben publikálva lett, hogy a bajóti Öreg-kőben van viszonylag a legtöbb barlang a Központi-Gerecsében. Az Öreg-kőről kisebb-nagyobb aknabarlangok és forrásbarlangok egész sorát írták le a barlangkutatók. Legrészletesebben és legkorszerűbben Leél-Őssy Sándor tanulmányozta a barlangokat, aki szerint az Öreg-kő barlangjai és a két aknabarlang hévizes eredetű, amit a barit és több hidrotermális ásvány, valamint a sok gömbfülke bizonyít. A tanulmányban látható egy metszetrajz, amelyen az Öreg-kő és környéke látható. A rajzon jelölve van a II. sz. aknabarlang földrajzi elhelyezkedése. A metszet szerint a legészakabbra elhelyezkedő barlang az Öreg-kőn.

A Bajóti Ördög-lyuk bejárata (alul) és az Öreg-kői 2. sz. zsomboly bejárata (felül)

Az 1962-ben kiadott A barlangok világa című könyvben az van írva, hogy az Öregkői II. sz. zsomboly bejárata az Öreg-kő meredek K-i oldalának É-i végén, az Öregkői-forrás felett van. Az Öreg-kői 1. sz. zsombolyhoz hasonló, de szűkebb és kevésbé mély barlang. 15 m hosszú és keskeny, vízszintes folyosóval kezdődik, amelynek végén függőleges, 12 m mély és szűk hasadék van. Törmelék tömi el a hasadék alját. A hévizes eredetű aknabarlang tektonikus hasadék mentén jött létre. Sok baritkristály van benne, de ezek aprószeműek. Fokozott elővigyázatosság kell bejárásához, mert alján magas a levegő szén-dioxid tartalma. Leél-Őssy Sándor kutatta. A Fényes Elek Barlangkutató Csoport 1969-ben felmérte az Öreg-kői 1. sz. zsombolyt és az Öreg-kői 2. sz. zsombolyt. Térképük 1969. december 31-ig le lesz adva. 1969-ben nem sikerült elkezdenie a csoportnak a Lengyel-barlang és az öreg-kői zsombolyok összehasonlító klimatológiai vizsgálatát, mert Markó László mással volt elfoglalva.

1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4600-as (Gerecse hegység) barlangkataszteri területen lévő Öregkő II.sz.-zsomboly (Bajót). Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt Magyarország barlangleltára című kéziratban szó van arról, hogy a Gerecse hegységben, Bajóton helyezkedik el az Öregkői 2. zsomboly. Az Öreg-kő É-i lejtőjének lábánál, a völgytalp felett van a bejárata. A forrás felett kb. 20 m-re, sziklafal aljában, kb. 310 m tszf. magasságban van a 140×70 cm-es barlangbejárat. A hévizes eredetű szenilis forrásbarlang 15 m hosszú és 12 m mély. Levegőjének magas a szén-dioxid tartalma. A kézirat barlangot ismertető része 4 irodalmi mű alapján lett írva.

A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Gerecse hegységben lévő barlang Bajóti Öreg-kői-zsomboly II. (A kisebbik zsomboly.) néven és a barlanggal foglalkozó 5 irodalmi mű megjelölésével. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Gerecse hegységben, Bajóton található barlang Öregkői-2.sz.-zsomboly néven. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Öregkői 2. sz. zsombolynak 4661/2. a barlangkataszteri száma.

1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Gerecse hegységben lévő Öreg-kői 2. sz. zsomboly fokozottan védett barlang. Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyvben meg van említve, hogy különleges ásványkincséről nevezetes a bajóti Öreg-kői 2. sz. zsomboly. A Bajót melletti Öreg-kői 2. sz. zsombolyban vannak Magyarország legnagyobb, 5–6 cm élhosszúságú barittáblái, de mennyiségük már itt is nagyon lecsökkent. A könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Öreg-kői 2. sz. zsomboly néven és térképen van földrajzi elhelyezkedése bemutatva.

Az Öreg-kői 2. sz. zsomboly bejárata

Az 1994. évi Limesben napvilágot látott és Juhász Márton által írt összefoglalásban az olvasható, hogy az Öreg-kői 2. sz. zsombolyban 1986 és 1994 között végzett 9 téli és 8 nyári denevérmegfigyelés közül 7 téli volt pozitív, a nyári ellenőrzések nem jártak eredménnyel. A barlangban általában a kis patkósdenevérek 1–3 egyede telel, mellettük csak 1988. december 26-án és 1989. január 15-én volt megfigyelve a közönséges denevérek 3, valamint 5 egyede. Fentiek miatt állandó téli szálláshelynek tekinthető a barlang. Az 1994. évi Limesben közölt és Székely Kinga által írt dolgozatban az van írva, hogy a 4661/12 barlangkataszteri számú Öreg-kői 2 sz. zsomboly másik neve Bajóti Öreg-kői-zsomboly II.. Bertalan Károly barlangleltárában a 63-as számú cédulán van rajta. A Barlangtani Intézetben nincs a barlangnak kataszteri törzslapja, térképe és fényképe. Kutatási törzslapja és irodalmi törzslapja van.

2003-ban a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából, az Országos Barlangnyilvántartás részére az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület két tagja, Kovács Ádám és Kovács Jenő mérték fel a barlangot. A felmérés alapján Kovács Jenő rajzolta, Kovács Richárd szerkesztette meg a barlang alaprajz térképét 1 keresztmetszettel és hosszmetszet térképét. A felmérés szerint a 4661-12 barlangkataszteri számú Öreg-kői 2. sz. zsomboly 52 m hosszú, 6,3 m mély és 7,5 m magas. A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben meg van említve, hogy az Öreg-kői 1. sz. zsomboly egyik névváltozata az Öreg-kői 2. sz. zsomboly.

Juhász Márton 2007. évi tanulmányában az olvasható, hogy a Bajóton (Komárom-Esztergom megye) elhelyezkedő Öreg-kői 2.sz. zsomboly (Bajóti Öreg-kői-zsomboly II.) közhiteles barlangnyilvántartási száma 4661-12, UTM-kódja CT18C3. A barlang 52 m hosszú, 13,8 m függőleges kiterjedésű, 13,8 m magas és 6,3 m mély. A barlangban a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület 1986 és 2006 között 20 téli, 2 tavaszi, 20 nyári és 1 őszi (összesen 43) denevér megfigyelést végzett, amelyek közül 12 téli, 2 tavaszi és 2 nyári (összesen 16) volt pozitív. Ezek során 2 denevérfaj: kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros) és közönséges denevér (Myotis myotis) jelenlétét állapították meg az egyesület tagjai. Az észlelési adatok és a néha fellelhető friss ürülék alapján a barlang kis faj- és egyedszámú állandó téli és alkalmi nyári denevér-szálláshelynek tekinthető. A szabadon látogatható barlang közkedvelt kirándulóhely közelében van, de bejáratának megközelítési, megtalálási nehézségei miatt nem fenyegeti számottevő emberi zavarás. Jelenleg nincs szükség védelmi intézkedésre, beavatkozásra.

Polacsek Zsolt és Ba Julianna 2016. évi jelentése szerint az Öreg-kő egyik érdekes barlangcsoportja (Öreg-kői 2. sz. zsomboly, Bajóti Ördög-lyuk, Bajóti Lepkés-barlang és Húsvét-barlang) az Öreg-kői 2. sz. zsomboly környezetében helyezkedik el. Ezen a helyen az egykor kialakult üregek sokkal érintetlenebb, autentikusabb állapotban tanulmányozhatók. Ezek a barlangok termálkarsztos folyamatok során jöhettek létre, de mivel csak kissé ismertek, nincs sok nyoma létezésüknek a szakirodalomban sem. Mindegyik üregnek a sziklafalban vagy annak tövében van a bejárata. Sokkal kisebb mértékben vannak jelen bennük az emberi beavatkozás nyomai, mint az Öreg-kő másik barlangcsoportját alkotó Jankovich-barlangban, Baits-barlangban, Szalay-barlangban és esetleg az Öreg-kői 1. sz. zsombolyban. Az Öreg-kői 2. sz. zsomboly kialakulása a Duna régi kavicsteraszán, mint erózióbázison fakadó langyos vizű forrás tevékenységhez kapcsolható.

Az Öreg-kői 2. sz. zsomboly bejárati része belülről fényképezve

A régóta ismert, zsombolyra nem nagyon hasonlító Öreg-kői 2. sz. zsomboly kutatása már régóta foglalkoztatta Polacsek Zsoltot. Az 1980-as években a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport próbálta meg kutatni a barlangot, de ez a munka a járatokban lévő levegő érzékelhetően magas szén-dioxid tartalma miatt abbamaradt. A néhány helyen tág, mindenképpen oldott formákat mutató, egyértelmű tektonikus preformáció mentén keletkezett barlang az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület felmérése szerint 52 m hosszú és 13,8 m mély. Polacsek Zsolték úgy gondolták, hogy a feltáró munkát két ponton célszerű folytatni a barlangban. Valószínűleg a mélypont mélyítésével új, esetleg a barlangot létrehozó hasadék alsó, még ismeretlen részeit lehetne felfedezni. De az itt végzett bontómunka a levegő magas szén-dioxid tartalma miatt most is majdnem lehetetlen volt.

Sokkal biztatóbbnak tűnt a barlang -1. szintjét kutatni. Egyrészt innen szén-dioxidban nem dús levegő áramlik a barlang többi részébe. Másrészt a lapos és szűk járatokban tovább lehetett látni hasadékirányban. Sokáig tartó véséssel és a járattalp kisebb arányú mélyítésével 2 nap alatt sikerült bejutni egy szűk hasadék tágulatába. Ezen a helyen kitágult a barlang és szűken, de ember számára járhatóan folytatódott. Az itt feltárt rész 23 m hosszú, de később további munkával még 5 m-t sikerült előrejutni. A barlang jelenleg 80 m hosszú és mélysége változatlan.

A kéziratban szó van arról is, hogy a Bajóti Ördög-lyuk nyilvánvalóan összefügg az Öreg-kői 2. sz. zsombollyal. A két barlang bejárata csak 7 m-re van egymástól. Mivel mindkét bejáratnál légmozgás tapasztalható, alapos volt a gyanú, hogy itt egy azonos üregrendszerben keletkezett körhuzat jött létre. Az elkészült térképek alapján az Öreg-kői 2. sz. zsomboly és a Bajóti Ördög-lyuk 6 m-re közelítik meg egymást, de jelenleg nem lehetséges az összekapcsolásuk. Mivel annak eldöntése, hogy a Bajóti Ördög-lyuk az Öreg-kői 2. sz. zsomboly része, vagy sem, nem Polacsek Zsolt feladata, ezért itt abbahagyták a kutatómunkát. A kéziratba bekerült az Öreg-kői 2. sz. zsomboly és a Bajóti Ördög-lyuk alaprajz térképe, amelyek egy közös térképlapra vannak szerkesztve. A Polacsek Zsolt és Ba Julianna által szerkesztett 1:200 méretarányú térképlap 2017 januárjában készült. A térképlap elkészítéséhez Polacsek Zsolt és Ba Julianna mérték fel a két barlangot és környéküket.

Polacsek Zsolt és Ba Julianna 2017. évi jelentésében az olvasható, hogy a bajóti Öreg-kő É-i oldalában, az öreg-kői forrás feletti sziklafalban lévő barlangok további lehetőségeket nyújtanak a kutatóknak. A Bajóti 2. sz. zsomboly alatt van a Bajóti Ördög-lyuk bejárata. Eredetileg a Bajóti 2. sz. zsomboly volt a terület fő kutatási célpontja. A Bajóti 2. sz. zsombolyról már korábban is készültek írott anyagok és érdekes kutatási pontnak tűnt huzatoló végpontja. Polacsek Zsolték a munka elején a bejárattal azonos szintben lévő (az első szint ahová le kell mászni) szinten kezdték kutatni és már az első napokban egy szűkület áttörésével kb. 25 m-t nőtt a barlang hossza. Az új rész végpontja egy lapos, de szellős, járhatatlan járat. A barlang felső triász dachsteini mészkőben jött létre. Falait néhány, nehezen felfedezhető helyen apró barittáblák díszítik, amelyek a termális kialakulást bizonyítják. A barlang kutatása továbbra is biztató, de kétségtelenül sok munka kell ahhoz. A Húsvét-barlang az Öreg-kői 2. sz. zsomboly közelében van.

Irodalom

További irodalom

  • Cramer, Helmuth – Kolb, H[einrich] – Vigh [Gyula] J.: Weitere Beiträge zur Geologie ungarischer Karstgebiete. Beobachtungen im Gerecse-Gebirge. Mitteilungen über Höhlen- und Karstforschung, 1931. Berlin. 1–9., 33–40. old.
  • Holényi László: Gerecse útikalauz. Budapest, 1959.
  • Polgárdy Géza: Gerecse és Gete hegység kalauza. Budapest, 1940.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Öreg-kői_2._sz._zsomboly&oldid=23872712”