Jordán Károly (matematikus)
| Jordán Károly | |
 | |
| Korabeli képeslap a Pál-völgyi-barlang Jordán-faláról. A képen szereplő személy valószínűleg maga a névadó. Bekey Imre Gábor felvétele | |
| Született | Jordán Károly József 1871. december 16.[1][2] Pest |
| Elhunyt | 1959. december 24. (88 évesen)[1][2] Budapest[3] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Lavallée Márta (h. 1900–1959) |
| Foglalkozása | matematikus |
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Genfi Egyetem |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jordán Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jordán Károly (Pest, 1871. december 16.[4] – Budapest, 1959. december 24.)[5] magyar matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja, hegymászó, barlangkutató.
Pályája[szerkesztés]
Jordán Károly Ferenc bőrgyártulajdonos és Wesztermayer Leopoldina gyermekeként született tekintélyes polgári családban. Középiskolai tanulmányait Budapesten, egyetemi tanulmányait Párizsban, Zürichben, Manchesterben és Genfben végezte. Zürichben 1893-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett. A genfi egyetemen tanársegédként kezdett dolgozni. Ott lett magántanár és kémiai doktor 1896-ban. 1898-as hazajövetele után a Budapesti Tudományegyetemen tanult matematikát, csillagászatot és földrengéstant. 1906-ban a Földrengés Számláló Intézet igazgatója lett, amely tisztséget 1913-ig töltötte be. Ezután mint meteorológus dolgozott. 1920-tól a közgazdasági egyetemen tanított 1950-ig, amikor a műszaki egyetem tanára lett. Rendes tanár 1940-ben lett. 1947-ben lett akadémiai levelező tag. 1957-ben Kossuth-díjat kapott. 1959. július 7-én elhunyt felesége, Lavallée Márta, s néhány hónappal később Jordán Károly is követte; csaknem kilencven évet élt.
Tudományos eredményei[szerkesztés]
Ő volt az első hazai kutató, aki önálló eredményeket ért el a valószínűségszámításban és a matematikai statisztikában. Ezt 80 kiemelkedő munkája dokumentálja.
A hegymászó[szerkesztés]
A hegymászással genfi évei alatt kezdett el foglalkozni, majd hazatérése után jelentős eredményeket ért el a Magas-Tátra csúcsainak meghódításában. 1899. június 29-én a francia Lavallée Mártával, későbbi feleségével elsőként mászta meg az Omladék-völgy egyik legszebb csúcsát, amelyet azóta neveznek Márta-csúcsnak (Zlobova, 2433 méter).
1900. július 6-án a szepesi Öt-tótól indulva többszöri próbálkozás eredményeként utat nyitott a Lomnici-csúcsra. A bejárt útvonalat azóta Jordán-útnak nevezik. Ugyancsak nevét viseli a Fecske-toronytól a Lomnici-csúcsig húzódó gerinc középső hegyes tornya (Jordán-csúcs, Posladná veža), a mellette levő gerincnyiladék (Jordán-rés) és egy kis sziklaorom, a Jordán-torony. 1905-ben a Nagy-Békás-csúcsot hódította meg. Elsőként mászta meg télen a Tátra-csúcsot 1903-ban, a Közép-ormot 1904-ben és a Gerlachfalvi-csúcsot 1905-ben.
Szerteágazó érdeklődésére jellemző, hogy foglalkozott azzal a kérdéssel is, látható-e Dobogó-kőről a Magas-Tátra. Kimutatta, hogy Dobogókőről nézve a Tátra a mértani látóhatár alá esik, így csak látóhatár-tágulás esetén (különleges meteorológiai állapot idején) válhat láthatóvá. A kerékpáros túrázást is kedvelte. Egyetemi évei alatt bejárta Nyugat-Európát. Spanyolországtól Skandináviáig 32 000 km-t kerékpározott. Turistasággal és hegymászással kapcsolatos írásai elsősorban a Turisták Lapjában jelentek meg.
A barlangkutató[szerkesztés]
1902-ben vezetésével indult a pál-völgyi kőfejtő akkor ismert három barlangjának a kutatása. Jelentős része volt az 1904-ben megtalált Pál-völgyi-barlang bejárásában, éveken át ő irányította a feltáró munkákat. Nevét viseli a barlang egy nehéz szakasza, a Jordán-fal. Ő ereszkedett le először a Bekey-barlangba, amelynek egyik neve Jordán-barlang. 1904-ben bejárta és feltérképezte az alig két éve feltárt Tapolcai-tavasbarlangot. 1904-ben maga készítette összecsukható csónak segítségével a Zichy-barlang taván hatolt át. 1907-ben felmérte a Hévízi-tavat, és elsőként ismerte fel, hogy a forráskráterben egy barlang található. 1911-ben expedíciót szervezett az Alsó-hegy zsombolyainak bejárására, melynek során 12 függőleges aknát mértek fel és írtak le. A három legmélyebb üregbe, közöttük a Vecsembükki-zsomboly aljára, a felszerelés hiányosságai miatt nem jutottak le, ezek mélységét mérőszalaggal határozták meg. Az említetteken kívül számos, főként technikai nehézségek miatt feltáratlan barlang első bejárását végezte el.
Részt vett a magyar barlangkutatás első tudományos szervezetének, a Barlangkutató Bizottságnak megszervezésében, melynek kezdetben alelnöke volt.
Társulati tisztségei, tagságai[szerkesztés]
- A Bolyai János Matematikai Társulat díszelnöke
- A Magyar Geofizikusok Egyesülete tiszteletbeli tagja
- A Magyar Meteorológiai Társaság tiszteletbeli tagja
- Magyar Turista Egyesület választmányának tagja
- A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület alapító tagja
- A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának alelnöke
- A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szakosztály örökítő tagja
- Számos külföldi tudományos társaság tiszteleti, vezetőségi és rendes tagja
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Kőnig Gyula-díj (1928, Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat)
- Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata (1951. április 4.)
- Kossuth-díj (1956)
Főbb művei[szerkesztés]
- A valószinűség a tudományban és az életben (1921)
- On probability (Physico-Mathematical Society of Japan, 1925)
- Matematikai statisztika (Budapest és Párizs, 1927)
- Sur un cas généralisé de la probabilité des épreuves répétées (Acta Sci. Mathem. Szeged, 1927)
- A valószínűségszámítás alapfogalmai (Mathematikai és Fizikai Lapok, Budapest, 1928)
- Véletlen valószínűség és természeti törvény (Budapest, 1929)
- Kapitalizmus, szocializmus, kommunizmus és a világválság a tudomány megvilágításában (1932)
- Le théorème de probabilité de Poincaré généralisé au cas de plusierus variables indépendantes (Acta Sci. Mathem. Szeged, 1934)
- Complétement au théorème de Simmons sur la probabilité (Acta Sci. Mathem. Szeged, 1946)
- Elliptikus függvények és alkalmazásuk (1950)
- Fejezetek a klasszikus valószínűségszámításból (Budapest, 1956)
- Hétjegyű logaritmustábla (Budapest, 1961)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b c Scientific Legacy Database (angol nyelven). Institute of Mathematical Statistics. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 7.)
- ↑ Születési bejegyzése a Pest-Ferencváros római katolikus keresztelési akv. 871/1871. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 7.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi állami halotti akv. 1781/1959. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 7.)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Budapest: Panoráma. 1993. ISBN 963-243-344-0
- Gyires Béla: Jordán Károly élete és munkássága. Alkalmazott Matematikai Lapok, 1975.
- Gulyás Ottó: Matematikus a meteorológiában. Légkör, 1985.
- Kristóf Sándor: Híres magyar hegymászók. Turisták Lapja, 1943. május. (55. évf. 5. sz.) 84–87. old.
- Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. Kornétás Kiadó, 2005. 222. old. ISBN 963-9353-39-6
- Rényi Alfréd: Jordán Károly matematikai munkásságáról. Matematikai Lapok, 1952. III. évf. 2. sz.
- Rényi Alfréd: Jordán Károly. Magyar Tudomány, 1960. 4. sz.
- Székely Kinga: Megkésett emlékezés Jordán Károlyra. Karszt és Barlang, 1984. II. félév. 93–98. old.
