Veress Sándor (zeneszerző)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Veress Sándor
Sandorveress.jpg
Életrajzi adatok
Született 1907. február 1.
Kolozsvár
Elhunyt 1992. március 4. (85 évesen)
Bern
Pályafutás
Hangszer zongora
Díjak Kossuth-díj
Tevékenység zeneszerző, zenepedagógus, népzenekutató

Veress Sándor (Kolozsvár, 1907. február 1.Bern, 1992. március 4.) zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus és népzenekutató, Bartók és Kodály szellemi örököse.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szüleivel 1917-ben költözött Kolozsvárról Budapestre. 1923 és 1927 között Kodály Zoltán tanítványa volt a budapesti Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés főtanszakán. 1927-től 1933-ig a zongora főtanszakon tanult Hegyi Emánuelnél, majd Bartók Bélánál.

Már tanulmányai alatt, 1927 és 1934 között, népdalkutatóként dolgozott a Néprajzi Múzeumban Lajtha László mellett, és 1930-ban népdalgyűjtő úton is részt vett Moldvában, ahol mintegy 150 népdalt rögzített fonográfra. A moldvai népdalgyűjtő út eredményeinek hatására Bartók 1934-től népzenei asszisztensként alkalmazta a rendszerezési munkálatok segítésére a Magyar Tudományos Akadémián. 1937-ben a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma által szervezett dudari falukutató tábor résztvevőjeként dudari népdalokat gyűjtött. Bartók Béla 1940-es emigrálása után Kodály Zoltán munkatársaként dolgozott. Kodály zeneakadémiáról történt távozása után, 1943-tól Veress vette át a zeneszerzés főtanszak vezetését. 1945-től – Kodállyal együtt – a Magyar Művészeti Tanács zenei testületének tagja volt. A főiskolán tanítványai között volt ebben az időszakban többek között Ligeti György és Kurtág György is.

Az 1948–1949-es kommunista fordulat után, 42 évesen elhagyta Magyarországot, és emiatt a számára 1949-ben – Kodály Zoltán után másodikként – megítélt Kossuth-díját sem vehette át. Svájcban, Bernben telepedett le. 1950-től a berni konzervatóriumban oktatott zeneszerzést és zeneelméletet, majd 1968–1977 között a berni egyetem zenetudományi tanszékén tanított. A berni konzervatóriumban a Kodály által kidolgozott zenepedagógiai módszer svájci bevezetésével is próbálkozott. A berni egyetemen ismét foglalkozott a népzene elméleti kérdéseivel. Itteni munkássága alatt Heinz Holliger, Heinz Marti, Jürg Wittenbach is a tanítványa volt. Az 1960-as években többször hívták vendégprofesszornak Ausztráliába és az Amerikai Egyesült Államokba. 1992-ben hunyt el Bernben.

Zeneszerzőként 1933-ban mutatkozott be Budapesten, és ezt követően külföldön, például IGNM-fesztiválokon (1935, 1937) is sikerrel szerepeltek művei. Tóth Aladár már 1937-ben elismeréssel írt róla: „Igaz művész szólal meg…, akinek magasabb ideáljai vannak, aki a muzsikától komolyan vár és követel valamit saját lelke és embertársai számára…, aki a zene hangjaival tisztázni akar és tisztázni is tud valamit… a kavargó élet káoszából”. Zeneszerzői munkássága népzenei ihletettségű, de már korai periódusában is törekedett az új nyugat-európai stílusáramlatok megismerésére, és tapasztalatainak felhasználására. Ezért – a második világháború előtt – több tanulmányúton is járt Európában, többek között Londonban, Berlinben, Amszterdamban, Rómában. Első alkotó periódusára a magyar népzene határozott jelenléte volt jellemző (I. vonósnégyes, 1931; Erdélyi kantáta, 1935). Emellett alkalmazta a kontrapunktikus szerkesztésmódot is (Hegedűverseny, 1939; I. szimfónia, 1940). Magyarországi alkotó korszakának jelentős művei a Térszili Katicza című táncjáték (1943) és a Sancti Agustini Psalmus, Szent Ágoston szövegére írt zsoltár (1944). Alkotásai nyomán Veress itthon már a legreményteljesebb magyar zeneszerzőnek tartották, és Bartók 1945-ben bekövetkezett halála után – mások mellett – őt is felkérték gyászzene írására. Ekkor született a Threnos című kompozíciója. Svájci munkássága alatt jelent meg műveiben először a tizenkét fokú szerkesztési technika, saját stílusához, egyéni hangjához igazítva (Vonóstrió, 1954). Műfaji sokoldalúsága megmaradt, kamaraműveket, zenekari és versenyműveket komponált. Az 1960-as évek elejétől művészetében a magyar és európai zenei hagyományokat igyekezett összecsatolni.

Veress Sándor a Bartókot és Kodályt követő magyar zeneszerző-nemzedék széles látókörű, nemzetközileg is elismert képviselőjének számít, noha Magyarországon viszonylagosan kevéssé ismert. Emlékének ápolására Ujfalussy József vezetésével 1996-ban megalakult a Veress Sándor Társaság, amely koncertekkel, kiadványokkal igyekszik a zeneszerzőt megismertetni a hazai közvéleménnyel, és Veress Sándor-díjat alapítottak művei kiemelkedő megszólaltatói számára.

Műveiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Balettek
    • A csodafurulya (1937)
    • Térszili Katicza (1943)
  • Zenekari művek
    • Divertimento (1937)
    • A csodafurulya – balettszvit (1937)
    • Musica ungaresca (1938)
    • 1. szimfónia (1940)
    • Quattro Danze Transilvane (1944–1949)
    • Threnos – in memoriam Bartók Béla (1945)
    • Respublica nyitány (1948)
    • Sonata per orchestra (1953)
    • 2. szimfónia, „Minneapolitana” (1953)
    • Expovare (1964)
  • Versenyművek
    • Hegedűverseny (1939, 1948)
    • Nógrádi verbunkos – hegedűre és zenekarra (1940)
    • Hommage à Paul Klee – két zongorára és vonószenekarra (1951)
    • Concerto zongorára, vonósokra és ütőhangszerekre (1952)
    • Nógrádi verbunkos brácsára és vonósokra (1956)
    • Passacaglia concertante oboára és vonószenekarra (1961)
    • Klarinétverseny (1982)
    • Concertotilinkó (Fuvolaverseny) (1991)
  • Kamarazenei művek
    • Szonatina hegedűre és csellóra (1928)
    • Zongoraszonáta (1929)
    • Két vonósnégyes (1931, 1937)
    • Szonatina gyermekeknek I–II. (1932)
    • Szonatina kezdő zongorázóknak (1933)
    • Szonatina oboára, klarinétra és fagottra (1933)
    • Tizenöt kis zongoradarab (1935)
    • Hat csárdás (1938)
    • Nógrádi verbunkos – hegedűre és zongorára (1940)
    • Öt zongoradarab (~1950)
    • Vonóstrió (1954)
    • Musica concertante 12 vonósra (1966)
    • Diptych – fúvósötösre (1968)
    • Klarinéttrió (1972)
    • Barytontrió (1985)
    • Geschichten und Märchen (1988)
  • Vokális művek
    • Gyermekkar és három kánon (1929)
    • Karácsonyi kantáta (1934)
    • Tizennégy férfikar magyar népi dallamokra (1934)
    • Erdélyi kantáta – vegyeskar (1935)
    • Rábaközi nóták – tenor, bariton, basszus (1940)
    • Sancti Augustini Psalmus (1944)
    • Három dal József Attila verseire – mezzoszoprán, zongora (1945)
    • Roedd gan mair un oenig dof – két szoprán, alt, két tenor, basszus (1961)
    • Óda Európához. Köszöntés Illyés Gyulának, Európából (1962)
    • Elégia – baritonra, hárfára és vonósokra, Walther von der Vogelweide szövegére (1964)
    • Songs of the Seasons – hét madrigál Christopher Brennan költeményeire (1967)
    • Das Glasklängespiel – kórusra és zenekarra, Hermann Hesse szövegére (1978)
  • Filmzene
    • Talpalatnyi föld (1948)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Veress Sándor (zeneszerző) témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]