Lajtha László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lajtha László
Lajtha László 1920 körül.jpg
Lajtha László 1920 körül
Életrajzi adatok
Született Budapest,
1892. június 30.
Elhunyt Budapest,
1963. február 16. (70 évesen)
Tevékenység zeneszerző, népzenekutató

Lajtha László (Budapest, 1892. június 30.Budapest, 1963. február 16.) magyar zeneszerző, népzenekutató.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Herzfeld Viktor és Szendy Árpád növendéke volt. Zenei tanulmányait Lipcsében (1910), Genfben (1911), majd több alkalommal Párizsban folytatta, ahol Vincent d’lndy tanítványa volt. 1913-ban a Budapesti Tudományegyetemen közgazdasági doktorátust szerzett, ugyanez évben a Magyar Nemzeti Múzeum hangszertárának őre lett. Népzenegyűjtő tevékenységét az 1910-es évek elején kezdte meg, együttműködve Bartókkal és Kodállyal. Egy ideig a Néprajzi Múzeum igazgatója is volt. 1919-től a Nemzeti Zenede tanára volt, 1945-től 1949-ig pedig igazgatója, ahol tanítványa volt többek között Ferencsik János, Tátrai Vilmos, Starker János és Kórodi András.

Elismerések, díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1951-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, de nem zeneszerzőként, hanem népzene gyűjtésért. A kapott díjat még szegényebben élő zenészek közt osztotta szét. 1955-ben a Francia Akadémia levelező tagjává választotta.

Lajtha László sírja Budapesten. Farkasréti temető: 8/3-1-157/158. Ohmann Béla alkotása.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zeneművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zongoraművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Op.1. Egy muzsikus írásaiból. Kilenc fantázia zongorára (1913)
  • Op.2. Mesék zongorára (1914)
  • Op.3. Zongoraszonáta (1914)
  • Op.14. Hat zongoradarab (1930)
  • Op. n.: Mesék zongorára II. sorozat (1914-1918) elveszett
  • Prélude zongorára. Andante con moto (1918)
  • Három bölcsődal zongorára (énekhangra és zongorára, 1955-1957)

Kamarazene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

10 vonósnégyes. Megjelent az Auer quartett előadásában a Hungarotonnál. Hárfaötösük és trió.

Zenekari művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kamarazenekar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Op.33. Szimfónia (“Les Soli”) vonószenekarra, hárfára és ütőhangszerekre (1941)
  • Op.43. Sinfonietta vonószenekarra (1946)
  • Op.62. II. Sinfonietta vonószenekarra (1956)
Szimfonikus zenekar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Op.19b Zenekari szvit (a Lysistrata c. balettből, 1933)
  • Op.19c Zenekari nyitány (a Lysistrata c. balettből, 1933)
  • Op.21b Hortobágy zenekarra (1935)
  • Op.24. Symphonie (1936)
  • Op.25. Divertissement pour orchestre (1936)
  • Op.27. II. Szimfónia (1938)
  • Op.35. In memoriam. Zenekari darab (1941)
  • Op.38b II. Zenekari szvit (A négy isten ligete c. balettből, 1943)
  • Op.44. Variations pour orchestre sur un thème simple „Les tentations” (1947-1948 ) A Murder in the cathedral c. filmzene része.
  • Op.45a III. Szimfónia (1948) A Murder in the cathedral c. filmzene része.
  • Op.52. IV. Szimfónia („Tavasz”, 1951)
  • Op.55. V. Szimfónia (1952)
  • Op.56. III. Zenekari szvit (1952)
  • Op.61. VI. Szimfónia (1955)
  • Op.63. VII. Szimfónia („Forradalom”, 1957). Eredeti címe „Mártírok siratója”, majd a szerző „Ősz”-re módosította barátok tanácsára. Harmadik tétele a Marseillaise kezdő motívumával indul és harangkondítással induló zsoltár harmadszori ismétlése végén a magyar himnusz első sora következik. A magyar szónál a zenekar hatalmas erővel eltapossa. Egyetlen hazai előadása után csak 1990. október 23-án következett a második előadás, a teljes akkori kormány jelenlétében. 2008-ig nem volt újabb előadás. CD-n csak a Naxos cég adta ki mind a 9 szimfóniát, a Pannon Filharmonikusokkal, uruguay-i karmesterrel (Nicolas Pasquet).- Figyelemre méltó párhuzam: Sosztákovics: XI. szimfónia, „Az 1905-ös év” (1957). Rosztropovics információja szerint (a szimfóniák első CD-n megjelent összkiadásának mellékletén olvasható: az '56-os magyar forradalom emlékének szentelte a zeneszerző és erre a műben felhasznált katonadalok szövege is utal.
  • Op.66. VIII. Szimfónia (1959)
  • Op.67. IX. Szimfónia (1961)

Egyházi zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Op.8. Motet pour chant (Mezzo-Soprano, Contralto ou Baryton) avec accompagnement de piano ou d’orgue (1926) - mezzoszoprán, alt vagy bariton szóló, zongora vagy orgona kíséret (bibliai szövegek)
  • Op.50. Missa in tono phrygio “Missa in diebus tribulationis” (1950) – vegyes kar, zenekar. A Zuglói Filharmónia Szt. István kórusának és zenekarának előadásában, Záborszky Kálmán vezető karnagy vezényletével jelent meg Hungaroton CD-n.
  • Op.54. Missa pro choro mixto et organo (1952) – vegyes kar, orgona. (A 60-as és 70-es években többször elhangzott a belvárosi ferences templom Liszt Ferenc kórusának előadásában, Gergely Ferenc csodálatos orgonakíséretével és szólóival, Dr. Bucsi László pap-karnagy vezényletével. Amíg élt, a zeneszerző ott volt a miséken, amikor ez a műve elhangzott.)
  • Op.60. Magnificat női karra és orgonára (1954) – női kar, orgona
  • Op.65. Trois hymnes pour la Sainte Vierge (1958) – női kar, orgona (szövegek: Anonymus Zagrabiensis, Anonymus Gallicus, Petrus Cardinalis Pázmány)

Kórusművek és énekes művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Op.16. Esti párbeszéd. A hegylakók (1932) – vegyeskar (szöveg: Ápriliy L.)
  • Op.23. Deux chœurs pour voix mixtes sans accompagnement sur deux poèmes de Charles d’Orléans (1936) – vegyeskar
  • Op.29. Quatre madrigaux pour voix mixtes sur textes de Charles d’Orléans (1939) – vegyeskar
  • Op.32. Hol járt a dal? Kórusmű négyszólamú a capella vegyeskarra (1940)
  • Op.34. Három noktürn énekhangra fuvola, hárfa és vonósnégyes kísérettel (1941) – (szoprán hangra)
  • Op.n. Vocalise-Étude (1930) – ének-zongora
  • Három bölcsődal zongorára (énekhangra és zongorára, 1955-1957)

Színpadi művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Opera[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesten egyszer adta elő a Kolozsvári Magyar Opera Társulata a Thália Színházban.

Balett[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Op.19a Lysistrata – balett egy felvonásban (1933) – nagyzenekar (szöveg: Lajtha László-Áprily Lajos, Arisztophanész nyomán)
  • Op.38a Négy isten ligete. Tánckomédia egy felvonásban (1943) – nagyzenekar, zongora négykezes. A mű ősbemutatója 2013. január 24.-én volt a Művészetek Palotájában. Rendező: Galgóczy Judit; karmester: Dénes István; videó látvány: Wallner Ottó; Szereplők: M. Kecskés András, Góbi Rita, Samu Kristóf.
  • Op.39. Capriccio [Bábszínház]. Balett egy felvonásban (1944) – nagyzenekar, zongora négykezes

Három zenekari szvit is készült belőle.

Filmzenék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Op.21a Hortobágy (1935) – nagyzenekar (rendező: G. Hoellering, forgatókönyv: Móricz Zsigmond)
  • Op. 45b Murder in the cathedral (1948) – nagyzenekar (rendező: G. Hoellering, forgatókönyv: T. S. Eliot)

Népdalfeldolgozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mikor Csíkból elindultam

Tudományos művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önálló kötetek, cikkek, tanulmányok a népzenével kapcsolatban és más zenei témákban. Kötetek:

  • Játékország. Molnár Imrével, Horváth Jenő rajzaival. 1929 (Reprint: 1990)
  • 300 magyar népdal. Kézirat (lappang?, elveszett?)
  • Népzenei Monográfiák I. Szépkenyerűszentmártoni gyűjtés 1954
  • Népzenei Monográfiák II. Széki gyűjtés 1954
  • Népzenei Monográfiák III. Kőröspataki gyűjtés 1955
  • Népzenei Monográfiák IV. Sopron megyei virrasztó énekek 1956
  • Népzenei Monográfiák V. Dunántúli táncok és dallamok I. 1962

A Lajtha-hagyatékot a Hagyományok Házában őrzik.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lajtha László témájú médiaállományokat.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap