Lajtha László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lajtha László
Lajtha László 1920 körül.jpg
Lajtha László 1920 körül
Életrajzi adatok
Született 1892. június 30.
Budapest
Elhunyt 1963. február 16. (70 évesen)
Budapest
Pályafutás
Díjak Kossuth-díj
Tevékenység zeneszerző, népzenekutató

Lajtha László (Budapest, 1892. június 30.Budapest, 1963. február 16.) magyar zeneszerző, népzenekutató.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Herzfeld Viktor és Szendy Árpád növendéke volt. Zenei tanulmányait Lipcsében (1910), Genfben (1911), majd több alkalommal Párizsban folytatta, ahol Vincent d’lndy tanítványa volt. 1913-ban a Budapesti Tudományegyetemen közgazdasági doktorátust szerzett, ugyanez évben a Magyar Nemzeti Múzeum hangszertárának őre lett. Népzenegyűjtő tevékenységét az 1910-es évek elején kezdte meg, együttműködve Bartókkal és Kodállyal. Egy ideig a Néprajzi Múzeum igazgatója is volt. 1919-től a Nemzeti Zenede tanára volt, 1945-től 1949-ig pedig igazgatója, ahol tanítványa volt többek között Ferencsik János, Tátrai Vilmos, Starker János és Kórodi András.

Elismerések, díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1951-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, de nem zeneszerzőként, hanem népzene gyűjtésért. A kapott díjat még szegényebben élő zenészek közt osztotta szét. 1955-ben a Francia Akadémia levelező tagjává választotta.

Lajtha László sírja Budapesten. Farkasréti temető: 8/3-1-157/158. Ohmann Béla alkotása.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zeneművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zongoraművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Op.1. Egy muzsikus írásaiból. Kilenc fantázia zongorára (1913)
  • Op.2. Mesék zongorára (1914)
  • Op.3. Zongoraszonáta (1914)
  • Op.14. Hat zongoradarab (1930)
  • Op. n.: Mesék zongorára II. sorozat (1914-1918) elveszett
  • Prélude zongorára. Andante con moto (1918)
  • Három bölcsődal zongorára (énekhangra és zongorára, 1955-1957)

Kamarazene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

10 vonósnégyes. Megjelent az Auer quartett előadásában a Hungarotonnál. Hárfaötösük és trió.

Zenekari művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kamarazenekar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Op.33. Szimfónia (“Les Soli”) vonószenekarra, hárfára és ütőhangszerekre (1941)
  • Op.43. Sinfonietta vonószenekarra (1946)
  • Op.62. II. Sinfonietta vonószenekarra (1956)
Szimfonikus zenekar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Op.19b Zenekari szvit (a Lysistrata c. balettből, 1933)
  • Op.19c Zenekari nyitány (a Lysistrata c. balettből, 1933)
  • Op.21b Hortobágy zenekarra (1935)
  • Op.24. Symphonie (1936)
  • Op.25. Divertissement pour orchestre (1936)
  • Op.27. II. Szimfónia (1938)
  • Op.35. In memoriam. Zenekari darab (1941)
  • Op.38b II. Zenekari szvit (A négy isten ligete c. balettből, 1943)
  • Op.44. Variations pour orchestre sur un thème simple „Les tentations” (1947-1948 ) A Murder in the cathedral c. filmzene része.
  • Op.45a III. Szimfónia (1948) A Murder in the cathedral c. filmzene része.
  • Op.52. IV. Szimfónia („Tavasz”, 1951)
  • Op.55. V. Szimfónia (1952)
  • Op.56. III. Zenekari szvit (1952)
  • Op.61. VI. Szimfónia (1955)
  • Op.63. VII. Szimfónia („Forradalom”, 1957). Eredeti címe „Mártírok siratója”, majd a szerző „Ősz”-re módosította barátok tanácsára. Harmadik tétele a Marseillaise kezdő motívumával indul és harangkondítással induló zsoltár harmadszori ismétlése végén a magyar himnusz első sora következik. A magyar szónál a zenekar hatalmas erővel eltapossa. Egyetlen hazai előadása után csak 1990. október 23-án következett a második előadás, a teljes akkori kormány jelenlétében. 2008-ig nem volt újabb előadás. CD-n csak a Naxos cég adta ki mind a 9 szimfóniát, a Pannon Filharmonikusokkal, uruguay-i karmesterrel (Nicolas Pasquet).- Figyelemre méltó párhuzam: Sosztákovics: XI. szimfónia, „Az 1905-ös év” (1957). Rosztropovics információja szerint (a szimfóniák első CD-n megjelent összkiadásának mellékletén olvasható: az '56-os magyar forradalom emlékének szentelte a zeneszerző és erre a műben felhasznált katonadalok szövege is utal.
  • Op.66. VIII. Szimfónia (1959)
  • Op.67. IX. Szimfónia (1961)

Egyházi zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Op.8. Motet pour chant (Mezzo-Soprano, Contralto ou Baryton) avec accompagnement de piano ou d’orgue (1926) - mezzoszoprán, alt vagy bariton szóló, zongora vagy orgona kíséret (bibliai szövegek)
  • Op.50. Missa in tono phrygio “Missa in diebus tribulationis” (1950) – vegyes kar, zenekar. A Zuglói Filharmónia Szt. István kórusának és zenekarának előadásában, Záborszky Kálmán vezető karnagy vezényletével jelent meg Hungaroton CD-n.
  • Op.54. Missa pro choro mixto et organo (1952) – vegyes kar, orgona. (A 60-as és 70-es években többször elhangzott a belvárosi ferences templom Liszt Ferenc kórusának előadásában, Gergely Ferenc csodálatos orgonakíséretével és szólóival, Dr. Bucsi László pap-karnagy vezényletével. Amíg élt, a zeneszerző ott volt a miséken, amikor ez a műve elhangzott.)
  • Op.60. Magnificat női karra és orgonára (1954) – női kar, orgona
  • Op.65. Trois hymnes pour la Sainte Vierge (1958) – női kar, orgona (szövegek: Anonymus Zagrabiensis, Anonymus Gallicus, Petrus Cardinalis Pázmány)

Kórusművek és énekes művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Op.16. Esti párbeszéd. A hegylakók (1932) – vegyeskar (szöveg: Ápriliy L.)
  • Op.23. Deux chœurs pour voix mixtes sans accompagnement sur deux poèmes de Charles d’Orléans (1936) – vegyeskar
  • Op.29. Quatre madrigaux pour voix mixtes sur textes de Charles d’Orléans (1939) – vegyeskar
  • Op.32. Hol járt a dal? Kórusmű négyszólamú a capella vegyeskarra (1940)
  • Op.34. Három noktürn énekhangra fuvola, hárfa és vonósnégyes kísérettel (1941) – (szoprán hangra)
  • Op.n. Vocalise-Étude (1930) – ének-zongora
  • Három bölcsődal zongorára (énekhangra és zongorára, 1955-1957)

Színpadi művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Opera[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesten egyszer adta elő a Kolozsvári Magyar Opera Társulata a Thália Színházban.

Balett[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Op.19a Lysistrata – balett egy felvonásban (1933) – nagyzenekar (szöveg: Lajtha László-Áprily Lajos, Arisztophanész nyomán)
  • Op.38a Négy isten ligete. Tánckomédia egy felvonásban (1943) – nagyzenekar, zongora négykezes. A mű ősbemutatója 2013. január 24.-én volt a Művészetek Palotájában. Rendező: Galgóczy Judit; karmester: Dénes István; videó látvány: Wallner Ottó; Szereplők: M. Kecskés András, Góbi Rita, Samu Kristóf.
  • Op.39. Capriccio [Bábszínház]. Balett egy felvonásban (1944) – nagyzenekar, zongora négykezes

Három zenekari szvit is készült belőle.

Filmzenék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Op.21a Hortobágy (1935) – nagyzenekar (rendező: G. Hoellering, forgatókönyv: Móricz Zsigmond)
  • Op. 45b Murder in the cathedral (1948) – nagyzenekar (rendező: G. Hoellering, forgatókönyv: T. S. Eliot)

Népdalfeldolgozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mikor Csíkból elindultam

Tudományos művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önálló kötetek, cikkek, tanulmányok a népzenével kapcsolatban és más zenei témákban. Kötetek:

  • Játékország. Molnár Imrével, Horváth Jenő rajzaival. 1929 (Reprint: 1990)
  • 300 magyar népdal. Kézirat (lappang?, elveszett?)
  • Népzenei Monográfiák I. Szépkenyerűszentmártoni gyűjtés 1954
  • Népzenei Monográfiák II. Széki gyűjtés 1954
  • Népzenei Monográfiák III. Kőröspataki gyűjtés 1955
  • Népzenei Monográfiák IV. Sopron megyei virrasztó énekek 1956
  • Népzenei Monográfiák V. Dunántúli táncok és dallamok I. 1962

A Lajtha-hagyatékot a Hagyományok Házában őrzik.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lajtha László témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó lapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]