Szőts István
| Szőts István | |
| Született | Szentgyörgyválya  1912. június 30. |
| Elhunyt | Bécs  1998. november 6. (86 évesen) |
| Foglalkozása | filmrendező, forgatókönyvíró |
| Díjak | Kossuth-díj (1992) |
| Szőts István az IMDb-n Szőts István a PORT.hu-n |
|
Szőts István (Szentgyörgyválya, 1912. június 30. – Bécs, 1998. november 6.) Kossuth-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
Az Aba-Novák Vilmos és Iványi Grünwald Béla esti iskoláján folytatott festészeti tanulmányok után, 1939-ben a Hunnia Filmgyárban kezdte pályáját. A korszak „fehértelefonos" filmjeinél modernebb, filmszerűbb stílus elvét valló író-producer, Zilahy Lajos mellett volt asszisztens. Már első játékfilmjétől, az 1942-ben, Velencében jelentős díjat nyert Emberek a havason című, korszakalkotó műtől kezdve Szőts magyarországi pályája politikai meghurcoltatások tanúságtétele volt. A filmet 1945 előtt „nem elég mély", 1945 után „túl mély katolicizmusa, hamis népiessége" miatt támadták. 1947-ben forgatott másik remekművét, az Ének a búzamezőkrőlt „narodnyiknak, klerikálisnak" bélyegezve betiltották. Szőts tervei politikai, ideológiai okok miatt rendre meghiúsultak. 1956 tragédiája után, amelynek filmes megörökítésében is részt vett, az emigráció mellett döntött. 1957-ben nem tért vissza Velencéből, ahol „Melyiket a kilenc közül?” című filmjével díjat nyert. 1957-től Bécsben élt. Filmes munkássága elsősorban az olasz és az osztrák kultúrára hatott. 1942-ben az olasz neorealizmus későbbi nagyjai, Carlo Lizzani, Umberto Barbaro, Alberto Lattuada stb. lelkesen magasztalták az „Emberek a havason” humanizmusát, merész szociális témáját, természetességét, vizuálisan sűrített, balladisztikus stílusát, ellenfényes technikáját. De Sica szicíliai forgatást ajánlott neki Giovanni Verga parasztok, halászok, kénbányászok életét ábrázoló, súlyos, misztikus hangvételű novelláiból, a terv azonban a szövetségesek partraszállása miatt meghiúsult. 1959-1971 között Szőts osztrák kultúrfilmeket készített. 1964-1969 között filmrendezést tanított az Osztrák Filmakadémián. Osztrák művészeti dokumentumfilmjeiben az európai kultúra és hagyományok világát elevenítette föl. A Stephansdom gótikus tornyának bemutatásában a föl-le lóduló kamera a gótika égbetörő parancsát követi, csak 1-1 gótikus síremléken vagy állatfigurán megállva tágítja ki a képet az egész monumentális műre. A Monarchia agóniájának, a századforduló szecessziós és expresszionista művészetének, Gustav Klimt és Egon Schiele életművének állított emléket a két festőóriásról készített kisfilmjeiben. Az 1970-es évek óta sokat tartózkodott Magyarországon. Megvalósulatlan filmtervei közül a G. B. L. (Gróf Batthyány Lajos főbenjáró pere és vértanúsága) című irodalmi forgatókönyve 1987-ben jelent meg a Magvető Kiadónál; a „Röpirat a magyar filmművészet ügyében” című, 1945-ben írt reformtervezetének reprint kiadása pedig 1989-ben a Magyar Filmintézetben.
Filmjei [szerkesztés]
Magyar játékfilmek [szerkesztés]
- Emberek a havason (1941)[1]
- Ének a búzamezőkről (1947)
Magyar rövidfilmek [szerkesztés]
- Kádár Kata (1944)
- Kövek, várak, emberek (1955)
- Melyiket a kilenc közül? (1956)
Osztrák rövidfilmek [szerkesztés]
- Kaiser Derzeitwende (Maximilian császár, az utolsó lovag) 1959
- Hallstadti ballada (Hallstatter Ballade) 1960
- Stephansdom 1962
- Das Grabmal des Kaisers (A császár síremléke) 1962
- Wiener Prater (A bécsi Práter) 1965
- Betty Fischer 1968
- Gustav Klimt 1969
- Egon Schiele 1971
- Remigius Geyling 1971
- Otto Wagner 1971
- Fritz Wotruba (1971)
Díjai [szerkesztés]
- A Velencei Nemzetközi Filmfesztivál fődíja (1942)
- dokumentumfilm kategória díja (1956)
- osztrák filmdíjak (1962, 1969)
- Magyar művészetért-díj (1990)
- Kossuth-díj (1992)
- Filmszemle életműdíja (1994)
- Magyar Örökség díj (1996)
Források [szerkesztés]
- Szőts István (1912-1998)
- Hangosfilm
- Velencei Nemzetközi Filmfesztivál díjazottjai, 1942
