Ullein-Reviczky Antal
| Ullein-Reviczky Antal | |
| Született | 1894. november 8. Sopron |
| Elhunyt | 1955. június 13. (60 évesen) London |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | politikus, diplomata, egyetemi tanár |
| Tisztsége | követ (1943–1944, Magyarország stockholmi nagykövetsége) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ullein-Reviczky Antal (Sopron, 1894. november 8. – London, 1955. június 13.) diplomata, a nemzetközi jog egyetemi tanára.
Élete[szerkesztés]
Ifjúkora és tanulmányai[szerkesztés]
Ullein Antal 1894. november 8-án született Sopronban. (A Reviczky nevet – édesanyja tiszteletére – 1934-ben vette fel.) Apai nagyapja és édesapja lakóházak, középületek és iskolák építőmestereként szereztek elismerést.[1] Antal a bencések Szent Asztrik Katolikus Főgimnáziumában érettségizett, felsőfokú tanulmányait a bécsi Konzuli Akadémián, majd Debrecenben, a Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán folytatta. Itt avatták doktorrá 1927-ben.[2] Öt nyelven tanult meg magas szinten beszélni.[3]
Tudományos munkássága[szerkesztés]
A nemzetközi jog témájában számos tanulmányt publikált és előadást tartott. Legfontosabb műve A trianoni szerződés területi rendelkezéseinek jogi természetét tárgyalja. 1933-ban magántanár, 1941-ben címzetes rendkívüli egyetemi tanár lett Debrecenben.[2]
Diplomáciai és politikai karrierje[szerkesztés]
1919-ben a bécsi magyar követségen kezdett dolgozni. A magyar–osztrák határmegállapító bizottság tagjaként jelentős szerepe volt a soproni népszavazás előkészítésében és lebonyolításában.
1923-ban a párizsi követségre került. 1929-ben áthelyezték Törökországba, ahol 1932-től az isztambuli misszió konzuli osztályát vezette.[4] (Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Lovice Louisa Grace-szel, Cyril James Cumberbatch angol konzul lányával.) 1935-től 1938-ig zágrábi konzul volt.[5]
1938-ban – Csáky István hivatalba lépése után – a Külügyminisztérium összevont sajtó- és kulturális osztályának vezetője lett. 1941 áprilisában, Bárdossy László miniszterelnöki kinevezését követően egybeolvasztották a miniszterelnökségi és a külügyi sajtóirányítói posztokat. Ettől kezdve addig példátlan hatalom koncentrálódott Ullein-Reviczky kezében. A legfőbb döntéshozók bizalmasaként szervezte a kormánypropagandát, és – Vásárhelyi Miklós megfogalmazása szerint – „szuperfőszerkesztőként” őrködött a lapok tartalma felett.
A németek melletti egyoldalú elkötelezettséget kezdettől fogva ellenezte.[6] 1941-ben nem volt hajlandó betiltani az angolszász orientációjú Magyar Nemzetet. Amikor a magyar diplomáciát miniszterelnökként is irányító Bárdossy lemondott, Ullein-Reviczky esetleges külügyminiszteri kinevezésének hírére Ernst von Weizsäcker német külügyi államtitkár határozott ellenérzését fejezte ki Sztójay Döme berlini követnek.[7] Hitler állítólag Horthy Miklós 1943. áprilisi németországi látogatásakor a magyar kormány „rossz szellemének” nevezte.[6]
1943 szeptemberében stockholmi követté nevezték ki. Részt vett a különbéke-tárgyalások előkészítésében. Magyarország német megszállása után a svéd távirati irodának adott nyilatkozatában törvénytelennek minősítette az újonnan megalakult Sztójay-kormányt, és kijelentette, ő továbbra is „a független Magyarország utolsó legális kormányát” képviseli. 1944. március 25-én követi megbízatása alól felmentették, és állampolgárságától megfosztották.[8]
Emigrációban[szerkesztés]
Stockholmból előbb Isztambulba, anyósához költözött családjával. Innen Genfbe, majd – a francia kormány meghívására – Párizsba, végül Londonba vezetett az útja.[3] 1950 júniusától a Magyar Nemzeti Bizottmány londoni képviselője volt, később a Menekült Egyetemi Oktatók Szövetségének elnökévé választották.
Londonban hunyt el 1955. június 13-án.[9]
Emlékezete[szerkesztés]
Szülővárosában emléktáblát avattak tiszteletére 2001 decemberében.[1] Nevét viseli egy leánya által létrehozott alapítvány.
Művei[szerkesztés]
Idegen nyelven[szerkesztés]
- La nature juridique des clauses territoriales du Traité de Trianon (A. Pedone, Paris, 1929, 1936)
- Guerre allemande, paix russe. Le drame hongrois (Editions de la Baconnière, Neuchâtel, 1947)
Magyarul[szerkesztés]
- A trianoni szerződés területi rendelkezéseinek jogi természete (Pécsi M. Kir. Erzsébet-Tudományegyetem Kisebbségi Intézete, Pécs, 1943)
- Német háború –orosz béke. Magyarország drámája; szerk. Antal László, jegyz. Romsics Ignác, ford. Szabolcs Katalin, levéltári dokumentumgyűjt. Gulyás Zsuzsa; Európa–História, Bp., 1993 (Extra Hungariam)
- Német háború – orosz béke. Magyarország drámája (Európa, Budapest, 1993)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Ullein-Reviczky Antal emléktábla avatás[halott link]
- ↑ a b Ullein-Reviczky Antal pályafutása. In Ullein-Reviczky Antal: Német háború – orosz béke. Magyarország drámája. Európa, Budapest, 1993. 304. o.
- ↑ a b Varga Mária: „Apám álmát folytatom”. Kensingtonból Kelecsényre költözik Ullein-Reviczky Lovice Mária Archiválva 2009. november 26-i dátummal a Wayback Machine-ben Magyar Nemzet, 2001. augusztus 11.
- ↑ Pritz Pál: A külügyi szolgálat története (1936–1941). In uő: Magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1995. 94. o.
- ↑ Ullein-Reviczky Antal pályafutása. In Ullein-Reviczky Antal: Német háború – orosz béke. Magyarország drámája. Európa, Budapest, 1993. 304–305. o.
- ↑ a b Vásárhelyi Miklós: Sajtócenzúra (1939–1944). [2007. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 21.)
- ↑ A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933–1944. Összeáll.: Ránki György – Pamlényi Ervin – Tilkovszky Loránt – Juhász Gyula. Kossuth, Budapest, 1968. 620–621., 651–652. o.
- ↑ Ullein-Reviczky Antal: Német háború – orosz béke. Magyarország drámája Európa, Budapest, 1993. 178–181. o.
- ↑ Ullein-Reviczky Antal pályafutása. In Ullein-Reviczky Antal: Német háború – orosz béke. Magyarország drámája. Európa, Budapest, 1993. 305–306. o.
Irodalom[szerkesztés]
- Pritz Pál: A külügyi szolgálat története (1936–1941). In uő: Magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1995. 79–103. o.
- Ullein-Reviczky Antal emléktábla avatás[halott link]
- Ullein-Reviczky Antal pályafutása. In Ullein-Reviczky Antal: Német háború – orosz béke. Magyarország drámája. Európa, Budapest, 1993. 304–306. o.
- Varga Mária: „Apám álmát folytatom”. Kensingtonból Kelecsényre költözik Ullein-Reviczky Lovice Mária. Archiválva 2009. november 26-i dátummal a Wayback Machine-ben Magyar Nemzet, 2001. augusztus 11.
- Vásárhelyi Miklós: Sajtócenzúra (1939–1944)
- A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933–1944. Összeáll.: Ránki György – Pamlényi Ervin – Tilkovszky Loránt – Juhász Gyula. Kossuth, Budapest, 1968
