U–532
| U–532 | |
 | |
| Hajótípus | Tengeralattjáró |
| Üzemeltető | Kriegsmarine |
| Hajóosztály | IXC/40 típus |
| Pályafutása | |
| Építő | Deutsche Werft AG, Hamburg |
| Megrendelés | 1940. augusztus 15. |
| Építés kezdete | 1942. január 7. |
| Vízre bocsátás | 1942. augusztus 26. |
| Szolgálatba állítás | 1942. január 11. |
| Szolgálat vége | 1945. május 13. |
| Honi kikötő | Lorient |
| Sorsa | Megadta magát[1] |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 1120 t felszínen 1232 t víz alatt |
| Hossz | 76,76 m |
| Szélesség | 6,86 m |
| Merülés | 4,67 m |
| Maximális merülési mélység | 230 m |
| Hajtómű | MAN M9V40/46 kompresszoros 9 hengeres dízelmotor 2 db SSW GU345/34 elektromos motor 2 db |
| Sebesség | 19 csomó felszínen 7,3 csomó víz alatt |
| Hatótávolság | 25 620 km felszínen 117 km víz alatt |
| Fegyverzet | 6 torpedócső, 22 torpedó (53,3 cm) Egy fedélzeti ágyú (Utof 105/45) |
| Legénység | 48-56[2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az U–532 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a hamburgi Deutsche Werft AG-től 1940. augusztus 15-én. A hajót 1942. január 11-én állították szolgálatba. Négy harci küldetése volt, amelynek során nyolc hajót süllyesztett el. Németország kapitulációja a tengeren érte. 1945. május 13-án adta meg magát a briteknek.[1]
Pályafutása[szerkesztés]
Első harci küldetésére 1943. március 23-án futott ki Kielből Ottoheinrich Junker kapitány irányításával. Az Atlanti-óceán északi részén cirkált. Április 28-án sikertelenül támadta az ONS–5-ös konvojt, és az azt követő 15 órás menekülésben kisebb károkat szenvedett a mélységi bombáktól.[3]
Monszun csoport[szerkesztés]
Második járőrszolgálatára a Monszun csoport tagjaként, 1943. július 3-án Lorient-ból futott ki, majd Afrika megkerülésével kijutott az Indiai-óceánra. Szeptember 19-én megtorpedózta a kíséret nélkül haladó brit Fort Longueuilt, amely 8475 tonna foszfátot szállított az ausztráliai Fremantle-be. A fedélzeten tartózkodó 59 emberből mindössze két indiai matróznak sikerült életben maradnia, miután tutajukkal 134 napig hánykolódtak a tengeren. 1944. február 1-jén Szumátrán vetett partra őket a víz, ahol japán hadifoglyok lettek.[4][5]
Az U–532 északkelet felé folytatta az útját, és három hét alatt négyszer csapott le India délnyugati partjai előtt. Szeptember 29-én megtorpedózta, és hullámsírba küldte a Colombóból az Egyesült Királyságba tartó Banffshire-t, amely 4700 tonna kókuszolajat, koprát, grafitot, kaucsukot és teát szállított. A fedélzeten tartózkodó 98 ember közül egy vesztette életét. A túlélőket az HMIS Rajputana mentette ki. [6] Október 1-jén a brit Tahsinia volt az áldozat, amelyet a Maldív-szigetektől északra támadott meg a tengeralattjáró, és torpedóval, valamint fedélzeti fegyvereivel küldött hullámsírba. A legénység túlélte a támadást.[7]
Tíz nappal később az U–532 megtámadta az MB–50-es konvojt, amely Ceylonról az indiai szubkontinenshez tartott. A tengeralattjáró megtorpedózta a Jalabala nevű indiai teherszállítót, amelynek rakománya 2000 tonna kopra és 1800 tonna általános szállítmány volt. A legénység négy tagja meghalt. A konvoj egyetlen kísérője, az HMIS Carnatic sikertelen ellentámadást indított.[8] Október 20-án az U–532 megtorpedózta a BM–71-es konvoj nyolcezer tonna üzemanyagot szállító hajóját, a British Purpose-t. A robbanásban csak a hajótest sérült meg, a tartályok nem, és a tanker másnap elérte az indiai partot.[9] A tengeralattjáró október 30-án érte el a németek malájföldi támaszpontját, Pinanget.[5][9][10]
1944. január 4-én, a javítások után a tengeralattjáró ismét India felé indult. Hét nappal később két torpedót lőtt ki a kísérő nélkül haladó Trionára, amelyek a teherszállító torpedóelhárító hálójában robbantak, és csak kisebb károkat okoztak. Két másik torpedó valószínűleg a hajótest alatt úszott el. A Triona hat hét múlva megérkezett Ausztráliába. Január 26-án az amerikai Walter Campet torpedózta meg az U–532. A hajó hétezer tonna általános rakományt szállított. A tengerészek elhagyták a süllyedő hajót, és három nap hánykolódás után az HMS Danae romboló vette fedélzetére őket.[11][12]
Az U–532 március 27-én a Sydneyből Colombóba tartó, kísérő nélküli Tulagit támadta meg. A két torpedó olyan súlyos károkat okozott, hogy a hajó harminc másodperc alatt elsüllyedt. Tíz tengerésznek és a fedélzeti lövegek öt ausztrál kezelőjének sikerült mentőcsónakba szállnia, de 39 társuk meghalt. Két tutajuk közül az egyik, rajta hét emberrel, 58 nap hánykolódás és 2250 kilométer megtétele után a Seychelle-szigeteken ért partot. A másik tutajt elnyelte az óceán.[11][13]
1945. január 13-án a tengeralattjáró Batáviából indult vissza Európába. Március 10-én az Atlanti-óceán középső részén megtorpedózta és elsüllyesztette a Baron Jedburgh-t, Bahiától északkeletre. A gőzös New Yorkból Durban felé haladt rakterében négyezer tonna általános szállítmánnyal, valamint háromezer tonna bádoglappal és kenőolajjal. A támadásban egy lövegkezelő elesett, a többiek partot értek, vagy a Sandown Castle vette fedélzetére őket. Március 28-án a tengeralattjáró megtámadta utolsó áldozatát, a 103 199 barrel gázolajat és kerozint szállító amerikai Oklahoma tankert. A torpedó becsapódása után felrobbant a rakomány. A szél a hajó hátsó részén tartotta a lángokat, így a fedélzeten tartózkodó 72 emberből többnek sikerült mentőcsónakba szállni. A támadást 22-en élték túl.[14][15][16]
Megadás[szerkesztés]
A búvárhajó folytatta útját Európa felé. A Harmadik Birodalom kapitulációja a tengeren érte, és a kijelölt gyülekezőhelyre, a skóciai Loch Eribollhoz hajózott, ahol a legénység május 13-án megadta magát. Május 17-én az U–532-t átszállították Liverpoolba, majd Loch Ryanbe. A britek 1945. december 9-én, a Deadlight hadművelet keretében semmisítették meg: az HMS Tantivy tengeralattjáró megtorpedózta.[1]
Kapitány[szerkesztés]
| Név | Kezdőnap | Zárónap |
|---|---|---|
| Ottoheinrich Junker | 1942. november 11. | 1945. május 13. |
Őrjáratok[szerkesztés]
| Indulás | Indulónap | Érkezés | Zárónap |
|---|---|---|---|
| Kiel | 1943. március 25. | Lorient | 1943. május 15. |
| Lorient | 1943. július 3. | Penang | 1943. október 30. |
| Penang | 1944. január 4. | Penang | 1944. április 19. |
| Batávia | 1945. január 13. | Loch Eriboll | 1945. május 13. |
Elsüllyesztett és megrongált hajók[szerkesztés]
| Dátum | Hajó neve | Nemzetisége | Brt | Konvoj |
|---|---|---|---|---|
| 1943. szeptember 19. | Fort Longueuil |  Egyesült Királyság |
7128 | |
| 1943. szeptember 29. | Banffshire | Egyesült Királyság |
6479 | |
| 1943. október 1. | Tahsinia | Egyesült Királyság |
7267 | |
| 1943. október 11. | Jalabala |  India |
3610 | MB–50 |
| 1943. október 20. | British Purpose* | Egyesült Királyság |
5845 | BM–71 |
| 1944. január 11. | Triona* | Egyesült Királyság |
7283 | |
| 1944. január 26. | Walter Camp |  Egyesült Államok |
7176 | |
| 1944. március 27. | Tulagi | Egyesült Királyság |
2281 | |
| 1945. március 10. | Baron Jedburgh | Egyesült Királyság |
3656 | |
| 1945. március 28. | Oklahoma | Egyesült Államok |
9298 |
* A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Type: Type IXC/40. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 24.
- ↑ WW1: U-532. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 14.
- ↑ WW2: Patrol info for U-532. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 24.
- ↑ WW3: Patrol info for U-532. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 24.
- ↑ WW4: Patrol info for U-532. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 24.
- ↑ WW5: Patrol info for U-532. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 24.
- ↑ WW6: Fort Longueuil. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 24.
- ↑ WW7: Banffshire. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 24.
- ↑ WW8: Tahsinia. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 24.
- ↑ WW9: Jalabala. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 24.
- ↑ WW10: British Purpose. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 24.
- ↑ WW11: Triona. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 24.
- ↑ WW12: Walter Camp. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 24.
- ↑ WW13: Tulagi. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 24.
- ↑ WW14: Baron Jedburgh. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 24.
- ↑ WW15: Oklahoma. Uboat.net. Hozzáférés ideje: 2018. június 24.
