Tavelić Miklós
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
| Tavelić Miklós | |
 | |
| Ismeretlen középkori festő: Tavelić Miklós vértanú | |
| szent szerzetes és vértanú | |
| Születése | |
| 1340 körül Šibenik | |
| Halála | |
| 1391. november 14. (51 évesen) Jeruzsálem | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Boldoggá avatása | 1889. június 6., Róma Boldoggá avatta: XIII. Leó |
| Szentté avatása | 1970. június 21., Róma (Vatikán, Szent Péter-bazilika) Szentté avatta: VI. Pál |
| Kegyhely | Tavelić Nikola kegyhelye Szarajevóban, Bosznia-Hercegovina |
| Ünnepnapja | november 14. |
| Jelképei | könyv, pálma, szerzetesi ruha, máglya |
| Védőszentje ennek | a vallás üldözöttei, diákoknak, szerzetesek, teológusok; Horvátország, Bosznia-Hercegovina |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tavelić Miklós témájú médiaállományokat. | |
Tavelić Miklós (ejtsd: távelity) vagy Tavelić Nikola, Nikola Tavelić, Nikola Tavilić (Šibenik, 1340 körül – Jeruzsálem, 1391. november 14.) ferences rendi szerzetes, vértanú, az első horvát szent.
Élete a vértanúság előtt[szerkesztés]
Nemesi családban született 1340 körül, Bribirben, a Šubići család székhelyén. Ferences szerzetes lett, 1365 körül szentelték pappá. Alverenski Bartul fráter, a boszniai püspökség vikáriusa XI. Gergely ösztönzésére 1372 körül 60 másik ferences szerzetessel együtt hívta Boszniába Miklóst, a bogumilok között végzendő misszionárius tevékenység céljából.[1]
1384-ben, 12 év boszniai missziós tevékenység után, Palesztinába utazott Aribert Deodat, Narbonai Péter és Cunei István[2] fráterekkel.[3]
Halála és tisztelete[szerkesztés]
Vértanúsága[szerkesztés]
1391. november 11-én Miklós társaival azzal a szándékkal kereste fel a jeruzsálemi kádit, hogy meggyőzze a keresztény tanítás igazságáról. A kádi feldühödött és halállal fenyegette meg őket, ha nem tagadják meg Jézus tanításait. Miután erre Miklósék nem voltak hajlandóak, a kádi a fenyegetést valóra váltva, halálos ítéletet mondott ki rájuk. Ekkor Miklóst és társait fogságba ejtették és három napig kínozták őket, mikorra a kádi ítéletét a világi bíróság is szentesítette. Ezután november 14-én a környező csőcselék lemészárolta a ferenceseket, majd a maradványokat máglyán elégették.
Mind a négyen vértanúhalált szenvedtek Jeruzsálemben a Jaffa kapunál. A halálos ítélet végrehajtásánál jelen volt Gerardo Calveti, a Sióni Szent Megváltó kolostor-rendház gvárdiánja az Utolsó vacsora terménél. Ő írta le Martin Šibenčaninnal együtt vértanúhalálukat és elküldte a Vatikánba, Lipcsébe, Šibenikbe és más helyekre.[3][4][5][6]
Boldoggá és szentté avatása[szerkesztés]
Halála után Európában egyből elismerték vértanúnak, különösen Šibenikben, ahol ünnepe november 14. lett. XIII. Leó avatta boldoggá 1889. június 6-án Fosco šibeniki püspök kérésére. A két háború között Miklós tisztelete különösen Jugoszlávia területén terjedt. A második világháború megakadályozta az 1941-re tervezett szentté avatását. Szentté avatása szerencsésen végződött, mivel 1970. június 21-én VI. Pál pápa vértanútársaival együtt Miklóst Rómában szentté avatta. Ebben a legnagyobb érdeme Crnica Ante horvát ferences fráternek[7] volt, aki 1958-tól szorgalmazta a kanonizációt.[8]
Az üldözést szenvedő keresztények, szerzetesek, papok, misszionáriusok, betegek, szegények, tanulók és tanárok, illetve az Európai Unió, Horvátország, Olaszország, Franciaország, Izrael, Palesztina, Jeruzsálem és Šibenik védőszentje.
Szent Nikola Tavelić tiszteletére épültek templomok és oltárok hazájában és minden kontinensen, az írók és művészek megörökítették alakját (szobrokban, képeken, irodalmi és zenei művekben).[forrás?] 1937-ben horvát katolikusok oltárt emeltek Jeruzsálemben a cseh kápolnában az Olajfák hegye lejtőjén. Ma a kápolna nem látogatható, mert a Szentszék jeruzsálemi diplomáciai székhelyén belül van.
Ábrázolása[szerkesztés]
Tavelić Szent Miklóst hosszú ősz szakállal, ferences ruhában, testén kínzásainak jeleivel ábrázolják, rendszerint a képein máglyán vagy a máglya mellett szerepel, néha feszülettel a kezében jelenik meg, de leginkább mint prédikátort mutatják be.
Templomok[szerkesztés]
- Szent Nikola Tavelić Horvát Katolikus Központ, Sydney, Ausztrália
- Melbourne, Ausztrália[9]
- Crkva sv. Nikole Tavelića, Rijeka – Krnjevo, Horvátország
- Imotski – Vinjani Donji
- Šibenik – Lišane Ostrovičke
- Zágráb Kustošija
- Županja
- Bród
- Tavelić Szent Miklós nemzeti szentélye: Assisi Szent Ferenc temploma, Šibenik
- Omanjska, Bosznia-Hercegovina
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Sveti Nikola Tavelić, franjevac, mučenik, 14. XI.. Župa svete Ane Rudeš, Zagreb. [2015. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 8.)
- ↑ Stefano da Cuneo, Deodato Aribert da Ruticinio, Pietro da Narbona
- ↑ a b Antonio Borelli: Santi Nicola Tavelic, Stefano da Cuneo, Deodato Aribert da Ruticinio e Pietro da Narbona Sacerdoti francescani, martiri, 2006. december 14. (Hozzáférés: 2016. december 8.)
- ↑ Il loro martirio fu descritto minuziosamente in una relazione del ‘Custode’ di Terra Santa, padre Gerardo Calveti, già due mesi dopo la loro morte.
- ↑ Martin Šibenčanin írta 1489-ben »Kronika Dalmacije« (Dalmáciai krónikát)
- ↑ Luka Šarić: Hrvatska historiografija do 20. st., 2015 (Hozzáférés: 2016. december 8.)
- ↑ Ante Crnica frater *Zaton 1892. VI. 28 †Zagreb 1969. VI. 24.
- ↑ Četiri desetljeća nakon smrti fra Ante Crnice. Neizbrisiv trag za Boga, Mariju, Tavelića i Crkvu. Gospa Sinjska Godišnjak, 2009. július 29. (Hozzáférés: 2016. december 8.)
- ↑ Szent Nikola Tavelić Horvát Katolikus Központ Archiválva 2001. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, Melbourne
