Sünfélék
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Eocén - jelen | ||||||||||||||||||||||
 Európai sün (Erinaceus europaeus)
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sünfélék témájú médiaállományokat és Sünfélék témájú kategóriát. |
A sünfélék (Erinaceidae) az emlősök (Mammalia) osztályának és az Eulipotyphla rendjének egyik családja.
A régebbi rendszertani besorolások szerint a rovarevők (Insectivora) rendjébe, aztán pedig rövid ideig a saját sünalakúak (Erinaceomorpha) rendjébe tartozott.[1][2]
10 élő nem és 24 ma élő faj tartozik a családba.
A Kárpát-medencében egyetlen sünféle, a keleti sün (Erinaceus roumanicus) él.
A sün név használata és eredete
A sünféléket – különösen a keleti sünt és az európai sünt – leggyakrabban csak a sün névvel jelölik. Főleg a mesékben szerepel gyakran a régies sündisznó elnevezés. Egyéb népies nevei a sül, a tüskésdisznó és a sünkutya.
A szó ősi örökség a finnugor korból (manysi (vogul) soule, mari (cseremisz) šüle, šulo, mordvin (erza) šejeľ, finn siili, észt siil[3]). A régi magyar nyelvben a sül vagy a tövises-borz,[4] tüskés borz[5] alakot használták, a sün forma a 19. században terjedt el.[6] A mai tudományos szóhasználatban viszont a sül szó már a rágcsálók közé tartozó sülfélék (Hystricidae) családjának fajait jelöli, amelyeknek semmi közük nincs a sünfélékhez.
Tudnivalók
Manapság Európa, Ázsia és Afrika területein élnek, viszont egyes fosszilis nemek észak-amerikai előfordulásról is tanúskodnak. Főleg éjszaka mozognak és általában magányosak. A mérsékelt övön élők téli álmot alszanak. A sünök elsősorban rovarevők, de megeszik a csigákat, a férgeket, a madárfiókákat és a tojásokat is. Ha alkalmuk adódik, az egerek kölykeit, dögöket, gyíkokat és akár kígyókat sem vetik meg. Ugyanúgy az emberek házi kedvenceik táplálékát is megdézsmálhatják. Habár kisméretű emlősök, a családon belül nagy a változatosság, a 10-15 centiméteres és 40-60 grammos törpe szőrössüntől (Hylomys suillus) egészen a 26-45 centiméteres és 1000-1400 grammos nagy szőrössünig (Echinosorex gymnura). A fogképletük a következő: [7][8]
Érdekességek
A sün egy rendőrségi alakzat neve is, ez 2009-ben internetes mém születéséhez vezetett. Lásd: Sün!
Továbbá az északi mitológia rejtelmes sünjei azok, kik éjjelente a ház környékén károkat okoznak (hasonlóan a koboldokhoz), midőn az emberek valami okból megsértették őket. Felborogatják az edényeket, leölik a háziállatokat, s vad kiáltásokkal zargatják az embereket álmukból. Régen ezért falvakon és tanyákon szokás volt őrt állítani, ha sünöket észleltek, ám a borzalmas kis kártevők az őrök lábához sündörögtek, s lábukba szúrták borzalmas töviseiket...
Rendszerezés
A családba az alábbi 2 alcsalád, valamint 1 alcsaládba sem foglalt fosszilis nem tartozik:
- tüskés sünök (Erinaceinae) G. Fischer, 1814
- szőrös sünök (Galericinae) Pomel, 1848
- †Silvacola Eberle, Rybczynski & Greenwood 2014 - eocén; Észak-Amerika
Képek
-
Fehérhasú sün (Atelerix albiventris) -
Mediterrán sün (Atelerix algirus) -
-
Keleti sün (Erinaceus roumanicus) -
Füles sün (Hemiechinus auritus) -
Sivatagi sün (Paraechinus aethiopicus) -
Brandt-sün (Paraechinus hypomelas) -
Nagy szőrössün (Echinosorex gymnura) -
Törpe szőrössün (Hylomys suillus)
Jegyzetek
- ↑ (2006) „A higher level MRP supertree of placental mammals”. BMC Evolutionary Biology 6, 93. o. DOI:10.1186/1471-2148-6-93. PMID 17101039. PMC 1654192.
- ↑ Roca, A.L. (2004). „Mesozoic origin for West Indian insectivores”. Nature 429 (6992), 649–651. o. DOI:10.1038/nature02597. PMID 15190349.
- ↑ A magyar szókészlet finnugor elemei III. N–Zs, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978.
- ↑ "tövises-borz" szócikk. Magyar Nyelvtörténeti Szótár. Első kötet. Szerk. Szarvasi G.-Simonyi Zs. Budapest, 1890. 295. o. http://mek.oszk.hu/07000/07026/
- ↑ Zrínyi Miklós hadtudományi munkái. Budapest, 1976. 227. o.
- ↑ Sün szócikk. In Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár. Budapest: Arcanum Adatbázis. [2001]. = Arcanum DVD Könyvtár, 2. ISBN 9639374121
- ↑ Wroot, Andrew. The Encyclopedia of Mammals. New York: Facts on File, 750–757. o. (1984). ISBN 0-87196-871-1
- ↑ Mammal Evolution: an illustrated guide. New York: Facts on File, 48–49. o. (1986). ISBN 0-8160-1194-X
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Erinaceidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
