Szászhermányi erődtemplom
| Szászhermányi erődtemplom | |
| műemlék | |
 | |
| Az erődtemplom északi oldala | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | evangélikus |
| Egyházmegye | Romániai ágostai hitvallású evangélikus egyház, brassói egyházkerület[1] |
| Egyházközség | Szászhermányi egyházközség[1] |
| Lelkész | Kurt Boltres[1] |
| Építési adatok | |
| Építése | 13. század |
| Rekonstrukciók évei | 15. század |
| Stílus | román, gótikus |
| LMI-kód | BV-II-a-A-11715 |
| Elérhetőség | |
| Település | Szászhermány |
| Hely | Hărman, str. Pieţii nr. 2[1] |
| Elhelyezkedése | |
 Szászhermányi erődtemplom
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 45° 42′ 56″, k. h. 25° 41′ 06″Koordináták: é. sz. 45° 42′ 56″, k. h. 25° 41′ 06″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szászhermányi erődtemplom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A szászhermányi erődtemplom a 13. század első felében épült, később többször átalakított, késő román és gótikus stíluselemeket ötvöző templom, valamint a 15–16. századok során köréépült kettős védfalgyűrű épületegyüttese Romániában, Brassó megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-a-A-11715 sorszámon szerepel.[2] A jó állapotban fennmaradt erőd és templom az erdélyi szász építészet kiemelkedő remeke.
Története
Az eredetileg Szent Miklós oltalmába ajánlott, a 13. század első felében épült templom első írásos említése 1240-ből ismert. A régészeti feltárások alapján korai építési szakaszában a késő román és kora gótikus építészeti elemeket egyszerre alkalmazták, talán a kerci műhely közvetlen hatására. A 15–16. század során átépítették a templomot. Bár alaprajza és architektonikája változatlan maradt, késő gótikus és reneszánsz építészeti elemekkel bővült az épület. Így például a főhajó új boltozatot kapott, kicserélték a kora gótikus ablak- és ajtókeretek nagy részét. A templom 1593-ban tűzvész áldozata lett, a főhajó beomlott boltozatát ezt követően, 1595-ben építették újra. 1794-ben új héjazatot kapott a torony, ekkori a ma is látható gúlasisak. Ugyancsak a 15. században kezdték el kialakítani a templomot övező védműrendszert, amit végül a 16. században fejeztek be.
1976–1978 között átfogó felújításra került sor; 1996-ban a falfestményeket restaurálták.[3]
Az erődtemplom az évszázadok során több támadásnak állt ellen: 1552-ben Ștefan Rareș moldvai fejedelem, 1612-ben Báthory Gábor erdélyi fejedelem ostromolta sikertelenül, 1658-ban török, tatár, havasalföldi és moldvai seregek is megkísérelték bevenni.[3]
Leírása
A templom
A háromhajós bazilika tornya nyugati tájolású, egyes szintjeit a homlokzatokon körbefutó övpárkányok jelzik, falazatát rézsűs ablakok, ikerablakok és lőrések tagolják. A torony héjazatát a négy sarkon egy-egy tornyocska szegélyezi, ezek teszik még erőteljesebbé a tornyot fedő karcsú gúlasisakot. A torony nyugati oldalának földszinti részén, egy kváderkövekből kialakított falsíkból nyílik a templom csúcsíves, egyébként dísztelen kialakítású bélletes kapuja, melynek befelé szűkülő bélletének timpanonjában egy pelikánábrázolás látható. A torony északi és déli oldalán egy-egy konzol figyelhető meg, ezek támasztják alá a toronyba felvezető szűk lépcsőtornyok falazatát.
A hajók és a szentély kialakítása és alaprajzi elrendezése rokonítható más, Nagyszeben környéki háromhajós bazilikákkal (pl. Nagydisznód). A mellékhajók fölé magasodó főhajó gádorfalát négykaréjos körablakok, szerkezetileg pedig oldalkápolnák tagolják. Az egyes hajókat félköríves záródású árkádívek tagolják el egymástól. A nyeregtetős főhajót a 16. század végi leégés után épült, fiókdongákkal kialakított hálóboltozat fedi, a mellékhajók mennyezete bordás keresztboltozat. A szentélyrész a főhajónál keskenyebb kialakítású, egyszersmind alacsonyabb is, a főhajótól korinthoszi oszlopokra támaszkodó diadalív határolja el. A szentélynégyszöget félköríves apszis zárja le, két oldalán pedig egy-egy kápolna csatlakozik hozzá. Az apszis falazatában ma is látható félköríves záródású, keskeny ablakok még a 13. századi állapotokat tükrözik. A szentély négyezetét élkeresztboltozat fedi, magát az apszist pedig egy félkupola borítja. A főhajó nyugati végében látható a fa orgonakarzat az 1714-ben épült barokk orgonával. A templom további értékes berendezési tárgyai közé tartozik az empire stílusú 18. századi szószék, valamint a késő barokk oltár (1787).
-
A templomtorony déli oldala -
A templom kapubéllete, timpanonjában pelikánábrázolással -
Az északi lépcsőtorony konzolja -
A templom déli oldalának részlete. A főhajó gádorfalában baloldalt látható az eredeti, 13. századi állapotokat tükröző négykaréjos körablak -
A főhajó hálóboltozata az orgonakarzattal -
A diadalívvel leválasztott szentély a 18. századi oltárral és a szószékkel
A templomerőd
A templomot övező kettős falrendszer alaprajza szabálytalan kör alakú, amelyet egykor széles és mély vizesárok vett körbe (mára ezt feltöltötték). A belső fal védelmét hat többszintes torony biztosította, ezek egy kivételével négyszög alaprajzúak. A fal tetején fedett gyilokjárót alakítottak ki, amelyet lőrések és szuroköntők tagolnak. A külső falgyűrű a belső falnál jóval alacsonyabb, és tornyok sem tagolták. Az erőd bejárata a déli oldalon nyílik. Az egykor felvonóhíddal ellátott kaputornyot a vizesárok felett átvezető hídon lehetett megközelíteni, ez utóbbi helyét az árok feltöltése után egy barokkos, fedett folyosó vette át. A fal belső oldalában kis kamrákat alakítottak ki, amelyekben élelmiszerraktárakat és műhelyeket alakítottak ki, hogy ostrom idejére biztosítani lehessen a falak között oltalmat kereső faluközösség ellátását. A belső fal teljes hosszában kialakítottak ilyen kamrákat, de az északi és keleti oldal kamrasorai mára elpusztultak.
Az erőd kiemelkedő jelentőségű épülete a keleti toronyhoz – más néven Kápolnatoronyhoz – csatlakozó keresztboltozatos Mária-kápolna, amelynek fennmaradtak 1430–1440 körül készült freskói. A boltozatokon Isten dicsőségének allegorikus ábrázolása, Szűz Mária megkoronázásának jelenete, a deészisz hármasa (Jézus, Mária és Keresztelő János), valamint az ülő evangélisták láthatóak. A boltszakaszokat összekötő hevederíveken Jakab és Pál apostol, Mária halála és szentek csoportja, valamint Mária szüzességének allegorikus ábrázolása, az oldalfalakon pedig a végítéletet ábrázoló falképciklus elemei, a pokol, a feltámadás, az üdvözülés és az elkárhozás képsorai láthatóak. A Mária-kápolna freskóinak sajátossága, hogy az egyes jelenetek értelmét egy-egy hullámos írásszalag magyarázza el a hívőknek.
-
A kettős falgyűrű délnyugatról az egyetlen hatszögű toronnyal, lőrésekkel és szuroköntő nyílásokkal -
A fedett gyilokjáró részlete -
A kaputorony a belső falban kialakított kamrákkal -
A Mária-kápolna 15. századi freskói
Hivatkozások
- ↑ a b c d Evangelische Kirchengemeinde A.B. Honigberg. www.evang.ro. Evangelische Kirche A.B. in Rumänien (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ a b Kirchenburg Honigberg. www.burgenwelt.org (2018. július 22.) (Hozzáférés: 2019. július 15.)
Források
- Kutnyánszky Ildikó: Szászhermányi evangélikus erődtemplom. In Művek lexikona III. (Pip–Z). Budapest: Magyar Nagylexikon. 2008. 314–315. o.
További információk
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
.svg){kind=small}