Gödényfélék

Gödényfélék
Rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Gödényalakúak (Pelecaniformes) Család: Gödényfélék (Pelecanidae) Rafinesque, 1815 Nem: Pelecanus Linnaeus, 1758
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Gödényfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Gödényfélék témájú médiaállományokat.

A gödényfélék (Pelecanidae), hétköznapi nevükön pelikánok a madarak osztályának gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe tartozó család.

A gödény és a pelikán szó

A gödény szónak érdekes módon ugyanúgy az ótörök kotan lehet az eredete, mint a hattyú szónak. (Az oszmán-törökben a borzas gödény neve kutan, míg a csagatáj török nyelvben a kotan szó „hattyút” jelent, és a hattyút az ugor nyelvekben is hasonló szavak jelölik: hanti koden, manysi hotan.) A pelikán szó eredete az azonos jelentésű ógörög πελεκανος, pelekanosz. A név hangutánzó eredetű, a πελεκαω, pelekaó („fejszével vág”) származéka, a πελεκυς, peleküsz („fejsze”) szó alapján.

Előfordulásuk

Elterjedésük

Trópusi, szubtrópusi és mérsékelt öveken élnek. Előfordulnak minden földrészen. A Duna-delta két gödényfaja a rózsás gödény és a borzas gödény.

Élőhelyük

Mivel táplálékukként sok hal szükséges, és nem tudnak víz alá merülni, inkább a sekély tavaknál élnek. Több fajt is találtak a sós vízen, és amelyekről bebizonyosodott hogy, kitelelnek a nyílt vízen is.

Megjelenésük

A pelikánok nagy vízi madarak, közülük is a legnagyobb a borzas gödény, melynek testhossza 180 centiméter, testsúlya 13 kilogramm, szárnyfesztvolsága 3,45 méter. A legkisebb a barna gödény, melynek szárnyfesztávolsága 2 méter, testsúlya 4 kilogramm. A legszembetűnőbb a 25–47 centiméteres csőrük, közülük is az ausztrál pelikánnak a leghosszabb, amely kifejlett korában 34-47 centiméter hosszú csőrrel rendelkezik. Csőrük alatt akár 13 literes torokzacskó található, amely a táplálkozásban segíti őket. Szárnyaik hosszúak és szélesek. A pelikánok akár 24 órán keresztül tudnak repülni megállás nélkül, akár 5000 kilométeren keresztül, 56 km/h sebességgel és 3000 méter magasságban. Lábujjaik között úszóhártya található, lábaik távol vannak egymástól. Tollazatuk minden fajnál fehér és a szárnyuknál fekete, kivéve a barna pelikánt, amelynek a neve árulkodik a színéről.

Életmódjuk

Táplálékuk szinte kizárólag halakból áll. Naponta testsúlyuk 10%-ának megfelelő súlyú táplálékot fogyasztanak el, ez körülbelül 1,2 kg halat jelent. Főleg csoportokban vadásznak, így bekerítik a halakat, és azok a sekély vízben nem tudnak a mélységbe menekülni, így könnyen el lehet kapni őket.

Szaporodásuk

A pelikánok telepekben fészkelnek. Szaporodási időszakuk tavasszal kezdődik, az Észak-Amerikában élő fajoknál áprilisban. A trópusi klímákban nem rögzített, mivel egész évben lehetséges. Fészeképítésük nagyon eltérő, egyes fajnál csak egy mélyedésből áll, más fajoknál ágakból és levelekből áll, melynek átmérője 75 centiméter, magassága 30 centiméter. Fészekaljuk általában 2 tojásból áll, melyet 30–36 napon belül kiköltenek.

Rendszerezés

A család egyetlen neme, a Pelecanus a következő 8 fajt foglalja magába:

• Pelecanus (Linnaeus, 1758) – 8 faj.
  • rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus)
  • vörhenyes gödény (Pelecanus rufescens)
  • borzas gödény (Pelecanus crispus)
  • foltoscsőrű gödény (Pelecanus philippensis)
  • ausztrál pelikán (Pelecanus conspicillatus)
  • orrszarvú pelikán (Pelecanus erythrorhynchos)
  • barna gödény vagy tengeri barna pelikán (Pelecanus occidentalis)
  • déli gödény (Pelecanus thagus)

A kultúrában

A református egyházban a pelikán a népéért önmagát feláldozó Krisztus jelképe. Ezért pelikán díszíti több református templom szószékének koronáját (Horváth, 1993). Példák:

• szalonnai református templom
• sajószentpéteri református nagytemplom

Források

• ITIS szerinti rendszer besorolása
• Brehm: Az állatok világa
• Horváth, 1993: Horváth Barna: 100 éves orgonánk

További információk

• Képek az interneten a családhoz tartozó fajokról