Gödényfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Gödényfélék
Evolúciós időszak: Oligocén - jelen
Rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus)
Rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Aequornithes
Rend: Gödényalakúak (Pelecaniformes)
Sharpe, 1891
Család: Gödényfélék (Pelecanidae)
Rafinesque, 1815
Nem: Pelecanus
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Gödényfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gödényfélék témájú kategóriát.

A gödényfélék (Pelecanidae), hétköznapi nevükön pelikánok a madarak (Aves) osztályának és gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjének a névadó családja.

Ebbe a családba 1 madárnem és 8 recens faj tartozik.

A gödény és a pelikán szó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gödény szónak érdekes módon ugyanúgy az ótörök kotan lehet az eredete, mint a hattyú szónak. (Az oszmán-törökben a borzas gödény neve kutan, míg a csagatáj török nyelvben a kotan szó „hattyút” jelent, és a hattyút az ugor nyelvekben is hasonló szavak jelölik: hanti koden, manysi hotan.) A pelikán szó eredete az azonos jelentésű ógörög πελεκανος, pelekanosz. A név hangutánzó eredetű, a πελεκαω, pelekaó („fejszével vág”) származéka, a πελεκυς, peleküsz („fejsze”) szó alapján.[1]

Előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trópusi, szubtrópusi és mérsékelt öveken élnek. Előfordulnak minden földrészen. A Duna-delta két gödényfaja a rózsás gödény és a borzas gödény.

Élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel táplálékukként sok hal szükséges, és nem tudnak víz alá merülni, inkább a sekély tavaknál élnek. Több fajt is találtak a sós vízen, és amelyekről bebizonyosodott hogy, kitelelnek a nyílt vízen is.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pelikánok nagy vízi madarak, közülük is a legnagyobb a borzas gödény, melynek testhossza 180 centiméter, testsúlya 13 kilogramm, szárnyfesztávolsága 3,45 méter. A legkisebb a barna gödény, melynek szárnyfesztávolsága 2 méter, testsúlya 4 kilogramm. A legszembetűnőbb a 25–47 centiméteres csőrük, közülük is az ausztrál pelikánnak a leghosszabb, amely kifejlett korában 34-47 centiméter hosszú csőrrel rendelkezik. Csőrük alatt akár 13 literes torokzacskó található, amely a táplálkozásban segíti őket. Szárnyaik hosszúak és szélesek. A pelikánok akár 5000 kilométeren keresztül tudnak repülni megállás nélkül, 56 km/h sebességgel és 3000 méteres magasságban. Lábujjaik között úszóhártya található, lábaik távol vannak egymástól. Tollazatuk minden fajnál fehér és a szárnyuknál fekete, kivéve a barna pelikánt, amelynek a neve árulkodik a színéről.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Táplálékuk szinte kizárólag halakból áll. Naponta testsúlyuk 10%-ának megfelelő súlyú táplálékot fogyasztanak el, ez körülbelül 1,2 kg halat jelent. Főleg csoportokban vadásznak, így bekerítik a halakat, és azok a sekély vízben nem tudnak a mélységbe menekülni, így könnyen el lehet kapni őket.

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pelikánok telepekben fészkelnek. Szaporodási időszakuk tavasszal kezdődik, az Észak-Amerikában élő fajoknál áprilisban. A trópusi klímákban nem rögzített, mivel egész évben lehetséges. Fészeképítésük nagyon eltérő, egyes fajnál csak egy mélyedésből áll, más fajoknál ágakból és levelekből áll, melynek átmérője 75 centiméter, magassága 30 centiméter. Fészekaljuk általában 2 tojásból áll, melyet 30–36 napon belül kiköltenek.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családba az alábbi 1 madárnem és 8 faj tartozik:

Korábban a nyolc élő fajt két csoportra osztották, a nagyjából fehér tollazatú, talajon fészkelőkre (ausztrál pelikán, borzas gödény, rózsás gödény és orrszarvú pelikán) és a szürke vagy barna tollazatú, fákon (vörhenyes gödény, foltoscsőrű gödény és barna gödény), illetve sziklákon fészkelőkre (déli gödény). A nagyjából tengeri életmódot folytató barna gödényt és déli gödényt, korábban ugyanannak a fajnak vélték.[2] Néha ezt a kettőt a nemen belül a Leptopelicanus alnembe sorolják, azonban ennek nincsen alapja.[3] Valójában a fészkelési szokások alapján sem lehet csoportosítani őket, mivel a talajon fészkelők is építhetnek fészket a fára, vagy fordítva a fákon fészkelő kiköltheti tojásait a talajon.

A mitokondriális és nukleotid DNS-vizsgálatok végeztével, egy egészen más kép alakult ki e madárfajok csoportosításáról. A kutatásból kitudódott, hogy három főág van: az Újvilágban kettő; az egyik az orrszarvú pelikán, míg a másikat a két barna gödényfaj alkotja; a harmadik főágat az Óvilágban levő öt másik faj képezi. Az óvilági ágon belül a borzas gödény, a foltoscsőrű gödény és a vörhenyes gödény közelebbi rokonságban állnak egymással, mint a többiekkel. Hozzájuk az ausztrál pelikán van a legközelebb. A rózsás gödény is ennek az óvilági ágnak a képviselője, azonban jóval hamarább levált a közös ősről; a kutatások szerint a rózsás gödény a testvértaxonja lehet a másik négy faj közös ősének. Úgy tűnik, hogy a gödényfélék az Óvilágban jelentek meg először, később telepedtek le az Amerikákba; és a fészkelési szokásaikat nem a genetika, hanem csupán a madarak testmérete határozza meg.[4]

Fosszilis fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eddigi felfedezett fosszilis maradványok alapján, tudjuk, hogy az igazi gödényfélék már 30 millió éve, azaz az oligocén kor eleje óta léteznek. A legkorábbi képviselőjüket Franciaország délkeleti részén, Luberonban találták meg. Ez a madár feltűnően hasonlít a mai pelikánokra.[5] A csőre majdnem teljes, alaktanilag majdnem azonos a mai élő fajokkal; tehát a gödényfélék eme különleges táplálkozási módszere már az ősidőkben is létezett.[5] A kora miocén kori Miopelecanus gracilisról azt hitték, hogy különleges és egyedi adottságokkal rendelkezik, de később a Pelecanus gracilis névvel besorolták a mai pelikánok nemébe; manapság viszont újból visszahelyezték a saját, monotipikus nemébe.[5] A késő eocén korszaki Protopelicanus talán ősi gödényalakú vagy ősi Suliformes, de a hozzájuk hasonló tengeri fogképződményes Pelagornithidae madárcsalád tagja is lehet.[6] A Patagóniában talált miocén kori Liptornis nomen dubiumnak, azaz kétséges névnek bizonyult; maradványai annyira töredékesek és hiányosak, hogy ezidáig még nem sikerült pontosan azonosítani nemcsak a faját, de még azt sem, hogy melyik rendbe tartozik-e.[7]

Észak-Amerikában jóval kevesebb gödénymaradványra bukkantak, mint Európában, kontinens mely elég gazdag lelőhelynek bizonyult.[8] A kövületek alapján több Pelecanus nembéli fosszilis fajt is leírtak, illetve megneveztek az őslénykutatók.[9] Az alábbi lista ezeket a fajokat foglalja magába:

A kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A református egyházban a pelikán a népéért önmagát feláldozó Jézus jelképe. Ezért pelikán díszíti több református templom szószékének koronáját (Horváth, 1993). Példák:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár. Budapest: Arcanum Adatbázis. [2001]. = Arcanum DVD Könyvtár, 2. ISBN 9639374121  
  2. Nelson, J. Bryan.szerk.: Perrins, Christopher: Pelicans, Firefly Encyclopedia of Birds. Richmond Hill, Ontario: Firefly Books, 78–81. o (2003). ISBN 1-55297-777-3 
  3. Marchant, S.; Higgins, P.J. (Coordinators).. Handbook of Australian, New Zealand and Antarctic Birds. Volume 1, Ratites to Ducks. Melbourne, Victoria: Oxford University Press, 737–38. o (1990). ISBN 0-19-553068-3 
  4. Kennedy, Martyn ; Taylor, Scott A. ; Nádvorník, Petr ; Spencer, Hamish G. (2013. április 25.). „The phylogenetic relationships of the extant pelicans inferred from DNA sequence data”. Molecular Phylogenetics and Evolution 66 (1), 215-22. o. DOI:10.1016/j.ympev.2012.09.034.  
  5. ^ a b c Louchart, Antoine; Tourment, Nicolas; Carrier, Julie (2011.). „The Earliest Known Pelican Reveals 30 Million Years of Evolutionary Stasis in Beak Morphology”. Journal of Ornithology 150 (1), 15–20. o. DOI:10.1007/s10336-010-0537-5.  
  6. Mlikovsky, Jiri (1995.). „Nomenclatural and Taxonomic Status of Fossil Birds Described by H. G. L. Reichenbach in 1852”. Courier Forschungsinstitut Senckenberg 181, 311–16. o.  
  7. Olson, Storrs L. (1985.). „Faunal Turnover in South American Fossil Avifaunas: the Insufficiencies of the Fossil Record”. Evolution 39 (5), 1174–77. o. DOI:10.2307/2408747.  
  8. ^ a b Olson, Storrs L. (1999.). „A New Species of Pelican (Aves: Pelecanidae) from the Lower Pliocene of North Carolina and Florida”. Proceedings of the Biological Society of Washington 112 (3), 503–09. o.  
  9. ^ a b c d e f Lydekker, Richard. Catalogue of the Fossil Birds in the British Museum (Natural History). British Museum, 37–45. o (1891). Hozzáférés ideje: 2012. június 29. 
  10. Rich, P.V.; van Tets, J. (1981.). „The Fossil Pelicans of Australia”. Records of the South Australian Museum (Adelaide) 18 (12), 235–64. o.  
  11. Wetmore, A. (1933.). „Pliocene Bird Remains from Idaho”. Smithsonian Miscellaneous Collections 87 (20), 1–12. o.  
  12. Widhalm, J. (1886.). „Die Fossilen Vogel-Knochen der Odessaer-Steppen-Kalk-Steinbrüche an der Neuen Slobodka bei Odessa” (German nyelven). Schriften der Neurussische Gesellschaft der Naturforscher zu Odessa 10, 3–9. o.  
  13. Miller, A.H. (1966.). „The Fossil Pelicans of Australia”. Memoirs of the Queensland Museum 14, 181–90. o.  

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pelican című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]