Bélletes kapu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A jáki templom főbejárata, a nyugati kapu pompás bélletes díszítésű kapuja, a magyarországi romámkori építészet egyik legszebb példája.
Az esztergomi királyi kápolna bélletes kapuja.

A bélletes kapu a román kori templomépítészet egyik jellemző építészeti és épületszobrászati alkotása.

Főbb jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bélletes kapuban fokozatosan szűkülő kapuzatok sorakoznak, melyek díszítése egységes: oszloplábazatokból, oszlopokból, oszlopfőkből, majd a timpanont keretező ívelt hengeres tagból állnak. Az oszlopokat néha faragással díszítik (Pl. Gyulafehérvári érseki székesegyház). Az oszlopok helyén gyakran áll oszlop szerepű szobor (pl. Pusztaszeren). A timpanon díszítése faragott kő (Pl. Gyulafehérváron), vagy festmény (az egykori esztergomi székesegyház díszkapuján).

Magyarországi előfordulásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdag változatosságban maradt fenn ez az építészeti részlet számos román kori templomunkon. Legismertebb talán a jáki templom nyugati kapuja és a sopronhorpácsi díszkapu. Ugyancsak szép, mert színes oszlopok sorakoznak benne, a pannonhalmi apátságban a templomból a kerengőbe vivő déli díszkapu is.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pogány Frigyes: Festészet és szobrászat az építőművészetben. Budapest
  • Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon. Budapest, 1972,
  • Pogány Frigyes: Festészet és szobrászat az építőművészetben. Budapest
  • Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon. Budapest, 1972,

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]