Szlovákia űrkutatása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Szlovákia 1993-ban, Csehszlovákia kettéválásakor lett önállóvá.

A szlovák űrkutatók egy sor különböző programban vesznek részt. Bekapcsolódtak az Európai Űrügynökség (ESA) Merkúrhoz indítandó BepiColombo űrszondájának az építésébe. A Szlovák Tudományos Akadémia kassai kísérleti fizikai intézetében működő űrfizikai részleg 1969-es megalakítása óta a földi magnetoszférát, a bolygóközi teret, a kozmikus sugárzást, bolygónk elektromágneses környezetét kutatja.

Szlovák szakemberek részt vesznek az EU és az ESA közös Copernicus program GMES (Global Monitoring Global Monitoring for Environment and Security) kezdeményezésében, amelyben a környezeti és biztonsági célú távérzékelési megfigyelések, az ezeken alapuló szolgáltatások fejlesztése folyik. De végeznek kutatásokat többek közt az élettudományok, az anyagtudományok, a napfizika, az asztrofizika, a meteorológia területén is. AZ Európai Űrügynökséggel 2010-ben együttműködési megállapodásig jutott.

Csehszlovákia űrkutatását a többi szocialista országhoz hasonlóan a Szovjetunió által a műholdakon (platform helyek) elhelyezhető hazai fejlesztésű műszerek, illetve az ingyenesen biztosított hordozórakéták és földi követőhálózat tette lehetővé a világűr kutatását.

Története[szerkesztés]

Az űrkutatást a Csehszlovák Tudományos Akadémia és az 1966-ban létrehozott Űrkutatási Bizottság koordinálta.

Az Ondřejovi Csillagvizsgáló Intézet a napfizikai kutatások központja. Az Interkozmosz alapító tagja. A Geofizikai Intézet Panska Ves mellett földi telemetriai állomást működtet. A Hidrometeorológiai Szolgálat rendszeres adatokat kap. Prága mellett Interkozmosz földi állomás létesült. A prágai Műszaki Egyetem koordinálja a lézerradar fejlesztést.

Kutatási területek[szerkesztés]

Kozmikus geodézia; az ionoszféra- és magnetoszféra kutatás; napfizika; meteorológia; távközlés és űrbiológia.

Interkozmosz[szerkesztés]

  • Interkozmosz–3 (IK-3) – alacsony frekvencián (VLF) az elektromágneses tér elektromos komponensének műszere;
  • Interkozmosz–4 (IK-4) – röntgenflerek vizsgálatát szolgáló fotométer; a felső légkör átlátszóságát ellenőrző műszer;
  • Interkozmosz–5 (IK-5) – alacsony frekvencián (VLF) az elektromágneses tér elektromos komponensének műszere;
  • Interkozmosz–7 (IK-7) – a felső légkör átlátszóságát ellenőrző műszer;
  • Interkozmosz–10 (IK-10) – alacsony frekvencián (VLF) az elektromágneses tér elektromos komponensének műszere;
  • Interkozmosz–11 (IK-11) – integrált röntgenfotométer került beépítésre; a felső légkör átlátszóságát ellenőrző műszer;
  • Vertyikal – műholdakon meteorpor csapdák lettek elhelyezve,
  • Interkozmosz–12 (IK-12) – tömegspektrométer, négyfrekvenciás rádió;
  • Interkozmosz–13 (IK-13) – ionoszféra- és magnetoszféra kutatás;
  • Interkozmosz–14 (IK-14) – ionoszféra- és magnetoszféra kutatás;
  • Interkozmosz–18 (IK-18) – pályára állította a Magion–1 műholdat;

Műholdak[szerkesztés]

Csehszlovákia ionoszféra kutatóműholdja. Csehszlovákia ionoszféra kutatóműholdja. A Magion sorozat olyan kis méretű műholdakból állt, amelyeknek a feladata a Föld közvetlen környezetének, a Nap-Föld kapcsolatnak, az elektromágneses hullámok terjedésének kutatása volt.

Űrhajósok[szerkesztés]

Csehszlovák[szerkesztés]

Szlovák[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]