Szerkesztő:Történelem p/ Sin Szangok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sin Szangok
신상옥
Született1926. október 18.
Korea (japán gyarmat), Cshongdzsin
Elhunyt2006. április 11.
Dél-Korea, Szöul
Nemzetiségekoreai
HázastársaCsve Ün Hi (2x)
Foglalkozásafilmrendező, filmproducer
Sablon • Wikidata • Segítség

Sin Szangok (koreaiul: 신상옥, angol nyelvterületen néhány helyen Simon Sheen) (Cshongdzsin, 1926. október 18. - Szöul, 2006. április 11.) világszerte ismert koreai filmrendező, producer. Több híres dél-koreai film, mint a Jonszan herceg vagy a Néma Szamrjong rendezője. 1978-ban a néhai észak-koreai diktátor, Kim Dzsongil elraboltatta először a volt feleségét, majd magát a rendezőt is. A diktátor az ország filmiparának fellendítését várta el tőle, és Kim Dzsongil irányítása alatt rendezte meg Észak-Korea kevés pártpolitikamentes filmjének egyikét, a Pulgaszarit. Rövid európai tartózkodásuk során újra feleségül vette volt feleségét Budapesten, majd sikerült az Amerikai Egyesült Államok bécsi nagykövetségén menedékjogot szerezniük. Ezt követően Szangok még rendezett Amerikában néhány kevésbé jelentős mozifilmet.

Élete és pályafutása[szerkesztés]

Korai élete és első filmjei[szerkesztés]

A virág a pokolban (지옥화) plakátja

Sin Szangok 1926. október 18-án született Cshongdzsinben, az akkor japán uralom alatt álló Koreai-félszigeten (ma a város Észak-Koreához tartozik). Sin a japán fővárosban, Tokióban a mai Tokiói Nemzeti Művészeti és Zenetudományi Egyetem elődintézményében, a Tokiói Képzőművészeti Iskolában tanult három évig, majd hazatért az akkor már formálódó dél-koreai államba.

Első filmes tapasztalatait a japán uralom utáni első koreai film, az 1946-os Éljen a szabadság! forgatásán szerezte, ami a japán uralom utolsó napjait és azok pattanásik feszült helyzetét mutatta be. Sin az 1950-es évektől kezdte forgatni első nevesebb filmjeit és a siker nem maradt el. Első filmjei közé tartozott az 1952-es Gonosz éjszaka, az 1955-ben leforgatott Ifjúság és az 1957-es Az árnyék nélküli Pagoda. Első, ismertséget hozó filmje A virág a pokolban (지옥화) című film volt, ami kegyetlen valósággal mutatta meg a koreai háború és az akkori hátország egyes pillanatait. Bemutatja az alsó osztályok szegénységét és az amerikai katonák és koreai prostituáltak viszonyát. Következő, Egy főiskolás nő vallomása című filmjét ugyanebben az évben mutatták be, forgatókönyvét ő maga és Jo Namsza írta. A filmbeli Choi egy fiatal egyetemista, és az egyetem jogi szakán tanul. Tanulmányait nagymamája támogatja, azonban a nagyszülő halálát követően Choi kénytelen elhagyni az egyetemet és felhagyni a karrierrel. -----itt még fogok írni!!!!------- A film főleg a női közönség körében rendkívül népszerű volt országszerte. 1959-ben három filmet forgatott: a Dongsimcsót, a Nem az ő bűnét és a A nővér kertjét (자매의 화원). A nővér kertje című filmjében Sin a felső-középosztályú Nam család életét mutatja be. Dr. Nam jól menő orvos és családja viszonylag fényűzően él, azonban a doktor hirtelen halála után meg kell birkózniuk az adósságokkal és a megváltozott életkörülményekkel.

Az 1960-as évek, filmsikerek[szerkesztés]

Sin a következő filmét, a Romantikus papát 1960-ban forgatta. 1961-ben forgatta le Az örökzöld fa és A házivendég és az anyám (사랑방 손님과 어머니) című filmjét. Utóbbi filmjében egy szöuli művész meglátogatja elhunyt barátjának özvegyét vidéken. A művész és az özvegy között viszony alakul ki, amit a társadalom rendkívüli rosszallással fogad. A női újraházasodás kérdését feszegető film rendkívül sikeres lett az országban, és Sin filmjéért megkapta az akkor alapított Grand Bell Awardsot, mint az év legjobb rendezője. A film külföldre is eljutott, megkapta az Ázsiai–csendes-óceáni filmfesztivál legjobb filmjének járó díját, emellett Dél-Korea ezt a filmet jelölte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjra, azonban végül nem jutott be az első öt alkotás közé. Sin szintén 1961-ben készítette el Szongcshunhjang és a Jonszan herceg című filmjét. A Szongcshunhjang (성춘향) című filmje egy régi koreai történeten alapszik. Arról szól, hogy egy kiszeng lánya beleszeret Li-be, egy nemes fiába, s a fiú is viszonozza a lány érzelmeit. Az egyetemi tanulmányait Szöulban végző fiú megkéri a lányt, hogy várjon rá, amíg vissza nem tér. A térségbe érkező új bíró azonban magának akarja a gyönyörű lányt, s amikor a lány nemet mond, a bíró elfogja és megkínozza. Ezenközben Li leteszi az állami vizsgát, és a király ügynöke lesz. Célja az, hogy megbüntesse a korrupt bírót és megmentse szerelmét. Az egyik legelső koreai színes film rendkívül nagy sikerű volt, és körülbelül 380 000 ember nézte meg a mozikban. Sin következő filmje, a Jonszan herceg című film a későbbi Jonszangun koreai király élet alapján készült. A filmben a herceg mindent igyekszik megtenni, hogy helyreállítsa anyja, a megbukott és kivégzett királynő helyzetét. A film nagy sikert jelentett a rendező számára. A film kapta a legjobb színész-és színésznőnek járó Grand Bell Awardsot, emellett Sin Szangok kapta a legjobb rendezőnek járó elismerést, így ebben az évben ő nevével volt hangos a sajtó, mint az első Grand Bell Awards legfőbb győztese.

Az 1962-es évben is Sin Szangok legalább féltucat film készítésében vett részt. Közülük a legkiemelkedőbb az Emlékkapu az erkölcsös nőknek (열녀문) című filmje volt. A film egy ismert regény alapján készült. A film főszereplőjének, egy arisztokrata családbeli özvegynek viszony alakul ki egy szolgával és az özvegyasszony terhessé válik. A film népszerű alkotás lett, és a következő évi Grand Bell Awardson elvitte a Legjobb filmnek járó díjat. A film szerepelt a 13. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon és a 2007-es cannes-i fesztivál is bemutatásra került.

1963-ban Sin továbbra is teljes gőzzel dolgozott, ebből az évből két film, a Rizs és A vonakodó herceg című filmje ismertebb.

Rendezései az 1970-es években, a katonai kormányzás árnyékában[szerkesztés]

Elrablása és élete Észak-Koreában[szerkesztés]

A Pulgaszari (불가사리) című film medve testű, szarvakkal és tigris-lábakkal rendelkező félelmetes lénye

1978-ban Sin volt felesége, Csve Ün Hi hongkongi tartózkodása során rejtélyes módon eltűnt. mint később kiderült: elrabolták és Észak-Koreába szállították. Sin Szangok néhány hónappal később utazott Hongkongba, ahol már sokszor megfordult, hogy filmjei exportügyeit intézze. A rendező a városban ügyei mellett nyomozásba kezdett felesége után, azonban nem sokára ő magát is elrabolták és Észak-Koreába szállították. Az országban az akkori észak-koreai diktátor, Kim Ir Szen fia, Kim Dzsongil fogadta, aki az észak-koreai filmipar fejlesztésével bízta meg Sin Szangokot. Kim Dzsongil komoly érdeklődést mutatott a filmgyártás iránt, és az ő utasítására külön stúdió-várost is építettek a főváros mellé.

A rendező észak-koreai tartózkodása idején eleinte barátságos elbánásban részesült, azonban a rendező megpróbált megszökni fogva tartóitól. A szökés nem sikerült, és a rendező börtönbe került. A rendezőt később kiengedték, és Kim Dzsongil utasítására újra összeházasodott volt feleségével. Az országban való tartózkodása alatt hét filmet kellett rendezett, de legismertebb közölük a Pulgaszari (불가사리). A történet egy régi, Korjo-dinasztia idejére tehető legenda alapján készült, egy medve testű, szarvakkal és tigris-lábakkal rendelkező félelmetes lényről, amely elpusztítja a korrupt, kegyetlen király seregét. A Pulgaszarit az 1954-es japán Godzilla film koppintásának tartják már csak azért is, mert a speciális effektekért ugyanaz a japán cég felelt, mint a Godzilla-sorozat filmjeinél is. Emellett a japán Szacuma Kenpacsiro végezte a Pulgaszarit alakító báb mozgatását is, aki szintén közreműködött a japán filmek forgatásán. A filmnél még kikel emelni, hogy Sin mellett a fim másik producere maga Kim Dzsongil volt.A filmet Észak-Koreában 1985-ben mutatták be, de mára már Japánban és 2000. július 22-én Dél-Koreában is bemutatták.

Sin Szangok és felesége 1986-ban Budapestre érkezett, hogy a tervezett Dzsingisz kán életéről szóló koprodukciós történelmi filmről tárgyaljanak a Mafilm kirendelt képviselőivel. Ezt követően Ausztriában akart tárgyalni egy saját filmgyártó vállalat, a Shinfilm létrehozásáról. A házaspár ekkor már mindenképp eltökélte, hogy az őket folyamatosan figyelő ügynökök elől megpróbálnak megszökni. Végül sikerült nekik a bécsi amerikai nagykövetségen menedékjogot kapniuk, és nemsokára Amerikába utaztak.

További pályafutása haláláig[szerkesztés]

A Sin házaspár sikeresen kijutott az Egyesült Államokba, ahol még a rendező készített néhány nem annyira ismert filmet. Simon Sheen néven rendezte a Három nindzsa-sorozat első részét, de a harcművészeti sorozat további két filmjében már csak produceri feladatokat látott el. A rendező ekkoriban még vonakodott visszatérni hazájába, nehogy valamilyen módon felelősségre vonják az Észak-Koreában töltött évekért. A rendező végül 1994-ben tért vissza Szöulba, majd az országban még rendezett egy-két filmet. Hazatérésének évében meghívták zsűritagnak az 1994-es cannes-i filmfesztiválra. Utolsó filmjét, a Téli történetet 2002-ben forgatta.

Az idős rendező ezt követően máj-transzplantáción esett át, aminek a szövődményei következtében halt meg 2006. április 11-én, 79 évesen. Halála után posztumusz az akkori dél-koreai elnöktől megkapta Dél-Korea kulturális érdemrendjét. A rendező emlékére minden évben megrendezik a Sin Szangok Ifjúsági Filmfesztivált a Szöultól nem messze található Kongdzsu városban.

Filmjeinek listája[szerkesztés]

Díjak és elismerések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Történelem_p/_Sin_Szangok&oldid=20292795”