Szíriai elefánt

Szíriai elefánt
	Evolúciós időszak: Késő pliocén - holocén
	Tigrisre támadó elefántot ábrázoló mozaik
	Természetvédelmi státusz
	Kihalt;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Afrotheria;
Rend:	Ormányosok (Proboscidea);
Alrend:	Elefántalakúak (Elephantiformes);
Csoport:	Elephantimorpha;
Csoport:	Elephantida;
Öregcsalád:	Elephantoidea;
Család:	Elefántfélék (Elephantidae);
Nem:	Elephas;
Faj:	E. maximus;
Alfaj:	E. m. asurus;
Tudományos név
	Elephas maximus asurus; Deraniyagala, 1950
Elterjedés
	Elterjedési területének a részleges ábrázolása
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szíriai elefánt témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szíriai elefánt témájú kategóriát.

A szíriai elefánt vagy perzsa elefánt (Elephas maximus asurus) az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül az elefántfélék (Elephantidae) családjába tartozó ázsiai elefánt (Elephas maximus) egyik kihalt alfaja.^[1]^[2]

Előfordulása[szerkesztés]

A Kr.e. időkben Délnyugat-Ázsiában volt elterjedt. A következő országok területein élt: Afganisztán, Irak, Irán, Izrael, Jordánia, Libanon, Pakisztán, Szíria és Törökország. Mára kihalt. A fosszilis maradványok alapján, ez az állat körülbelül 3 millió évvel ezelőtt - azaz a késő pliocén korszakban - jelent meg és Kr.e. 100-ban halhatott ki.^[3]

Megjelenése[szerkesztés]

Marmagassága körülbelül 3,5 méter lehetett. Megjelenésében hasonló jegyeket mutatott az ázsiai elefánt több alfajával együtt (tehát az indiai, borneói, stb. alfajhoz hasonlóan az afrikai elefántéinál kisebb fülek, magasabb homlok, csupasz, vastag, kemény bőr, agyarak). Az ázsiai elefántnak az egyik legnagyobb alfaja lehetett.

Életmódja[szerkesztés]

Hasonlóan a többi elefánthoz, ez az állat is csoportosan élt az erdőkben, füves pusztákon, félsivatagokban, alacsonyabb hegyvidékeken, vagy akár mangroveerdőkben is. Táplálkozása szintén megegyezik a többi elefántéval, tehát gyökerek, gumók, füvek, levelek, ágak, virágok, fakérgek szerepeltek az étrendjén.^[4]

Harci elefántok[szerkesztés]

Ahogyan az Indiai szubkontinensen élő népek, úgy a perzsák is használtak harci elefántokat. Használták őket Mezopotámia, Anatólia és Görögország elfoglalásakor is. Mivel nagyon intelligens állatok, hamar be lehetett tanítani őket a harcra. Egyetlen egy gyenge pontjuk volt: a szemük. Ha az megsérült, komoly fájdalmat érezhetett az elefánt, ezáltal agresszívvé is válhatott, és barátot-ellenséget egyaránt taposott és öklelt. Az európaiak a harci elefántokról elsőként a görögöktől hallottak, akik abban az időben vagy megjárták Indiát, Perzsiát, vagy pedig részt vettek a görög-perzsa háborúkban, és találkoztak ezekkel az állatokkal.^[5]^[6]^[7]^[8]^[9] ^[10]^[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Wild Cats: Status Survey and Conservation Action Plan (PDF), Gland, Switzerland: IUCN/SSC Cat Specialist Group, 1–334. o. (1996). ISBN 2-8317-0045-0
↑ Choudhury, A. (2008. május 1.). „Elephas maximus”. The IUCN Red List of Threatened Species 2008, e.T7140A12828813. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2008.RLTS.T7140A12828813.en. (Hozzáférés: 2018. január 16.)
↑ http://www.tabiattarihi.ege.edu.tr/en/
↑ Reade, 39
↑ Michael B. Charles, ‘The Rise of the Sassanian Elephant Corps: Elephants and the Later Roman Empire’, Iranica Antiqua 42 (2007) 301-346
↑ Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae (angol nyelven). Akadémiai Kiadó, 369. o. (2003. május 1.)
↑ Richard Nelson Frye, The Cambridge History of Iran: The period from the Arab invasion to the Saljuqs, (Cambridge University Press, 1975), 8-9.
↑ https://books.google.com/books?id=qKdkCgAAQBAJ&lpg=PA91&pg=PA92
↑ Strabo 15.2.1(9)
↑ Polybius 11.39
↑ Scullard, H. H. (1953). „Ennius, Cato, and Surus”. The Classical Review 3 (3/4), 140–142. o. DOI:10.1017/S0009840X00995805.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Syrian elephant című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Persian war elephants című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

[CAP-1] Wild Cats: Status Survey and Conservation Action Plan (PDF), Gland, Switzerland: IUCN/SSC Cat Specialist Group, 1–334. o. (1996). ISBN 2-8317-0045-0

[iucn-2] Choudhury, A. (2008. május 1.). „Elephas maximus”. The IUCN Red List of Threatened Species 2008, e.T7140A12828813. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2008.RLTS.T7140A12828813.en. (Hozzáférés: 2018. január 16.)

[3] ttp://www.tabiattarihi.ege.edu.tr/en/

[4] Reade, 39

[5] Michael B. Charles, ‘The Rise of the Sassanian Elephant Corps: Elephants and the Later Roman Empire’, Iranica Antiqua 42 (2007) 301-346

[6] Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae (angol nyelven). Akadémiai Kiadó, 369. o. (2003. május 1.)

[Frye-7] Richard Nelson Frye, The Cambridge History of Iran: The period from the Arab invasion to the Saljuqs, (Cambridge University Press, 1975), 8-9.

[8] ttps://books.google.com/books?id=qKdkCgAAQBAJ&lpg=PA91&pg=PA92

[9] Strabo 15.2.1(9)

[10] Polybius 11.39

[11] Scullard, H. H. (1953). „Ennius, Cato, and Surus”. The Classical Review 3 (3/4), 140–142. o. DOI:10.1017/S0009840X00995805.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]