Székely Mihály (operaénekes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Székely Mihály
Életrajzi adatok
Születési név Spagatner Mihály
Született 1901. május 8.
Jászberény
Elhunyt 1963. március 22. (61 évesen)
Budapest
Pályafutás
Műfajok opera
Hangszer ének
Hang basszus
Díjak Kossuth-díj
Tevékenység operaénekes

Székely Mihály, Spagatner (Jászberény, 1901. május 8.Budapest, 1963. március 22.) magyar operaénekes (basszus).

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, aki aranyműves-kereskedő volt, nevét Spagatnerről Székelyre magyarosította. Úgy szülei mint négy testvére zenerajongók voltak. Magánúton tanult énekelni. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Első fellépésére 1920-ban került sor: népdalokat énekelt az Orpheum színpadán. Dr. László Gézánál folytatta tanulmányait. Huszonkét évesen szerződtette a budapesti Operaház. A társulatnak 1923-tól haláláig, 1963-ig volt tagja, több mint 1300 alkalommal lépett színpadra. Titta Ruffo híres olasz bariton, amikor meghallgatta Sparafucile szerepében úgy vélekedett, hogy „sohasem hallott ilyen szép hangot”.

Nagy sikereket ért el külföldön is, elsősorban Olaszországban és Bécsben. Egyik legfontosabb szerepe a A kékszakállú herceg vára volt. Bartók Béla állítólag Székely Mihály hangjához igazította operájának főszerepét.

A nyilas terror alatt egy pap barátjánál bújt meg. A második világháború után Doráti Antal meghívta Dallasba énekelni, de az út során fellépő nehézségek miatt későn érkezett meg a próbákra, így helyét egy fiatal amerikai basszus, George London vette át. 1946 januárjában leszerződött a New York-i Metropolitan operaházhoz, ahol 1947-1950 között 47-szer lépett színpadra, elsősorban Richard Wagner operáiban (Fafner, Hermann őrgróf, Marke király, Hunding).

1947-1949 között Otto Klemperer meghívására visszatért a budapesti operaházba. Ezek után a kommunista hatalom korlátozta nyugati utazásait, de bejárta Szovjetuniót és eljutott több európai országba is. 1956 évi holland fesztiválon énekelte egyik legnagyobb alakítását, Bartók kékszakállú hercegét. 1957–61 között évről évre szerepelt a glyndebourne-i fesztiválon, főképpen Mozart – dalműveiben.

Korának egyik legjelentősebb operaénekese volt. Alakításai közül figyelemreméltók Mozart basszus szerepei. G. Kennedy a La Follia zenei folyóirat 2002. áprilisi számában Sir Rudolf Binget idézte: „Székely Mihány nem csak az évszázadnak egyik legszebb mély basszus hangja volt, de a hatalmas színpadi tehetségével és műsorának felfogadásával sikerült a kollégái elbűvölni és a publikumát hipnotizálni.”[1]

Székely Mihály sírja Budapesten. Farkasréti temető: 43/1-1-15/16. Kovács Ferenc alkotása.

1963-ban halt meg Budapesten. Emlékezetére 1964-ben Székely Mihály-emlékplakettet létesítettek.

Főbb szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wikimedia Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Székely Mihály (operaénekes) témájú kategóriát.
  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969  
  • Albert István : Székely Mihány (Muzsika, 1961. 6. sz.)
  • Breuer János: Székely Mihány 40 éves operai jubileuma (Muzsika, 1962. 3. sz.)
  • Szenthegyi István Búcsú Székely Mihálytól (Muzsika, 1963. 5. sz.)
  • Á. B.: Emlékezés egy nagy énekesre (Élet és Irod. 1963. 13. sz.)
  • Balassa Imre: Az operaszínpad klasszikusa. Székely Mihány (Film Színház Muzsika, 1966. 20. sz.)
  • Várnai Péter: Székely Mihály, Zeneműkiadó 1968
  • Viola György: Operafejedelmek, Népszava 1986 ISBN 963-322-371-7
  • Peter Várnai in 'The New Grove Dictionary of Opera', ed. Stanley Sadie (London, 1992) ISBN 0-333-73432-7
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.