Tudományos fokozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Summa cum laude szócikkből átirányítva)

Magyarországon jelenleg egyetlen tudományos fokozat szerezhető: a PhD a latin „philosophiæ doctor” (= A filozófia tanítója) rövidítése. Szervezett képzés esetén feltétele többek között az ún. abszolutórium megszerzése, tehát a tanulmányi kötelezettségek teljesítése, amely után megkezdődhet az ún. fokozatszerzési eljárás. A jelölt korábbi tudományos teljesítménye alapján - az egyetem erre irányuló döntése szerint - egyéni úton is felkészülhet a fokozatszerzésre (egyéni felkészülés). A fokozat megszerzéséhez a doktori szigorlat eredményes letétele, valamint a PhD értekezés sikeres megvédése szükséges. A fokozat hivatalos rövidítései angolszász országokban a „PhD”, ritkábban DPhil, máshol, például Németországban és Skandinávia területén „dr. phil.” (=Doktor der Wissenschaften), bizonyos szláv államokban pedig „CSc” (=candidatus scientiarum, kandidátus). A PhD zeneművészeti, képzőművészeti és iparművészeti megfelelője, a csak nevében eltérő DLA, amely a Doctor of Liberal Arts, latinul a Doctor Liberalium Artium rövidítése. Ez a tudományos fokozat csak a zeneművészet, képzőművészet az iparművészet és az építőművészet területén szerezhető meg.

A magyarországi („új típusú”) tudományos fokozat elismert az Európai Unióban, viszont a tudományos fokozathoz kapcsolódó és egyéb tudományos, egyetemi titulusok használatát engedélyeztetni kell. Ugyanakkor, bár a magyarországi PhD-fokozatokat elismerik az Európai Unió egyéb tagállamaiban, az ott, avagy bárhol máshol szerzett PhD-fokozatokat, amennyiben viselője Magyarországon kíván a tudományos életben részt venni, honosíttatnia kell.

A tudományos fokozat története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg az egyetem által adományozott tudományos fokozat volt a dr. phil. a filozófia területén. A doktori (latin: tanár) címet gyakran csak középkorúak kapták meg a tudománynak (azaz a tanulásnak, a tudásnak és a tudás terjesztésének) szentelt élet elismeréseképpen. A filozófiát, mint a teológia szolgálóleányát (ancilla theologiæ) bevezető tanulmányoknak tekintették, ezért a philosophiæ doctor sok egyetemen kihalt.

A fokozatot a 19. században a Friedrich-Wilhelms Egyetemen újjáélesztették. Annak adták, aki eredeti kutatást végzett a természettudományok vagy a bölcsészettudományok, majd a 20. század első felétől a társadalomtudományok területén is. Németországból terjedt el az Amerikai Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a 20. század elején.

Magyarországon, valamint néhány más volt szocialista országban a második világháború után a szovjet rendszert vezették be, azaz megvonták az egyetemektől évszázados jogukat a fontosabb tudományos fokozatok adományozására, amit a politikailag ellenőrzött testületeknek, például a tudományos akadémiáknak adtak. Az 50-es években az egyetemek visszakapták a doktori címek adományozásának lehetőségét, azonban ez nem minősült tudományos fokozatnak. Magyarországon az egyetemi diploma után az elsőként megszerezhető fokozat az egyetemi doktori (közkeletű néven „kisdoktori”), illetve 1984-től a „dr. univ.” volt. Ettől függetlenül szerezhető volt, de az esetek elsöprő többségében a dr. univ. címet követte az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága által adott kandidátusi fokozat (C.Sc.). A kandidátusi címmel rendelkező személy a tudományok doktora (D.Sc.; az ún. „nagydoktori”) címet szerezhette meg. E rendszer megszűnése után bizonyos megkötések mellett a régi kisdoktorik egy (kisebbik) részét az egyetemek PhD-fokozattá minősíthették át, ezzel a lehetőséggel nem minden egyetem élt. A kandidátusi fokozatok automatikusan PhD-nek minősülnek. A korábbi tudományok doktora címnek felel meg a mai rendszerben az MTA doktora titulus, amelynek megszerzésének folyamata és követelményei megegyeznek a tudományok doktora követelményrendszerével, és azzal megegyezően ezt a fokozatot is az MTA adományozza.[1] [2]

Magyarországon 1993-ban vezették be a fokozatosan, a megváltozott és egységesülő európai, illetve az azt akkor már közel egy évszázada alkalmazó amerikai szokásnak megfelelően egyetlen tudományos fokozatként a PhD-t, s az azzal egy szinten lévő DLA-t. (Ezzel együtt kandidátusi fokozat elnyerésére utoljára 1997-ben lehetett jelentkezni, a folyamatban lévő ügyek a rákövetkező egy-két évben lezárultak.)

Magyarországon a PhD-t megkaphatják normális körülmények között 6 szemeszter ún. doktori iskolai tanulmányok, a doktori szigorlat (rigorosum), a disszertáció benyújtása, majd megvédése után bölcsészek, teológusok, természettudósok, jogászok, mérnökök, közgazdászok, valamint orvosok és állatorvosok, és bizonyos országokban gyógytornászok és gyógyszerészek is. Az Egyesült Államokban a PhD képzés 4-5 éves, és általános vizsgát a második év végén kell tenni, és ezen két évben részesül oktatásban is a hallgató, míg Nagy-Britanniában a képzés 3-4 éves, a hallgató oktatásban kisebb mértékben részesül és inkább a kutatásra összpontosít, bizonyos mértékben oktat (ami, ellentétben az amerikai rendszerrel, nem kötelező) és vizsgát az első év végén kell tennie. DLA-t Magyarországon hat szemeszter (36 hónap) doktoriskola után szerezhetnek meg a gyakorlati és elméleti kutatómunkát végző képzőművészek.

A PhD-disszertáció védésének körülményeiben is jelentős eltérések mutatkoznak attól függően, melyik országról is van szó. Magyarországon a konkrét védés alapvetően egy formális aktus, és kevésbé érdemi vita, hiszen a doktorjelölt előre megkapja a két opponensi véleményt, amire a védés során érdemben reagálnia kell, általában előre megírt szöveg alapján. Az angolszász országokban, például Nagy-Britanniában a védés sokkal kevésbé formális, hiszen alapvetően a jelölt és a két opponens vesz részt benne, viszont sokkal hosszabb is: Cambridge és Oxford, és több másik intézmény esetében is a védés nem ritkán több mint öt órát vesz igénybe, érdemi vitával.

Egyes országokban (pl. Ausztria, Németország) a konkrét doktori címben különbség lehet a természettudományi (Dr. rer. nat.) és a mérnöki (Dr. Techn.) tudományokban, de ezek a címek is a PhD-cím megfelelői. Németországban a földrajztudományban doktoráló a témától függően kap (társadalomföldrajzi témában) Ph.D. vagy (természetföldrajzi témában) Dr. rer. nat. címet.

A jogászok dr. jur., és az orvosok dr. med. (illetve a fogorvosok dr. med. dent., a gyógyszerészek dr. pharm. és az állatorvosok dr. vet.) címe nem tudományos fokozat, hanem diplomájuk része.

Az elnyert PhD-fokozatok minősítése országonként eltér. Az angolszász rendszerben a PhD-t nem minősítik, az vagy megfelelt a követelményeknek, avagy nem, külön értékelésre a megfelelt disszertációk esetében nem kerül sor. Magyarországon háromfokozatú minősítés létezik: summa cum laude (a legjobb, kiemelkedő), cum laude (jó és közepes), rite (elégséges). Magna cum laude fokozatot Magyarországon a szokásjog alapján a hittudomány területén a Hittudományi Karok továbbra is odaítélhetik (pl. Debreceni Református Hittudományi Egyetem; Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara).

Summa cum laude: A magyar főiskolákon és egyetemeken az a jelesre teljesített diploma, amely megszerzése alatt az illető összes teljesített tantárgyának szigorlati átlaga eléri a 4,51-et.

Magna cum laude: A magyar főiskolákon és egyetemeken az a jelesre teljesített diploma, amely megszerzése alatt az illető összes kapott osztályzata ötös.

A PhD-fokozat Németországban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban és néhány egyéb európai országban az az egyetemi tanári kinevezés, a professzúra megpályázásához nem feltétlenül elegendő – ahhoz a doktori fokozattal rendelkező személynek habilitációs eljárásban kell részt venni, aminek sikeres eredménye a dr. habil. cím. Számos magyarországi egyetemen az egyetemi tanári kinevezéshez (ritkább esetben a docensi kinevezéshez is) szükséges a habilitált doktor fokozat vagy habilitáció megszerzése.

A magyar tudományos minősítés tehát, ellentétben a 90-es években megfogalmazott tervekkel, továbbra is háromosztatú, és immáron Európában szinte példa nélküli rendszerként ötvözi az angolszász, a német, és a szovjet tudományos minősítéseket. A kisdoktori és a kandidátusi összeolvadásából létrejött a PhD, amellyel szemben az angolszász országokban, minthogy az egyetlen tudományos fokozatról van szó, a legkomolyabb minőségi elvárásokat támasztják, azonban Magyarországon a színvonala általában a kisdoktori fölött, de a régi kandidátusi alatt marad. A szovjet típusú tudományos minősítő rendszer eltűnésével szinkronban, a 90-es évek közepén Magyarországon újra bevezették a habilitációt, amely bevett tudományos minősítés volt a szocialista éra előtt. Ez képezi a rendszer második elemét, amely a gyakorlatban csupán az MTA kutatóintézeteiben dolgozók számára nem szükséges, minthogy a habilitáció eredetileg az oktatás minőségét vizsgálja, és a kutatóintézetekben oktatás nem folyik. A rendszer harmadik eleme az MTA doktora, amely teljességgel megegyezik a korábbi, szovjet típusú rendszer "Tudományok Doktora" minősítésével, csupán immáron nem tudományos fokozatnak, hanem címnek minősül. Bár számos kritika érte ezt a rendszert (amely olyan paradoxonokat szülhet, mint például, hogy a Cambridge-i Egyetem-en PhD-t szerzett, és a Harvard Egyetemen professzori státusban lévő kutatót elméletileg nem lehetne kinevezni egyetemi tanárrá egyetlen magyar egyetemen sem, hiszen nem habilitált, és/vagy nem rendelkezik az MTA Doktora címmel) amely a korábbi tervekkel ellentétben éppen úgy háromosztatú mint a korábbi, érdembeli változás nem várható Mo.-n a tudományos minősítésekkel kapcsolatban.

Külföldön szerzett tudományos fokozatok belföldi elismerése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar jogszabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2001. évi C. törvény a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről[3]
  • 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról [4]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nagy Péter Tibor: A tudományos továbbképzés Kádár-korszakbeli társadalomtörténetéhez Kultúra és közösség, 2011. (2.(15.) évf. 2. sz. 23-34. old.
  2. A tudományos továbbképzés)
  3. 2001. évi C. törvény a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről
  4. 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]