Stajnica
| Stajnica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Lika-Zengg |
| Község | Brinje |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Zlatko Fumić |
| Irányítószám | 53262 |
| Körzethívószám | +385 053 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 164 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 504 m |
| Terület | 39,25 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 03′ 30″, k. h. 15° 25′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 03′ 30″, k. h. 15° 25′ 00″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Stajnica falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Brinjéhez tartozik.
Fekvése
Zenggtől 45 km-re, községközpontjától 12 km-re északkeletre, a Lika északi részén, Velebit és a Kis-Kapela hegység között fekszik. Területe jellegzetes karsztvidék, amely magában foglalja a Stajničko polje karsztmezőt a környező dombos vidéket és a Jaruga-patakot, amely Jezerane közelében bukik a föld alá. A Stajničko polje karsztmezőt északról a Kis-Kapela déli lejtői határolják. Településrészei Brdo, Carapi, Dumenčići, Majtenić, Mesići Stajnički, Murkovići, Sv. Petar, Porkulabi, Rajkovići Stajnički, Sertići Stajnički, Sprajčevo, Stefanići, Tominac Draga, Vlahinici, Vucetići Stajnički, Vujakovo és Zizići.
Története
A település akkor keletkezett amikor 1638 körül Albert Herberstein zenggi kapitány engedélyével a török elől menekülő vlahok telepedtek le Brinje környékén. Egykor Ostavnicának hívták, első írásos említése 1645-ben történt. Lakói a letelepítés fejében a török elleni harcokban katonai szolgálatot láttak el. A település a katonai határőrvidék részeként az otocsáni ezred brinjei századához tartozott. 1765-ben a brinjei és a jezeroi századot elválasztották az otocsáni ezredtől és az ogulini ezred parancsnoksága alá rendelték. Ez a beosztás a határőrvidékek megszüntetéséig 1881-ig fennmaradt. Szent Miklós plébániáját 1789-ben alapították, ma a közeli Jezeranéról látják el szolgálatát. 1857-ben 1492, 1910-ben 1958 lakosa volt. 1881-ben megszüntették a katonai határőrvidékeket és integrálták őket a polgári közigazgatásba. A trianoni békeszerződésig terjedő időszakban előbb Lika-Korbava vármegye Zenggi járásához, majd 1892-től a Brinjei járáshoz tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a településnek 218 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoznak.
Lakosság
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.492 | 1.855 | 1.476 | 1.615 | 1.882 | 1.958 | 1.714 | 1.664 | 1.557 | 1.629 | 1.193 | 878 | 626 | 497 | 301 | 218 |
Nevezetességei
Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1789-ben építették, 1933-ban megújították.
További információk
- Stajnica honismereti klubjának weboldala (horvátul)
- Brinje község hivatalos oldala (horvátul)
- Brinje információs portálja (horvátul)
- A brnjei honismereti klub portálja (horvátul)
- A gospić – zenggi püspökség honlapja (horvátul)
- Lika kronológiája a 17. század végéig (horvátul)
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
