A kereszténység és a zsidó vallás
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A kereszténység és a zsidó vallás (judaizmus) az ábrahámi vallások csoportjába tartoznak, Ábrahám neve után. Mindkét vallás egy Istenben hisz, aki a világot teremtette. A kereszténység közel 2000 évvel ezelőtt, Jézus tanítói munkásságával és megváltásával a zsidó vallás alapjaiból nőtt ki.
Összehasonlításuk
Mindkettőben megtalálható az üdvtörténet gondolata, a messiás-eszmével és a vele összefüggő eszkatológiával együtt.
Jézus
A lényeges különbség, hogy a zsidóság Jézust - rendkívülisége mellett is - csak embernek, míg a kereszténység a Szentírás ószövetségi irataiban megígért Messiásnak, Isten megtestesülésének látja. A kereszténységben Krisztus személye annyira a tanítás középpontjába került, hogy teljesen különvált a zsidó vallástól.
A hívő zsidó számára Jézus isteni szintre való emelése istenkáromlás.
Pál apostol is elismerte, hogy a kereszténységben már nem a meglevő vallás folytatását látta, hanem valami újat.
A keresztények szerint a Messiás már eljött, a judaizmus még mindig várja azt. Ők egy hatalommal felruházott Messiást várnak, aki elhozza a világ békéjét. [1]
Isten
Mindkét vallás monoteista.
A zsidó vallásban JHVH Isten neve. Számukra Isten szigorúan egy és a kereszténység Szentháromság tana pedig a monoteizmus elcsorbítása (hasonlóan az iszlám tanításához).
A vallásos zsidók Isten felé mély tiszteletet mutatnak és tilosnak tartják az ábrázolását vagy a nevének kimondását.
Az ószövetségi leírások alapján csak a főpap ejthette ki a száján Isten szent nevét (JHVH) és csak az engesztelés napján; majd ahogy kiejtette, az összegyűlt emberek a földre borultak.
A zsidó vallásban a kezdetektől fogva hiányzik Isten ábrázolása, így az ókori jeruzsálemi templom szentélyében sem volt, és a mai zsinagógákban sem látható.
A Tízparancsolat megtiltja ugyan Isten nevének méltatlan módon való használatát, de nem tiltja meg a tiszteletteljes használatát.[2] Mindenesetre a keresztények sokat tanulhatnak a zsidóktól az Isten iránti tiszteletben.
Ugyanakkor az ószövetségi zsidó képzelet több emberi vonással ruházta fel Istent.
Sátán
A keresztény világképben Isten és Sátán birodalma áll egymással szemben. Az Újszövetségben Sátán mint e földi világ fejedelme és mint minden bűn és gonoszság értelmi szerzőjeként jelenik meg.
A zsidó vallásban a szigorú monoteizmus kizárja egy önálló és konkurens gonosz princípium létezését. Az ördögnek itt csak alárendelt szerepe van. Az Ószövetségben alig fordul elő, s akkor is általában Isten akaratának végrehajtója, aki az embereket az Ő nevében, vagy legalábbis jóváhagyásával teszi próbára. Isten azért engedte a gonoszra való kísértést, hogy próbára tegye az embereket az iránta tanúsított hűségükben. A dualista hatásra létrejött későbbi spekulációk ugyan sokszor másképp gondolják, de a hagyomány-hű zsidó szemlélet Ézsaiás próféta szavaival vallja: Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR, cselekszem mindezt.[3]
Szentírás
A judaizmus a Szentírás alatt a Héber Bibliát, vagyis az Ószövetséget értik. A teljes Bibliát (az Újszövetséggel együtt) keresztény könyvnek tartják.
Nyugalomnap
A zsidó vallásban a Sábát a szombati nyugalom betartásának isteni rendelete, a a teremtésre emlékezve. Ez a Tízparancsolat legspirituálisabb pontja. Sábátra emlékezve péntek délutántól szombat napnyugtáig a hívők a figyelmüket Istenre irányítják.
A vallásos keresztények legnagyobb része a vasárnapot tartja nyugalomnapként, Jézus feltámadására emlékezve.
Istentisztelet
A zsidó istentisztelet a szétszóratás után (az 1. század után) gyökeresen megváltozott. A templommal együtt az istentisztelet régi, áldozatra alapuló formája is megszűnt. Helyettük maradtak a zsinagógák, a maguk egész más liturgiájával. Valami emlékeztető maradt azért a régire: a zsinagógában is van egy szentek szentje, a függönnyel ellátott Tóra-szentély, benne az egykor a szövetség ládájában található Törvény-táblákat helyettesítő Tóra-tekerccsel. Úgyszintén megtalálható benne a hétágú gyertyatartó. A zsinagóga előcsarnokában pedig lehetőség van rituális tisztálkodásra.
Az istentisztelet keretében a Tóra tekercset a rabbi ünnepélyesen kiveszi a szentélyből és az olvasópulthoz viszi. Az év során Mózes öt könyvét teljesen végigolvassák és magyarázzák. A liturgia szerves része még a különböző szent szövegek és áldásformulák recitálása, valamint az imádság. [4]
A keresztényeknél lásd: Istentisztelet
Bűn
A katolikus tanítás a bűnöket több csoportra kategorizálja, így megjelenik az eredendő bűn fogalma is, amely szerint Ádám és Éva bűne miatt a bűnös állapot minden emberre átöröklődik, minden ember bűnben születik meg. A zsidó nézőpont ezt elveti, szerintük minden ember ártatlannak születik meg, bár a bűn iránti hajlam már kora gyermekkortól megvan.
Bővebben: A bűn a zsidó vallásban
Emberkép
A zsidó nézet alapján az ember nem gonosz természettel születik. Így nem is tartják szükségszerűnek a gonosz emberi természetből való megváltást. Nézőpontjukban az a gondolat rejlik, hogy ha az ember a jót cselekszi, akkor Isten kegyelmes hozzá.
A zsidó felfogás szerint - mint kiválasztott nép - csak ők vannak arra kiválasztva, hogy az Istennel szembeni parancsolatokat megtartsák. Aki nem-zsidó, annak csak az a más emberek felé irányuló parancsokat kell megtartani. Ezért a nem-zsidók nem is vétkezhetnek Isten ellen és ezért nincs is szükségük megbocsátására. Ezért érthetetlen egy zsidó számára a kereszténység. [5]
A keresztény gondolkozásban minden vétek, bűn egyben Isten elleni bűnnek is számít, mivel Isten parancsolatait szegjük meg vele. [6] Ebből az állapotból Jézus megváltása szerez menekvést a megtérő embereknek.
Vallásgyakorlat
A zsidó vallás középpontjában az Istenben való hit, a rendszeres imák, a jó cselekedetek és a mózesi hagyományok állnak. A kegyességi élet lényegében a Törvény előírásainak betartásaiból áll. Ezek a rituális tisztasággal, az étkezéssel állnak összefüggésben, továbbá szociális és erkölcsi vonatkozásúak. A hívőnek szent kötelessége a napi legalább háromszori ima: reggel, délben, este.
A kereszténység számára az Újszövetség és Jézus áll a középpontban. Jézus tanításának alapja így szól:
- Az egyikük, egy törvénytudó, megkérdezte tőle: »Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?« Ő azt felelte neki: »‘Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből’. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat’. Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták. [7]
A keresztények a Jézus Krisztusban való hit, a bűnbánat, keresztség és megtérés általi üdvösségben hisznek. A kereszténységben minden embernek szól a megváltás és megtérés üzenete.
A 2. századtól kezdve a keresztény (katolikus) kultusz sok mindent átvett az antik, pogány világból. Ilyen a képek használata, az aszkézis, a Madonna-kultusz stb. A zsidóságtól eredetileg távol álltak az aszketikus tendenciák éppen úgy, mint a szentek tisztelete.
Nézőpontok
A legtöbb mai keresztény hite szerint Jézus váltságműve által a mózesi törvények érvényüket vesztették és a régi Izráelt - mint választott népet - pedig felváltotta a keresztény egyház.
A zsidó vallásúak nézete alapján a kereszténység a zsidóságnak egy eretnek, az eredeti hittételeit teljesen elferdítő és meghamisító szektája.
Az 1. században a zsidók üldözték az első keresztényeket. A kereszténység hatalomra jutása után a zsidók lettek a mártírok. A zsidók közül ma sokan Jézus Krisztussal hozzák összefüggésbe azt a kegyetlen üldözéseket, amelyet a kereszténység évszázadokon át Jézus nevében folytatott a zsidók ellen.
Jegyzetek
Források
- Liptay Lothar: Kis találkozó a vallásokkal, 2005
- Szimonidesz Lajos: Zsidóság és kereszténység