Saitos Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Saitos Gyula
SzületettSajtos Gyula
1896. február 21.
Makó
Elhunyt1967. július 1. (71 évesen)
Rábacsanak
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaújságíró,
életrajzkutató
SablonWikidataSegítség

Saitos Gyula (Makó, 1896. február 21.Rábacsanak, 1967. július 1.) újságíró, életrajzkutató. József Attiláról több cikket és egy visszaemlékezést jelentetett meg.

Élete[szerkesztés]

Szülei: Sajtos Mihály és Babiczky Aranka voltak.[1] Makón született, iskoláit szülővárosában, majd Apatinban és Selmecbányán végezte. Újságírói pályáját a Selmecbányai Hírlap szerkesztőségénél kezdte. Az első világháborúban az orosz fronton szolgált.

1918-ban hazaköltözött Makóra, 1920-tól a Makói Friss Újság főszerkesztőjeként dolgozott. Szerkesztője volt a Színházi Újságnak, később a Vörös Hírlapnál dolgozott. 19201930 között a Makói Független Újság munkatársa, illetve felelős szerkesztője; 1921-1922-ben a Makói Kis Tükör szerkesztője és kiadója volt, 1939 és 1941 között a Marosvidék című rangos folyóirat felelős szerkesztője és kiadójaként tevékenykedett.

A baloldali értelmiség makói társaságához tartozott; jó barátságot ápolt Juhász Gyulával és Móra Ferenccel, állítólag ő vezette be körükbe az akkor még gimnazista József Attilát. Baráti kapcsolata József Attilával a költő haláláig fennmaradt, később meg is jelentette több, korábban ismeretlen versét.

1941-ben Ungvárra költözött, a helyi Kárpáti Híradó munkatársa lett, majd a Kárpáti Igaz Szó irodalmi szerkesztője, és az ukrajnai írószövetség magyar tagozatának lektora lett. 1959-ig a Szovjetunióban élt, majd 1960-ban Erdei Ferenc közbenjárásával hazatérhetett Magyarországra; és Rábacsanakon telepedett le. Az általa megőrzött József-Attila kéziratok a Petőfi Irodalmi Múzeumba kerültek; 1964-ben jelent meg fő műve, ami a József Attila Makón címet viselte.

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]