Sókőzetek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kavicson kicsapódott sókristályok

A sókőzetek (vagy evaporitok – az evaporáció = ’párolgás’ szóból) szóval olyan üledékes kőzeteket jelölünk, amelyek az anyagukat oldott állapotban tartalmazó víz, főleg tengervíz elpárolgása révén keletkeztek.

Kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden természetes víztömeg tartalmaz oldott ásványi anyagokat. Amennyiben az adott vízmennyiség elzáródik környezetétől, utánpótlása megszűnik, és párolgás révén a víz egy része vagy egésze a légkörbe távozik, a maradék oldat besűrűsödik, telítődik majd túltelítődik és a benne lévő anyagok kicsapódnak.

Előfordulásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kősókristály Jura-időszaki sziklába ágyazódva, Utah

A földtörténetileg legjelentősebb, legnagyobb méretű ismert evaporit-lerakódásokra a messinai sókrízis idején került sor a Földközi-tenger medencéjében.

További példák:

Evaporit formációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az evaporit formációk fő tömegét legtöbbször, de nem feltétlenül a kősó adja. A különböző evaporit üledékek gyakran csak néhány százalékban tartalmaznak sót, a többit más kőzetek, karbonátok adják. Ahhoz, hogy evaporitnak határozhassunk meg egy formációt, elegendő, ha tartalmaz halit alakzatokat és/vagy kiszáradt, repedezett sár, agyag nyomait.

Az evaporitok gazdasági jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sólepárló telepek mesterségesen állítják elő a sót, mint evaporitot

Az evaporit ásványok különböző csoportjainak nagy gazdasági jelentősége lehet. A nitrátok különösen fontosak Peru és Chile számára, ahol a kibányászott salétromból műtrágya és robbaóanyag készül.

Jól ismert a kősó óriási jelentősége az ember számára. A mélységi sórétegek emellett igen alkalmasak lehetnek rádioaktív hulladék lerakására stabilitásuk és vízzáró tulajdonságuk miatt.

A kősórétegek gyakran képezik kőolaj- és földgázhordozó képletek felett a záróréteget.

Az evaporit ásványok fő csoportjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az evaporitok kicsapódásának sorrendje oldhatóságuk ellentettje:

  1. Kalcit (CaCO3) és dolomit (CaMg(CO3)2)
  2. Gipsz (CaSO4-2H2O) és anhidrit (CaSO4).
  3. Kősó (NaCl)
  4. A kálium és magnézium sói.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • California State University evaporites page
  • Gore, Rick. "The Mediterranean: Sea of Man's Fate." National Geographic. Dec. 1982: 694-737.
  • Gueguen and Palciauskas (1984). Introduction to the Physics of Rocks.
  • Rudolf Hohl (Hrsg.): Die Entwicklungsgeschichte der Erde. 6. Auflage. Werner Dausien Verlag, Hanau 1985, ISBN 3-768-46526-8, S. 483ff.(németül)
  • Les évaporites, Université de Liège (franciául)