Ruszinföld
| Ruszinföld | |||
| 1939. március 15. – | |||
| |||
 | |||
| Fővárosa | Huszt | ||
| Államvallás |
| ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ruszinföld témájú médiaállományokat. | |||
Ruszinföld vagy Ruszinszkó (ruszinul Русинщина vagy Карпатська Русь), Közép-Európában, az Északkeleti-Kárpátok hegyláncának északi és déli lejtőin terül el. Lengyelország, Szlovákia, Ukrajna és Románia határai között fekszik a ruszinlakta terület.
A ruszinok nagyobb része Kárpátalján él. Az anyaföldön kívül Magyarországon (Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben), Szlovákiában (Eperjesi és Kassai kerületekben), Horvátországban (Szerémségben) és Szerbiában (Vajdaságban) is vannak „ruszin szigetek”, azaz ruszin szórványlakta területek. Ezenkívül még a ruszin kisebbségek Európa több országában, Kanadában, Ausztráliában és Egyesült Államokban is találhatók.
Története
Ruszinföld Trianonig Magyarországhoz tartozott, területén nagyrészt Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegye osztozott. A két világháború között Csehszlovákia tartománya volt, melynek hivatalos nyelve a ruszin és a cseh volt. Csehszlovákia a Saint-Germaini békében ígéretet tett Ruszinföld autonómiájának kialakítására, ez azonban, csak közvetlenül Csehszlovákia felbomlása előtt, az egyre erősödő nemzetközi nyomásra, 1938. október 11-én történt meg. 1938. december 30-án jelent meg az a cseh kormányrendelet, amely a terület nevét Kárpát-Ukrajnára változtatta.[1] 1939 március 14-én Szlovákia kikiáltotta függetlenségét Jozef Tiso vezetésével, így a megszűnt Csehszlovákia maradék cseh részére a következő napon a német csapatok bevonultak, illetve Kárpát-Ukrajna is kikiáltotta függetlenségét. Az utóbbi visszafoglalására a Harmadik Birodalom vezetői Magyarország számára egy napot biztosítottak, a döntést március 14. 24 óráig bezárólag véglegesítve, ami így a második világháború során még egy napot sem megélt, el nem ismert állam volt. 1939. március 15-én nulla órakor a magyar hadsereg visszafoglalta Kárpátalját, ezzel jelentős ruszin kisebbség került az ország határain belülre. Ruszinföld Kárpátalja néven, a magyarlakta területek kivételével, széles körű autonómiát kapott. Március 16-án, az Emil Háchával történ egyeztetések után kikiáltották a Cseh–Morva Protektorátus-t (Böhmen und Mähren), amely a Németország védnöksége alá került. A második világháború végével Kárpátalja a Szovjetunió, majd annak 1991-es felbomlásával Ukrajna része lett.
Az 1990-es évek óta számos ruszin politikai csoport küzd a ruszin autonómia, vagy függetlenség érdekében. 2008-ban ruszin politikusok kérelmezték Kijevtől, hogy a térség autonómiával rendelkező terület lehessen Ukrajnán belül. A tervet az orosz kormány támogatta, de az ukrán fél elutasította. Politikai elemzők úgy vélik, hogy Ukrajna ellen használná fel Oroszország a független Ruszinkót.[2] A ruszin függetlenség, vagy autonómia elképzelései nem alaptalanok, de az ukránok ennek ellenére csak egy néprajzi csoportjának tekinti ruszinokat az ukrán népen belül. A narancsos forradalom zavaraiban fennállt a lehetősége annak, hogy Ruszinföld mégis kimondja a függetlenségét, de nem került erre azóta sem sor.[3] Többen úgy vélik, hogy Koszovó jelentett precedenst erre,[4] de mindenesetre Magyarország nem reagált érdemben erre, habár több magyar Kárpátalján több lehetőséget lát a kisebbség számára a ruszin államban, viszont Kovács András, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke komolytalannak ítélte a fellépést, s a ruszin függetlenségi törekvés sem elég eltökélt. Balla D. Károly egyik interneten írt cikke szerint a ruszin függetlenség kikiáltása nem hozna jót a magyarok számára, mert az új államban igen sok más nemzetiségű is él és a formációt megszervezni, ahol a nemzetiségek megtalálják helyüket, igencsak nehéz feladat, így a független ruszin állam nem válna a kárpátaljai magyarság javára.[5] Az sem kizárt, hogy a magyaroknak az ukrán nacionalizmus után a kibontakozó ruszin nacionalizmussal kell majd szembenézniük.[6]
A ruszinok vezetői ellenben nem tántorodtak meg és feltett céljuk, hogy legalább alapvető jogokat harcoljanak ki a kárpátaljai Ruszinföldnek, hogy Ukrajnán belül külön kisebbségnek tekintsék a ruszinokat és nem nyilvánítsák erőszakkal az ukrán nép részének. Állítólag Dimitrij Szidor 2011-ben kijelentette, hogy fegyveres harcot készek indítani, mert az ukránok szisztematikusan elnyomják a ruszinokat.[7] Szidor azonban elutasította néhány napon belül, hogy ő ilyesmit állított volna. A kijelentést a SZBU hamisításának minősítette, amely megpróbálja lejáratni őt és a többi ruszin vezetőt, hogy elhitessék a külvilággal, szeparatizmus zajlik Kárpátalján.[8]
Lásd még
Jegyzetek
- ↑ Kárpátoroszföld hivatalosan Kárpát-Ukrajna. Budapesti Hírlap, LIX. évf. 2. sz. (1939. január 2.) 2. o.
- ↑ Vicc vagy orosz trükk lehet a ruszin ország Kárpátalján (origo.hu)
- ↑ Már a függetlenség a cél? (karpatinfo.net). [2010. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 22.)
- ↑ Hucul Köztársaság, avagy a kárpátaljai Koszovó? (mixonline.hu). [2015. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 22.)
- ↑ Balla D. Károly: Ruszin állam Kárpátalján?
- ↑ Ruszin állam Kárpátalján
- ↑ Fegyveres felkeléssel fenyegetőznek a ruszinok (nyest.hu)
- ↑ Fegyveres felkelésre készülnek a kárpátaljai a ruszinok? (erdon.ro). [2011. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 14.)
Külső hivatkozások
- Vasas Géza: A ruszin autonómia válaszútjain (1939. március-szeptember) – Aetas, 2000/4. szám.