Montmorency család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anne de Montmorency (14921567), Franciaország marsallja, női keresztnevét különös módon nagyanyjától, Anne de Bretagne francia királynétól örökölte

A Montmorency (IPA mɔ̃mɔʀɑ̃si, közelítő ejtése monmoranszi) ősrégi francia nemesi család, amely nevét a Párizs mellett fekvő Montmorency helységről kapta és melynek tagjait 1327 óta a „Franciaország első bárói” cím illette meg.

A család története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Születése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család őse állítólag Lesbius volt, aki mint Szent Dionüsziosz tanítványa, mesterével együtt szenvedett vértanúhalált. A történelem tanúsága szerint I. Bouchard (meghalt 980 körül) volt a montmorencyi uradalom legelső birtokosa.

II. Mathieu (1174 k. – 1230. november 24.), akit a connétable-i ranggal tiszteltek meg, II. Fülöp Ágost alatt Normandia elfoglalásánál (1203) tűnt ki. Újabb babérokat aratott az angolok és németek elleni háborúban, jelesen a Bouvines mellett vívott döntő csatában (1214); később megadásra kényszerítette az albigenseket. IX. Lajost, VIII. Lajos kiskorú fiát védelmezte a lázongó főurak ellen.

A család kettészakadása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mathieu halála után a család két fő ágra szakadt. Az idősebbik báró Montmorency, az ifjabbik Montmorency-Laval név alatt szerepelt. II. Jean de Montmorency, az idősebbik ág sarja (14021477. július 6.) a 15. század elején ismét három ifjabb ágnak vetette meg alapját. Guillaume, második feleségétől született fiúgyermeke (? – 1531. május 24.) örökölte franciaországi birtokait, első házasságából származó fiúgyermekei, Jean és Louis ellenében. Ez utóbbiak anyjuknak Brabantban lévő birtokait (Nevele és Fosseux) örökölték. A Nevele-ág Németalföldre származott át, s ott Hoorn grófjai, Philippe de Montmorency és öccse kivégeztetésével szomorú véget ért (1568, illetve 1570).

A Franciaországban maradt Guillaume alapította bárói ág legkiválóbb sarja fia, Anne de Montmorency volt (1492. március 15. – Párizs, 1567. november 11.), a 16. század egyik legnagyobb hadvezére, pair, I. Ferenc és II. Henrik királyok hírneves marsallja és connétable, akit II. Henrik érdemei alapján 1551-ben hercegi rangra emelt. A hugenották elleni háború kitörése után Anne de Montmorency triumvirátust alakított François de Guise herceggel és Jacques d’Albon de Saint-André marsallal, de azok halála után a mérsékelt katolikusok vezetőjeként sokat tett az ideiglenes megbékélésért Medici Katalin anyakirályné oldalán. Az ismét fellángoló ellenségeskedés során 1567. november 10-én megverte Condé hercegét Saint-Denis mellett, azonban a csatában szerzett súlyos sebesülésébe belehalt.

Az egyenes ág kihalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anne de Montmorency öt fiút hagyott hátra, akik közül kettő írta be nevét a történelembe. Egyikük, François de Montmorency (1530. július 17.1579. május 15.) II. Ferenc feleségének, Stuart Mária kegyence és III. Henrik alatt Franciaország marsallja volt. Másik fia, I. Henri de Montmorency herceg (1544. június 15.1614. április 2.) kezdetben a hugenották ellen harcolt, de Guise hercegével összeveszvén az ellenpárt élére állott és később IV. Henrik hűséges embere lett, amiért a király 1595-ben connétable-lá tette.

Fiát, II. Henri de Montmorency herceget (Chantilly, 1595. április 30.Párizs, 1632. október 30.) XIII. Lajos már tizenhét éves korában kinevezte admirálissá. A Richelieu bíboros ellen szőtt nagy összeesküvés alkalmával Gaston orléans-i herceghez, a király öccséhez csatlakozott, és Languedocban kitűzte a lázadás zászlaját, amiért Richelieu felségsértőnek nyilvánította. Frederick Schomberg marsall 1632. szeptember 1-jén Castelnaudary mellett kis létszámú hadát legyőzte és Montmorencyt fogságba ejtette. A toulouse-i parlament (azaz bíróság) Henrit halálra ítélte, XIII. Lajos pedig Richelieu erélyes fellépése folytán az ítéletet végrehajtatta.

II. Henrival kihalt a Montmorency-család egyenes ága. Birtokait nővére, Condé hercegének, II. Henriknek a neje örökölte. A Montmorency-Fosseux-ág férfiivadékai 1862. augusztus 18-án, Anne-Louis Raoul Victor Montmorency-Fosseux herceggel haltak ki. A Montmorency-Fosseux-k számos, kihalt mellékága közül megemlítendő a luxemburgiaké, amelyből François-Henri de Montmorency-Bouteville, Luxembourg marsallja származott. Ez az ág 1861. március 5-én halt ki Charles Emmanuel Sigismond de Montmorency herceggel. A Beaumont-Luxembourg-mellékág Édouard Montmorency-Beaumont-Luxembourg herceggel halt ki 1878. január 15-én.

A Montmorency-Laval-ág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Guy Montmorency által 1230-ban alapított Montmorency-Laval-ág 1822-ben nyerte el a hercegi rangot. Legnevezetesebb sarja volt Mathieu Jean Félicité de Montmorency-Laval (Párizs, 1766. július 10.1826. március 24.). Részt vett az amerikai függetlenségi háborúban és a tábornoki rangot vívott ki magának. A francia forradalom kitörésekor, 1789. augusztus 4-én mint Montfort-l’Amaury grófjainak képviselője a nemesi előjogok eltörlését indítványozta és a szövetségesek betörésekor fegyvert fogott hazája védelmére. Az 1793. évi események, XVI. Lajos lefejezése után azonban Svájcba menekült, ahonnan csak a jakobinus rémuralom megszüntével tért vissza. Sem a Direktórium, sem Napóleon alatt nem vállalt közhivatalt. 1814-ben Artois grófjának szárnysegédje lett, 1815-ben ő kísérte Angoulême hercegnőt Bordeaux-ba és Londonba. Ezt követően Gentben meglátogatta XVIII. Lajost, aki 1815. augusztus 17-én Montmorency-Lavalt pairré, 1821-ben külügyminiszterré, majd miniszterelnökké tette. A Montmorency-Laval-ág utolsó férfisarja Eugène Alexandre de Montmorency-Laval volt (1773. július 20.1851. április 2.).

III. Napóleon császár a Montmorency hercegi címet 1864-ben Adalbert de Talleyrand-Périgord grófnak adományozta. A Montmorency-család grófi Marasco-ágából származott Matthias Montmorency osztrák császári alezredes (1809. – Graz, 1892. augusztus 15.), aki 1849-ben a magyar szabadságharc ellen harcolt. 1863-ban Lónyai Katalin Erzsébetet vette feleségül. Gyermekük nem született, így a Marasco-ág is kihalt.

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]