Mikeás könyve
| Az Ószövetség könyvei |
|---|
 |
| Héber Biblia (Azok a könyvek, melyek az összes keresztény és zsidó kánon legalább egyikében megtalálhatóak.) |
|
1 Mózes · 2 Mózes · 3 Mózes · 4 Mózes · 5 Mózes · Józsué · Bírák · Rúth · 1–2 Sámuel · 1–2 Királyok · 1–2 Krónikák · Esdrás · Nehémiás · Eszter · Jób · Zsoltárok · Példabeszédek · Prédikátor · Énekek · Ézsaiás · Jeremiás · Siralmak · Ezékiel · Dániel · Hóseás · Jóel · Ámós · Abdiás · Jónás · Mikeás · Náhum · Habakuk · Szofoniás · Aggeus · Zakariás · Malakiás |
| Katolikus deuterokanonikus könyvek |
|
Tóbiás · Judit · 1 Makkabeusok · 2 Makkabeusok · Bölcsesség · Sirák fia · Báruk · Jeremiás levele · Dániel (kieg.) · Eszter (kieg.) |
| A görög és szláv ortodox kánon többletei |
| A grúz ortodox kánon többletei |
| A „szűkebb” etióp ortodox kánon többletei |
|
Ezra apokalipszise · Jubileumok · 1 Énok · 1-3 Etióp Makkabeusok · 4 Báruk |
| A szír Pesitta kánonjának többletei |
Mikeás könyve, vagy Mikeás próféta könyve az Ószövetségben található úgynevezett tizenkét kisprófétákhoz tartozó protokanonikus könyv. Tartalmát tekintve, a zsidó nép vezetői ellen való prófétálásról és a nép számára eljövendő üdvösségről szól.
A szerző személye és kora
A hagyomány szerint a könyvet Mikeás próféta írta, amely a Mikajah(u) név rövidítése. Mikeás neve héberül: Héberül: מיכה – ’míkáh’. Neve jelentése: kicsoda hasonló Jahvéhoz? Hírneve alapján „az ítélet prófétája” névvel is szokták illetni.[1]
Moreset-Gátból származott, mely Jeruzsálemtől mintegy 3 és fél kilométerre feküdt délnyugati irányban. Az érintett települést, a júdai dombvidéken található mai Tell el-gehudeide-val azonosítják.[2]
A Kr. e. 8. század végén prófétált, Jótám (Kr. e. 756-741), Akház (741-725) és Ezékiás (725-697) uralkodása idejében, nagyjából Ésaiás prófétával (Ézsaiás) egyidőben.
Származását tekintve a szabad parasztoknak a csoportjához tartozhatott, akik az új gazdasági berendezkedés következtében a nyomorba süllyedtek. Hozzá hasonlóan Ámósz próféta is ebből a csoportból származott. Ámósszal több hasonlóság is van közöttük, mindketten Jeruzsálemben tevékenykedtek az adott időben és a szociális beállítódásuk is azonos volt, így a könyveik hasonlóságokat mutatnak.[3] Ez a hasonlóság a felhasznált képeken kívül a nyelvezetben is megnyilvánul.[4] Mikeás valószínűleg Filisztea asszír inváziója miatt ment Jeruzsálembe és hagyta el otthonát, Moreset-Gátot, ahol egyes kutatók szerint akár vezetői (nemzetségfő, vagy „vén”) pozíciót is betölthetett.[5]
Mikeás nem nevezi magát prófétának, nem beszél elhívásról, így elzárkózik a többi foglalkozásszerűen tevékenykedő jeruzsálemi prófétától. Függetlennek tartja magát minden politikai csoporttól.[6] Ezek ellenére fellépését és igehirdetését áthatja az Isten általi meghatalmazottság tudata, ez miatt tekinthetünk rá úgy, mint prófétára.[7]
Nem tévesztendő össze azzal a Mikeással, aki a Királyok könyvében találhatunk meg (1Kir 22,8) és korábban élt.
Egyes kutatók feltételezése szerint létezhetett egy Deutero-Mikeás (második szerző, aki az ő nevében egészítette ki a könyvet), aki a fogság után írt hozzá részeket a már meglévő szöveghez. Az ezen az állásponton lévő kutatók a 4. résztől kérdőjelezik meg a könyv azon hitelességét, hogy az tényleg a móreseti Mikeástól származik, mivel olyan utalások jelennek meg, amelyek a Kr. e. 8. században még nem voltak jellemzőek.[8]
A könyv szerkezete
- I: 1 - 3 Prófétálás Szamária/Samária, Júda és Jeruzsálem ellen
- II: 4 - 5 Prófétálás Sion jövőbeli üdvösségéről
- III. 6,1 - 7,7 Izrael elleni prófétálás
- IV: 7,8 - 20 Az eljövendő üdvösség[9]
A könyv tartalma
I.
A könyv elején, (1,2–7) Izráel királysága ellen prófétál Mikeás, majd Júdára is átvetíti azt. Ezt a részt Júda siratóéneke követi (1,8–16). A következő két részben (2–3) az ítélet indoklásáról esik szó, ahol a gazdagok, a próféták ellenségei, az igazságtalan bírók és a hamis próféták ellen intézi szavait. A 3. rész végén megjelenik, hogy Istennek az a szándéka, hogy a jeruzsálemi templomot lerombolják. A 2,12–13 kivételt képez ebben a szövegkörnyezetben, mivel itt nem ítéletről, hanem Izráel száműzött és szétszóródott gyermekeinek az összegyűjtéséről esik szó.[10]
II.
A 4–5. részben ígéretek jelennek meg. Mikeás elmondja, hogy a diszpóra, a száműzött zsidóság vissza fog térni Jeruzsálembe, ahol majd megalakul Isten Királysága. Szó esik arról, hogy ezt megelőzően el fogják pusztítani az ellenséget, Babilóniát. Az ellenség elpuszítása mellett fel fogják számolni a mágiát és a szinkretista kultuszt is az országban. Megjelenik Bethlehem városának a neve, illetve a „maradék” gondolata is, olyan értelemben, hogy Isten Jákób maradékának ígérte a győzelmet.[11]
III.
A 6. résztől Isten vád- és védőbeszéde olvasható, amelyet saját népe perében mond el. A védő és a vád funkcióján túl a bírót is Jhwh, egyedül, egy személyben képviseli a perben. Ebben a részben jelen van a szövetség gondolata, amely Isten és a kiválasztott nép között áll fenn. Megjelenik továbbá Izráel népének a kapzsisága és becstelensége is. Ennek a szerkezeti pontnak a végén a 7,1-6-ban pedig a nép romlottságáról esik szó panasz formájában.[12]
IV.
Zárásként egy „prófétikus liturgia” olvasható, amelyben üdvösség ígéret van jelen.[13] Mindez egy párbeszéd formájában jelenik meg, amelyben Izráel fiaival folytatott vita és Úrhoz szóló bizalmas imádság váltakozik.[14]
A könyv teológiai összefoglalása
A szerzőt felháborította Szamaria/Samária és Jeruzsálem társadalmának bűnei, igazságtalanságai, a nép és az előkelők romlottsága. Súlyos képeket használva lép fel ellenük és ítéletet hirdet. Erkölcsi feddésében az Isten előtti alázatot, a szeretetet és az erkölcsi elveket hangsúlyozta. A bűnösöket szókimondóan megnevezi, vezetők, bírák, papok és próféták. Ők hamis biztonságérzetet táplálnak. Úgy gondolja, hogy a gazdagok csak a vagyonuk gyarapítására törekszenek, így mindannyian megvesztegethetőek, illetve a prófétákat és a papságot is csak az anyagi haszonszerzés érdekli. Ezen túl nem tartják meg Isten törvényét sem.[15]
Szamaria/Samária vesztét mint intő példát állítja Júda elé, és azzal figyelmeztet, hogy Júda városaira, ezen belül Jeruzsálemre is hamarosan megérkezik az ítélet, melynek szerzője Jhwh, végrehajtója pedig Asszíria.[16]
Mikeás egy elkerülhetetlen ítéletet vázol fel, nem esik szó könyvében megtérésre vagy bűnbánatra hívásról. Viszont megjelenik az ítélet utáni új kezdet lehetősége. A könyv közepén Dávid-hagyományt említi, és egy eljövendő uralkodót jövendöl, aki Betlehemből fog származni és Jahvét fogja képviselni, illetve Jahve választottja lesz. Az Ő erejével fog uralkodni, a béke megtestesítője lesz, amely új kezdet lesz.[17] Ez a béke pedig nem csupán a harcok megszűnését jelenti, hanem a jólét, az egészség, az Isten és ember közötti rendezett kapcsolat létrejöttét, amelyben megjelenik az élet teljessége.[18] Ennek az igazságos korszaknak a vezetése, Jeruzsálemből, Sion várhegyéről fog létrejönni.[19]
Mikeásnak ezt a próféciáját végidőbe mutató messiási jövendölésnek nevezhetjük.[20]
Források
- krisztus.ro
- katolikus.hu
- Bevezetés a kisprófétákhoz, Biblia, Szent István Társulat 2008.
- Dér K. – Horváth P.: Bibliaismeret, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999, 127–128.
- Laberge, L.: Mikeás Jövendölése, in: Thorday Attila (szerk.): Jeromos Bibliakommentár I. – Az Ószövetség könyveinek magyarázata, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest, 2002, 395–402.
- Komesz M.: Mikeás próféta könyve, in: Pecsuk O. (szerk.): Bibliaismereti Kézikönyv, Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest, 2004, 368–376.
- Rózsa, H.: Az Ószövetség Keletkezése, Szent István Társulat, Budapest, 2002, 122–132.
- Soggin, J. A.: Bevezetés az Ószövetségbe, Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest, 1999, 287–292.
Hivatkozások
- ↑ Laberge: Mikeás jövendölése (2002), 395.
- ↑ Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 122; Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 287.
- ↑ Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 287.
- ↑ Komesz: Mikeás (2004), 369.
- ↑ Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 122.
- ↑ Laberge: Mikeás jövendölése (2002), 395.
- ↑ Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 122.
- ↑ Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 289–290.
- ↑ Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 124–125.
- ↑ Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 288.
- ↑ Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 288–289.
- ↑ Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 290.
- ↑ Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 290.
- ↑ Komesz: Mikeás (2004), 373.
- ↑ Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 129.
- ↑ Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 130.
- ↑ Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 130–131.
- ↑ Dér-Horváth: Bibliaismeret, (1999), 127.
- ↑ Komesz: Mikeás (2004), 368.
- ↑ Dér-Horváth: Bibliaismeret (1999), 128.