Memi pasa dzsámija

A fürdő 1979-ben helyreállított maradványai.

Memi pasa dzsámija, a hozzá kapcsolódó minarettel és fürdővel, Pécsen, a mai Kórház tér és Ferencesek utcájának találkozásánál fekvő telken állt (a Szigeti-kapu mellett). Sorsát az pecsételte meg, hogy egy középkori ferences templom romjaira épült. Amikor a rend a 18. század elején a területet visszakapta, templomépítésbe kezdett a régi templom helyén.

Először a dzsámi még álló, erős falait felhasználva alakították ki a templomteret, de a század során egy teljesen új, barokk stílusú templomot építettek fel a telken. A dzsámi falait elbontották, így annak alapfalai ma a templom alatt húzódnak. A dzsámihoz kapcsolódó fürdő épületének falmaradványai azonban ma is láthatóak a templom nyugati bejárata előtt. Ezeket régészetileg feltárták és konzerválták a 20. század második felében.

A dzsámi szépségét a török utazó, Evlija Cselebi is kiemelte, aki 1663-ban járt a városban.

A dzsámi leirása Evlija Cselebi tollából

Evlija Cselebi török világutazó és történetíró a 17. század közepén járt Pécsen. Az ő leírásai alapján tudjuk, hogy a török-kori Pécs bővelkedett vallási célú török épületekben. A valamikori dzsámik, a hozzájuk kapcsolódó iskolák (medreszék), illetve fürdők jelentős része azonban elpusztult a visszafoglaló háborúk, valamint a város 18. századi újjáépítése során.

„ A Szigeti-kapun belül van Memi pasa dzsámija, mely a platonistáktól maradt nagy templom volt: egyik szögletében van egy imahely, melyet némelyek látogatnak. Memi pasa katonaságával fegyveresen jövén, ezt a templomot elfoglalta s a pincéiben ötven muszulmán gyereket talált, kik közül némelyik tudott beszélni, némelyik nem. A hitharcosok ezt a helyet elfoglalván Memi pasa nevére és Fethia névre dzsámivá tették. E dzsámiban a gyönyörtől az embernek a kimenetel eszében sem jut; egészen ólomtetejű, háremes, minaretes régi imahely ez.” (Ford.: Karácson Imre)

Lásd még

• Memi pasa fürdője

Források

• Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai, ford.: Karácson Imre, Budapest, 1904-1908 [1]
• SUDÁR BALÁZS: Imahelyek, kolostorok, sírkápolnák (História 2003/01)