Csonka-torony (Dunaföldvár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csonka-torony
Dunafoldvar-Var6-a.jpg
A Csonka-torony 2010-ben
Hely Dunaföldvár
Építési adatok
Építés éve 15. század
Rekonstrukciók évei 1974, 2006
Felhasznált anyagok mészkő, tégla
Alapadatok
Alaprajz négyzet
Alapterület 90 m²
Egyéb jellemzők
Emeletek száma 3
Nevezetességei Vármúzeum
Elhelyezkedése
Csonka-torony  (Tolna megye)
Csonka-torony
Csonka-torony
Pozíció Tolna megye térképén
é. sz. 46° 48′ 30″, k. h. 18° 55′ 41″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 30″, k. h. 18° 55′ 41″

A Csonka-torony (más néven Török-torony, Öreg-torony) Dunaföldváron épült a XV. század végén, majd a kibővített dunaföldvári vár magja lett.

A dunaföldvári vár elhelyezkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szélesen hömpölygő Duna folyam ősidők óta ismert átkelőhelyének biztosítására valamikor a XV. században emelték azt a 9,5×9,5 méter kerületű, 1,2 méter falvastagságú háromemeletes tornyot, ami a későbbi erődítmény magját alkotta. Régészeti kutatása azt mutatta, hogy az 1530-as évekből való; keletkezését Rosner Gyula régész ennél „valamivel korábbi időpont”-ra teszi, ám szerinte a torony „még a 15. században sem állhatott”.[1]

A vár rövid története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dunaföldvár látképe a Csonka-toronnyal (1864)

A régészeti feltárások szerint kőanyagát a budafoki mészkőbányából hozták le hajókon, majd a háborús sérüléseket kisméretű téglákkal pótolták. Korabeli oklevél szerint 1526. augusztus elején a húszesztendős Jagello II. Lajos király a dunaföldvári táborban várta be a késlekedő nemesi csapatokat, majd innen indult, hogy megvívja Szulejmán török szultán óriási hadával az ország sorsára nézve végzetes mohácsi csatát.

Miután Buda vára 1541-ben tartósan a törökök hatalmába került, a megszállók felismerték, hogy erődített helyekkel kell biztosítaniuk a hozzá vezető kereskedelmi utat, így a földvári tornyot is a környékről összeterelt lakosság robotjában, sietve elkészített palánkfallal vették körbe. A szabálytalan négyzet alakú területet övező fal sarkait kerek tornyok tagolták, később a faanyagot égetett téglával cserélték le. A budai pasa szandzsákjába tartozó Földvárt egy 1577-es zsoldlista szerint 60 lovas és 62 gyalogos katona vigyázta, köztük sokan a törökhöz csatlakozott rácok voltak.

A korabeli hadi krónikák számtalan ostromát örökítették meg, így például 1599. nyarán királyi csapatok harcoltak itt, de végül 400 halottat veszítve vissza kellett vonulniuk. A századfordulón viszont két ízben is megszállták és felgyújtották a fékezhetetlen hajdúk, akik azonban elrabolva a javakat, tartósan nem szállták meg. A visszatérő muzulmánok így kijavíthatták a vár sérüléseit.

Evlija Cselebi török utazó 1663-as leírása szerint Földvárt háromszoros palánkfal védte, amit két kapunyíláson át lehetett megközelíteni. A belső vár négyszögletes, sarkain kerek tornyokban ágyúk, középen egy épületből, talán egy régebbi templomból átalakított Szulejmán-dzsámi található, mellette a négyszögletes, erős torony állt.

A törökök végleges kiűzése után, még a II. Rákóczi Ferenc által irányított szabadságharc idején vívtak véres ütközeteket birtoklásáért a felkelők és a Habsburg seregek egymással. A békeévek beköszöntével külső védőműveit lebontották, de a vaskos öregtornyot uradalmi börtönként, majd gabonás magtárként hasznosították. 1858-ban Dunaföldváron hatalmas tűzvész pusztított, a torony teteje és belső faszerkezete is teljesen leégett. Utána „csonkán” építették újjá.

Műemlékvédelmi feltárását 1974-ben végezték el, majd falai között kiállítást rendeztek be. 2006-ban ismét nagyarányú felújításokat végeztek, hogy az utókornak fennmaradjon.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Rosner Gyula.szerk.: Töttős Gábor: I. fejezet, Dunaföldvár története az őskortól napjainkig. Dunaföldvár: Part–Oldalak Kulturális Egylet, 37. o. ISBN 963-00-9434-7 (2002) 
  • Rados Jenő: Magyar építészettörténet (p. 161-168) - 1961. Bp. Műszaki K. - ETO 72 (439) 091
  • Szerk. Fülep L.: A magyarországi művészet története (p. 371-372) - Bp.1961. Képzőmúv. Alap K. - Kossuth Ny. 61.3465.
  • Goldziher Ignác: Az iszlám kultúrája - Gondolat K. Bp. 1981. - ISBN 963-280-607-7
  • Francis Robinson: Az iszlám világ atlasza. Ford. Dezsényi Katalin. Budapest: Helikon; Magyar Könyvklub. 1996. ISBN 963-208-384-9
  • H. Stierlin. Türkei - Architektur von Seldschuken bis Osmanen - Taschen Weltarchitektur - ISBN 382287857X
  • H. Stierlin: Iszlám művészet és építészet - Bp. Alexandra K. - ISBN 963-368-127-8

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]