Gázi Kászim pasa dzsámija

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gázi Kászim pasa dzsámija
Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom, belvárosi templom
A dzsámi déli oldala
A dzsámi déli oldala
TelepülésPécs
Ország Magyarország
VallásRómai katolikus
IstenJézus Krisztus
Irányzatrómai katolikus
FelekezetKatolicizmus
EgyházmegyePécsi Egyházmegye
VédőszentBoldogságos Szűzanya
NévadóGyertyaszentelő Boldogasszony
Építési adatok
TípusTemplomigazgatóság
Stílusoszmán-török építészet
Építés kezdete12. század
Rekonstrukciók évei1560 körül
1702
1766–1770
1939
1956
2014-
ÉpíttetőGázi Kászim pasa
Alapadatok
Hosszúság29 m
Magasság22,6 m
Szélesség16 m
ToronyNincs
Kápolnák3
Elhelyezkedése
Gázi Kászim pasa dzsámija (Pécs belvárosa)
Gázi Kászim pasa dzsámija
Gázi Kászim pasa dzsámija
Pozíció Pécs belvárosa térképén
é. sz. 46° 04′ 37″, k. h. 18° 13′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 04′ 37″, k. h. 18° 13′ 40″
A Gázi Kászim pasa dzsámija
hivatalos honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Gázi Kászim pasa dzsámija
 témájú médiaállományokat.

A pécsi Gázi Kászim pasa dzsámija, hivatalosan Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom, hétköznapi nevén belvárosi templom (vagy egyszerűen csak „pécsi dzsámi”) a magyarországi török-iszlám építészet legmonumentálisabb alkotása, Pécs egyik jelképe, Európa legészakibb épségben maradt dzsámija, amely ma római katolikus templomként működik. Helyén eredetileg is keresztény templom állt, amelyet Gázi Kászim budai pasa építtetett át dzsámivá az 1560-as években. Eredeti mérete hosszában és szélességében száz lépés. Látogatható, szentmisét rendszeresen tartanak. Templomigazgatója Dr. Szép Attila plébános.[1]

Fekvése[szerkesztés]

A templom a város centrumában, a Széchenyi téren helyezkedik el, a tér legmagasabb pontján áll, mintegy uralva azt. A hatást fokozza, hogy az észak-déli tájolású térhez képest ferdén áll a Mekka felé tájolt épület.

Története[szerkesztés]

Az 1939-ben végzett felújításkor tárták fel a 215-ben Sopianae-ben állomásozó Legio I Adiutrix oltárkövét, egy szobormaradványt és néhány római sírt is.

Szent Bertalan-templom[szerkesztés]

A Szent Bertalan-templom építésének időpontja bizonytalan: legvalószínűbb, hogy Bertalan püspök kezdte el építeni a 13. század első felében, II. András király uralkodása idején. A Magyarországon ritkaságszámba menő elnevezést valószínűleg a keresztes hadjáratból visszatérő II. András királytól elnyert és itt elhelyezett Szent Bertalan-ereklye után kapta.[2] A templom hajója ekkor 30 méter hosszú és 10 méter széles volt síkfödémmel. Torony nyomai nincsenek.

A 14. században a templomot kibővítették, a főhomlokzat délnyugati részére sarokpillérekkel megerősített saroktorony került. A szentély keleti irányban kb. 5 méterrel ki lett bővítve, összesen 37 méterre növelve a templom hosszát. A korábbi síkfödémet dongaboltozat váltotta fel.

A 15. század végén reneszánsz stílusban jelentősen kibővítették a templomot: a főhajó mellett pilléres rendszerrel két mellékhajót kapott, a szentély félköríves lett. Feltehetően ekkor épült meg a gyűjtő csontház is. Az épület ekkor kb. 40 méter hosszú és 20 méter széles volt, a székesegyház utáni második legnagyobb a városban.

Az 1543-as török bevonulás után a templomot egy ideig kettéosztva használták, a főhajót kettéosztó falazás nyomai a mai napig megmaradtak.

A dzsámi a török korban[szerkesztés]

A 16. század második felében, feltehetően az 1560-as években (más források szerint már 1543 és 1546 között) a templomot lebontották, és a köveiből építették fel a jelenleg is álló dzsámit.[3] A néphiedelem szerint nem csak a köveket adta a templom, hanem az építkezést a templomban álló kincsekből finanszírozták.

Az 1660-as években Evlija Cselebi, a neves török utazó is elragadtatással írt róla. Az elkészült török templom a város nagy dzsámija lett. A középső négyszögletes rész az, ami török kori, melyet nyolcszögletű dobon nyugvó kupola fed. A délkeleti, délnyugati és északkeleti homlokzaton egymás fölött két sorban 4-4, illetve 3-3 szamárhátíves ablak van. A dzsámi eredeti bejárata az északnyugati oldalon volt. Ezen az oldalon volt a lépcsőfeljárat is, mellyel a karzatra lehetett jutni – nők csak lefátyolozva, a karzaton tartózkodhattak. A dzsámi délnyugati oldalán a középkori templom alapfalaiba beépülve állt a minaret.

A templom belsejében, a megmaradt vakolatrészeken jól látható a török díszítés, a Korán-feliratok. A török szószék és a nők karzata sajnos az idők folyamán elpusztult, és nem teljesen hiteles az imafülke (mihráb) jelenlegi képe sem. A sekrestyék előtt álló két török mosdómedence (ma szenteltvíztartó) az egykor a templom mellett álló – azóta elpusztult – Gázi Kászim pasa fürdőjéből került ide.

A dzsámi a török után[szerkesztés]

A török felszabadító harcokat a dzsámi aránylag szerencsésen átvészelte, csak a minaret egy része omlott le – ezt 1766-ban lebontották. A templom a jezsuita rend tulajdona lett. 1692-ben a templomban tette a város vezetősége a fogadalmat, hogy a városban csak katolikusok élhetnek (1704-ben emiatt a rácok betörtek a városba, a templomot is megrongálták). Kisebb ideiglenes módosítások után az első komolyabb átépítés 1702-ben volt, amikor keresztény templommá alakították át. Az északi részén kápolnát, tornyot, sekrestyét és kriptát, a déli részén portikuszos bejáratot építettek. Berendezései barokk ill. rokokó stílusúak voltak.[3]

A következő jelentős átalakítás 1766–70-ben történt, Procopius jezsuita szerzetes tervezésével, a pécsi Frühweiss és Birisics családok anyagi támogatásával. Ekkor bontották le a minaretet, melynek helyére zömök torony épült. A jezsuita rendházat (Mai Nagy Lajos Gimnázium) meghosszabbították, és boltíves aluljáróval kötötték össze a templommal, melyet 1864-ben bontottak le. Szintén ekkor bontották el az északi főfalat, melyhez kupolát toldottak, ehhez pedig a kolostorboltozatos Alajos kápolna csatlakozott, míg nyugaton sekrestye kapott helyet. További módosítás volt, hogy a tér felé néző oldalon barokk stílusú előcsarnok épült – ez a 15 méter széles lépcsős feljáró 1939-ig állt. 1967-ben épült ki a templom alatti kriptarendszer.

1773-ban a jezsuita rendet feloszlatták. A templom a kincstár tulajdona lett, majd 1780-ban, a város autonómiájának elnyerésétől a város tulajdona lett. A korábbi orgonát a Havihegyi kápolnába vitték (mely a tűzvészben elpusztult), helyette új orgona került. A kupola festményeit Graits Endre készítette, a födémet felmagasították, és vörösréz lapokkal fedték le.[3]

Az utolsó nagy átalakítást 1939-ben végezték Körmendy Nándor tervei alapján. Lebontották a barokk tornyot és a lépcsősort, helyére a félkör alakú északnyugati toldást építettek egy új Angster-orgonával. 8 évvel később Gebauer Ernő freskókat készített az épületrész falára. A kupolát 1956-ban firenzei típusú félgömbbé alakították át (mely az eredeti török állapotokhoz is jobban hasonlít).[3]

Fűtésrendszere 2018 óta a pécsi távhőre van kötve.[4]

Képek[szerkesztés]

  • Sztalaktitboltozat
    Sztalaktitboltozat
  • A templom ablakai
    A templom ablakai
  • A templom belseje
    A templom belseje
  • A templom a 19. század elején
    A templom a 19. század elején
  • A templom az 1880-as években
    A templom az 1880-as években
  • A templom a felújítás előtti Széchenyi téren
    A templom a felújítás előtti Széchenyi téren
  • A templom belső tere
    A templom belső tere
  • Kupola
    Kupola
  • Légi felvétel
    Légi felvétel
  • Éjszakai díszkivilágítás
    Éjszakai díszkivilágítás
  • Látkép, 2017
    Látkép, 2017
  • A kereszténnyé alakított dzsámi szentélye
    A kereszténnyé alakított dzsámi szentélye
  • Altemplom
    Altemplom
  • Altemplom
    Altemplom
  • Altemplom
    Altemplom
  • Makettje a szarvasi Mini Magyarország gyűjteményében
    Makettje a szarvasi Mini Magyarország gyűjteményében

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ https://pecsiegyhazmegye.hu/papsag/szemely/222
  2. ↑ Ilyen lehetett valamikor a pécsi dzsámi elődje. [2014. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
  3. ↑ a b c d Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 98. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  4. ↑ Megszépítik, továbbfejlesztik a székesegyházat. [2018. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 5.)

További információk[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Rados Jenő: Magyar építészettörténet (p. 161-168) - 1961. Bp. Műszaki K. - ETO 72 (439) 091
  • Szerk. Fülep L.: A magyarországi művészet története (p. 371-372) - Bp.1961. Képzőmúv. Alap K. - Kossuth Ny. 61.3465.
  • Goldziher Ignác: Az iszlám kultúrája - Gondolat K. Bp. 1981. - ISBN 963-280-607-7
  • Francis Robinson: Az iszlám világ atlasza. Ford. Dezsényi Katalin. Budapest: Helikon; Magyar Könyvklub. 1996. ISBN 963-208-384-9  
  • H. Stierlin. Türkei - Architektur von Seldschuken bis Osmanen - Taschen Weltarchitektur - ISBN 382287857X
  • H. Stierlin: Iszlám művészet és építészet - Bp. Alexandra K. - ISBN 963-368-127-8
  • Vörös Márton: A Széchenyi tér regénye - Pécs, 1963

Weboldalak[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gázi_Kászim_pasa_dzsámija&oldid=27044120”