Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi

Koordináták: é. sz. 47° 47′ 59″, k. h. 18° 44′ 2.8″47.7997222222, 18.7341111111 A négyszáz éves Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi az esztergomi Berényi Zsigmond utcában álló műemléki épület. A városban sokan az egykori érseki magtárként ismerik. Ez az egykori Török Birodalom észak-nyugati irányban legtávolabbi helyreállított építménye.^[1]^[2]

[szerkesztés] Leírás

Az épület sokáig lakóházként funkcionált.

Az esztergomi dzsámi – eltérően az általános dzsámi formától – kétszintes, téglalap alaprajzú, kontyolt nyeregtetős épület. Alsó része egy várkapu, a középkori vízivárosi várfal része. Erre épült a 17. század elején a dzsámi. Az utcafront felé földszintes, a nyugati – Erzsébet park felőli – homlokzata kétszintes. Török kori ajtajai félköríves záródásúak, ablakai szamárhátívesek. Az épület északi-nyugati sarkán egy minaret maradványa áll. Ezt a 18. században bontották el. Az épület Duna-felőli oldalán, az Erzsébet park felé áll I. Szulejmán győzelmi táblája, amit 1543-ban, Esztergom bevételekor állított. Érdekesség, hogy az épületen egykor utca vezetett keresztül, ami a törökök által épített dunai hídhoz vezetett. Az imaterem falába korsókat falaztak be szájukkal a terem felé, hogy az ne visszhangozzon. A feltárások során a korsókból árpaszemek kerültek elő, mivel a dzsámit később magtárként használták.^[3]

[szerkesztés] Története

Az Erzsébet park felőli homlokzat a felújítások előtt…

...és utána

A helyén álló egykori épület, a Veprech-torony volt a Víziváros legrégibb erődített épülete, amit először 1239-ben említettek. Ez a várfal szerves része volt, ami kapuként is szolgált. Miután a törökök bevették Esztergomot, az épület felső részét 1605 és 1663 között dzsámivá alakították át. A város visszafoglalása után érseki magtár lett. A 19. és 20. század fordulóján a Petz család birtoka, lakóház volt. A szomszédos épületet, ahol egykor egy tekke, azaz egy derviskolostor működött, gyárrá alakították. A második világháború után a vagyont államosították. 1953-ban a Petz-művek dolgozói költözhettek be a házba. A két épület közötti egykori törökfürdő még 1962/63-ig működött három medencével. A házat a lakók 1957-ben megvették. 1998 őszén vendéglőnek vásárolta meg a tokodi Rosenberg Hungária Kft. Ekkor dr. Horváth István, a Balassa Bálint Múzeum igazgatója hívta fel a cégtulajdonosok figyelmét arra, hogy valójában egy imaházat vásároltak. A vállalat eredeti elképzelésein változtatva magára vállalva az imaház helyreállítását.^[4] A minaret újjáépítéséhez a török állam, Ankara egy kerülete is felajánlotta segítségét. Előkerült az épület keleti ajtaja a föld alól. Az utcaszint alatt négy méter mélyen megtalálták azt a kövezetet, amelyen a török katonák jártak. Feltárták a dzsámihoz tartozó minaret alsó részét, amelynek alépítménye 10 méteres magasságig ma is megvan, és épségben megmaradt a csigalépcső első kilenc foka, ám a műemlékvédelem egyelőre nem engedélyezi, hogy teljes magasságában helyreállítsák a minaretet.^[5] A felújítás 2006-ban kezdődött meg, az épület az év végén kapott új tetőszerkezetet. Ekkor indult meg az egész Berényi Zsigmond utca korabeli módon történő helyreállítása is. Az imafülke kőfaragvány maradványainak nagy része megvan, így ezt is teljes pompájában állították helyre. Az épület a szomszédos Malom-bástyával együtt idegenforgalmi látványosság (török kávézó, múzeum) lesz az elképzelések szerint. Az elkészült dzsámit 2007. november 20-án adták át. Az átadást követő konferencián Karl Rosenberg Pro Cultura Hungarica díjat vehetett át.