Mednyánszky László (festő)

Báró Mednyánszky László (Mednyánszky László)
Báró Mednyánszky László
Született	1852. április 23. Beckó, Trencsén vármegye
Elhunyt	1919. április 17. (66 évesen) Bécs
Állampolgársága	magyar
Szülei	Mednyánszky Ede
Foglalkozása	festőművész tervezőgrafikus
Iskolái	Müncheni Képzőművészeti Akadémia (–1873)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (34/2-1-43)
A Wikimédia Commons tartalmaz Báró Mednyánszky László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alpesi tájkép (1900)

Báró aranyosmedgyesi Mednyánszky László József Boldizsár Euszták (Beckó, Trencsén vármegye, 1852. április 23. – Bécs, 1919. április 17.) magyar festő és grafikus.

Életpályája

Az ősrégi magyar nemesi származású báró aranyosmedgyesi Mednyánszky család sarja volt. Apja, báró aranyosmedgyesi Mednyánszky Ede (1823-1895), anyja, szirmai és szirmabessenyői Szirmay Mária Anna (1823-1883) volt. Apai nagyszülei báró aranyosmedgyesi Mednyánszky József (1789-1868), császári és királyi kamarás, főhadnagy, és vhiri Richter Eleonóra (1798-1889) voltak. Anyai nagyszülei szirmai és szirmabessenyői Szirmay Boldizsár (1790-1856) és ózdi Sturmann Mária (1799–1831) voltak. Anyai dédapja, ózdi Sturman Márton (1757-1844), Gömör megyei birtokos, vasgyáros volt. Nagybátyja, Mednyánszky László honvédőrnagy, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik első vértanúja. Édesanyjának, Szirmay Mária Annának, az elsőfokú unokatestvére, fáradi Veres Pálné beniczei, micsinyei és pribóczi Beniczky Hermin Karolina (1815-1895) a magyar nőnevelés úttörője, az Országos Nőképző Egyesület alapítója volt.

Nagyőr hosszú időn át a Horváth-Stancsics, majd a szirmabesenyői Szirmay család birtoka volt. Ennek az ágnak az utolsó sarja, Szirmay Boldizsár, 1856-ban történt halála után a birtok és a kastély leánya, Szirmay Mária Anna férjére, Mednyánszky Edére szállt. A fiatal házasok, akiknek ekkor már két gyermekük, Mednyánszky László és húga Margit volt, 1861-ben költöztek át Beczkóról, miután a nagyőri kastélyt újították fel.

Münchenben, majd 1873–1877 között Párizsban tanult. Barbizonban Paál László társaságában festett. 1880-tól Bécsben és Beckón élt, felváltva. 1888-ban Budapesten aranyérmet kapott. 1888–1892 között Párizsban élt. Tájfestészete a barbizoni felfogásból indult, de örökös vándorlása során a természet alapos ismeretéből festői igényessége rendkívüli erejű műveket alkotott. A század vége felé az élet legszélső végein élők felé fordult. Nyaranta Nagyőrön dolgozott, de a Tátrától az Adriáig bejárt minden vidéket, ha arra felé vitt útja, szívesen elidőzött a szolnoki művésztelepen és a Nagyalföld más tájain is alkotott, ezért az alföldi festőkhöz is kapcsolják művészetét.

Képein túladva, pénzét a rászorulók közt szétosztva, a létminimum határán élt. A naplóját franciául és magyarul író báró, mély műveltségű művész, egész életét megkeserítő ízületi fájdalmai dacára, szüntelen gyalogos vándorutakon járt. Járványos betegeket ápolt, az 1879-es szegedi nagy árvíznél segített, a csavargóknak próbált megélhetést szerezni.

Vágó Pállal, Olgyay Ferenccel együtt jócskán besegített 1893–94-ben Feszty Árpádnak a „Magyarok bejövetele” c., azóta Feszty-körképként híressé vált történelmi képének megfestéséhez. Mind Vágó, mind Mednyánszky kitűnő alakábrázoló, Olgyay pedig jó tájfestő volt.

Képein rendkívüli lelki mélységben ábrázolja a magányt, a kiszolgáltatottságot. Kritikusait is megdöbbentette a borzongató realitás, ahogy a születéstől már végleg nyomorra ítélt embereket bemutatja. Csavargóképei egyre tömörebbek. Az első világháború csak drámaibb színtere volt a szenvedésnek és halálnak, harctéri rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát és Dél-Tirolt mint a háborúról tudósító művészcsoport (Kunstgruppe) tagja. A társtalan, magányos művész a kor alapkérdéseire adott műveivel drámai választ. A harctéren megsebesült, nagy betegen, magányosan hunyt el bécsi műtermében.

Mednyánszky László sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-43. Somogyi József alkotása

A budapesti Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkásságának értékelése

Goyán kívül senki nem ábrázolta ilyen mélyen humánus lélekkel a háborút. Három fő csoportja van műveinek a műfajok szempontjából: tájképek, csavargóképek és katonaábrázolások. Az első világháború harctereiről rajzokban, festményekben készítette el naplóját. A 60 évén túli festő százával készítette háborús jegyzeteit, amelyekből képek lettek. A halottak álomba merültnek látszanak, az erdőszélt mint vadvirágok lepik el a katonasírok fehér keresztjei.

Mélységes humanizmussal ábrázolja az emberi esendőséget és kiszolgáltatottságot. Az emberi nyomorúság mélységeit majd csak Gorkij és Brecht drámái, egyes filmek és a szociofotósok hozzák felszínre a későbbiekben. Rendkívül termékeny alkotó volt, számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria Budapesten, s a szolnoki Damjanich János Múzeum. A Kecskeméti Képtárban külön kiállítóterem mutatja be a Mednyánszky képeket, a székesfehérvári Deák Gyűjtemény 12 festményét mondhatja magáénak, számos képét őrzi a Szlovák Nemzeti Galéria Pozsonyban, a nagyőri kastélyban is vannak képei, hisz 1883-ban, édesanyja halála után olykor ide vonult vissza, főleg nyaranként itt dolgozott. Számos műve került külföldre, például Londonba. Festményeinek, rajzainak száma a 3000-et bizonyára meghaladja, de lehet, hogy a 4–5 ezret is eléri.

Emlékezete

1897-ben Párizsban volt gyűjteményes kiállítása. Nagy nehezen birkózik a monarchiabeli utókor ezzel a hatalmas és felbecsülhetetlen értékű hagyatékkal. A Szlovák Nemzeti Galériában az 1960-as években és 1990-ben rendeztek műveiből önálló kiállítást. 2003 októberében a Magyar Nemzeti Galériában mintegy 500 képét és grafikáját állították ki, ehhez a kiállításhoz mind a magyarországi, mind a szlovákiai múzeumok összeadták a képanyagot.

• A festészetének szellemiségét a Mednyánszky Társaság folytatja.

Ismertebb művei (válogatás)

Itatás

Tiszai halászat

• Varjak az itatón (1878) (Olaj, vászon, 38×55,5 cm ; Szlovák Nemzeti Galéria, Pozsony)
• Öreg csavargó (1880) (Olaj, fa 17,5×13 cm ; MNG, Budapest)
• Itatás (1880-as évek) (Olaj, vászon, 114×201 cm ; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• Tiszai halászat (1880-as évek) (Olaj, vászon, 153,5×49 cm ; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• Erdei út (1880-as évek első fele) (Olaj, vászon, 244×149 cm ; Szlovák Nemzeti Galéria, Pozsony)
• Kereszt alatt (1892) (Olaj, vászon, 34×50 cm ; MNG)
• Zúzmarás fák (c. 1892) (Olaj, vászon ; 36,5×29 cm ; MNG)
• Vaskapu (1890-95) (Olaj, vászon, 120×195 cm ; MNG)
• Hegyi tó (1895-99) (Olaj, vászon, 33×41,5 cm ; MNG)
• Ágrólszakadt (1898 után) (Olaj, vászon, 120×140 cm ; Kecskeméti Képtár)
• Két fej (c.1900) (Olaj, vászon, 35,5×43,5 cm ; Damjanich János Múzeum, Szolnok)
• Alpesi tájkép (c. 1900) (Olaj, vászon, 28,3×34,5 cm ; MNG)
• A cattarói öböl (1900-as évek eleje) (Olaj, vászon, 95×114,5 cm ; MNG)
• Domboldal tavasszal (kis tájkép) (1903-04) (Olaj, vászon, 24,5×31,5 cm ; MNG)
• Elesett orosz katona (1914–18), (Olaj, vászon, 42,5×52,5 cm ; Kecskeméti Képtár)
• Katonák (1914-18) (Olaj, vászon, 34,5×50 cm ; magántulajdonban)
• Vonuló foglyok (1914-18 (Olaj, szén, vászon, 80×100 cm ; JPM, Pécs)
• Erdő széle fejfákkal (1914-18) (Olaj, vászon 100×72 cm ; magántulajdonban)

Képgaléria

• 
  Zúzmarás fák (1892)
• 
  Domboldal tavasszal (1903–04)
• 
  Vaskapu (1890–95)
• 
  Ágrólszakadt (1898 után)
• 
  Öreg csavargó (1880 k.)
• 
  Katonák (1914–18 k.)
• 
  Vonuló foglyok (1914–18)
• 
  Erdő széle fejfákkal (1914–18)

Források

• Kállai Ernő: M. L. Bp. 1943
• M. L. naplója Bp. 1960
• Brestyánszky Ilona: M. L. Bp. 1963
• Egri Mária: Mednyánszky László Bp. 1975
• Hanzl Péter, Nagy Sándor - Az üldöztetéstől a büszkeségig / A magyar LMBTQ emberek története a kezdetektől az ezredfordulóig (Háttér Társaság, 2023) ISBN 978-615-5707-27-8

További információk

• BudapestAukcio ingyenes adatbázisban Mednyánszky László aláírásai, portréja és 2141 festménye, grafikája fotókkal
• Perneczky Géza: Töredékes morzsák a Mednyánszky recepcióhoz
• Mednyánszky László élete és képei