Lucian Blaga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lucian Blaga
Lucian Blaga.jpg
Élete
Született 1895. május 9.
Lámkerék
Elhunyt 1961. május 6. (65 évesen)
Kolozsvár
Nemzetiség Románia Román
Szülei Isidor Blaga, Moga Ana
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) filozófia, újságírás, költészet, versírás, dramaturgia.
Alkotói évei A két világháború között.
Hatottak rá Platón, Nietzsche, Goethe, Kant, Hegel, Schelling, Spengler és Bergson

Lucian Blaga (Lámkerék, Szeben vármegye, Osztrák-Magyar Monarchia, 1895. május 9.Kolozsvár, 1961. május 6.) román filozófus, újságíró, költő, író, dramaturg, fordító, egyetemi professzor és diplomata, kimagasló kultúrember a két világháború közötti Romániában. 1936-tól a Román Akadémia tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ortodox pap kilencedik gyermekeként jött a világra. Habár tudott volna, 4 éves koráig nem beszélt. Az Autoportret (Önarckép) című versében így ír erről: "Lucian Blaga néma, akár a hattyú"[1] Iskolaéveit először Szászsebesen német nyelvű iskolában kezdte, majd Brassóban, az Andrei Șaguna líceumban tanult tovább. 1914-ben beiratkozott a nagyszebeni teológiai szemináriumba, hogy elkerülje a besorozást az osztrák-magyar monarchia hadseregébe. 1917-től a bécsi egyetemen tanult filozófiát és ugyanitt doktorált 1920-ban.

Az erdélyi Tribuna újság közölt először verset tőle 1910-ben Pe țărm címmel, majd a Românul hozta le a Reflecții asupra intuiției lui Bergson című tanulmányát 1914-ben. Az első drámáját 1920-ban a Voința folyóirat közölte Zamolxe, mister păgân címmel. 1921-ben a Román Akadémia az Adamachi díjjal jutalmazta a debütálását. 1922-ben a kolozsvári egyetem először adta elő Zalmoxe című darabját, valamint ebben az évben nyomtatták ki először a verseit német nyelven.

1926-ig sok lapnál dolgozott úgy, mint szerkesztő és igazgatósági tag. Ebben az évben a diplomáciai szolgálatban dolgozott Varsóban, Prágában, Lisszabonban, Bernben és Bécsben, mint követségi attasé. A Román Akadémia állandó tagjává választja őt 1937-ban. A bécsi döntés után Szebenben, majd Kolozsváron tart előadásokat. Szebenben adja ki 1943-tól folyóiratát Saeculum néven, s szerepet játszik a szebeni irodalmi kör megalakításában. 1948-ban eltávolították az egyetemtől, de továbbra is Kolozsvárott dolgozott könyvtárosként. 1960-ig a román kormány csak fordításokat engedélyezett neki.[2] Az ekkor írt verseit majd csak halála után közölték. 1956-ban irodalmi Nobel-díjra jelölte Rosa del Conte és Basil Munteanu de a román kommunista kormány minden szempontból ellenezte ezt, mert idealista filozófusnak tartották, és versei egészen 1962-ig be voltak tiltva. A román kormány követeket küldött Svédországba, hogy tiltakozzanak a jelölés ellen.[forrás?]1961. május 6-án halt meg rákban, és születésnapján, 9-én helyezték örök nyugalomra szülőfaluja temetőjében.

képe a 200 lejesen

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Verseskötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1919 – Poemele luminii (A fény versei)
  • 1921 – Pașii profetului (A próféta léptei)
  • 1924 – În marea trecere (A nagy elmúlásban)
  • 1929 – Laudă somnului (Az álom dicsérete)
  • 1933 – La cumpăna apelor (Vízválasztónál)
  • 1938 – La curțile dorului (A vágy udvarában)
  • 1943 – Nebănuitele trepte (Nem sejtett lépcsők)
  • 1982 – Posztumusz költeményei (3 kötet)


Költői hitvallás (Ars poetica)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lucian Blaga versei alapján az ő költői hitvallása az alkotás és alkotó közötti kapcsolatot vizsgálja. Véleménye szerint az alkotás az én (egyéni tudat) és a világ közötti közvetítő szerepét tölti be. Az alkotás folyamata gyarapítja a titkokat és rejtélyeket, nem csökkenti azokat. A titok a vers eszenciája, lényege. Ezért a költői képek nem „jelentenek”, hanem „utalnak”, nem magyarázzák meg az univerzum rejtélyeit, hanem megvédik és gyarapítják azokat.

Drámái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1921 – Zamolxe, mister păgân (Zamolxész, pogány titok)
  • 1923 – Tulburarea apelor (Vizek zavargása)
  • 1925 – Daria
  • 1925 – Ivanca (Fapta)
  • 1925 – Învierea (A feltámadás)
  • 1927 – Meșterul Manole (Manole mester)
  • 1930 – Cruciada copiilor (A gyermekek keresztes hadjárata)
  • 1934 – Avram Iancu
  • 1944 – Arca lui Noe (Noé bárkája)
  • 1964 – Anton Pann

Aforizmakötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pietre pentru templul meu (Kövek a templomomhoz)
  • Discobolul (A diszkoszvető)
  • Elanul insulei (A sziget lendülete)

Prózai művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hronicul și cântecul vârstelor, önéletrajzi mű (Az életkorok krónikása és éneke)
  • Luntrea lui Charon, regény, önéletrajzszerű mű (Kháron ladikja)

Esszéi és filozófiai tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1922- Cultură și cunoștință (Kultúra és megismerés)
  • 1924- Filosofia stilului (A stílus filozófiája)
  • Fenomenul originar (Az eredeti jelenség)
  • 1925- Fețele unui veac (Egy évszázad arcai)
  • Ferestre colorate (Színes ablakok)
  • 1926- Daimonion
  • 1931- Eonul dogmatic
  • 1933- Cunoașterea luciferică (A luciferi megismerés)
  • 1934- Censura transcendentă (A transzcendens cenzúra)
  • Orizont și stil (Horizont és stílus)
  • 1936- Spațiul mioritic (A mioritai tér)
  • Elogiul satului românesc (A román falu dicsérete)
  • 1937- Geneza metaforei și sensul culturii (A metafora születése és a kultúra értelme)
  • 1939- Artă și valoare (Művészet és érték)
  • 1940- Diferențialele divine (Az isteni differenciálok)
  • 1941- Despre gândirea magică (A mágikus gondolkodásról)
  • Religie și spirit (Vallás és szellem)
  • 1942- Știință și creatie (Tudomány és alkotás)
  • 1947- Despre conștiința filosofică (A filozófiai öntudatról)
  • 1948- Aspecte antropologice (Antropológiai vonatkozások)
  • 1966- Gândirea românească în Transilvania în secolul al XVIII-lea (A román gondolkodás Erdélyben a XVIII. században)
  • 1968- Zări și etape (Láthatárok és szakaszok)
  • 1969- Experimentul și spiritul matematic (A matematikai szellem és a kísérlet)
  • 1972- Isvoade
  • 1977- Ființa istorică (A történelmi lény)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ki kicsoda a világirodalomban (1975-ig), Könyvkuckó, Budapest, 1999. ISBN 963-8157-90-9
  • Dim. Păcurariu (szerk.). Dicționar de litaratura română (román nyelven). București: Editura Univers, 59-62. o (1979) 
  • Literatura română: pregătire individuală pentru proba scrisă: examenul de bacalaureat – eseul / I. Paicu, M. Lupu, M. Lazăr. – Ed. a 2-a. București, 2008, ISBN 978-973-124-339-9

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lucian Blaga című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Lucian Blaga témában.