Kraftwerk
http://galeria.index.hu/fesztival/2009/07/11/kraftwerk/?current_image_num=2&image_size=l
A Kraftwerk (magyarul: „erőmű”) egy német zenekar.
Sokan ismerhetik olyan számok megalkotóiként, mint a "The Model", "The Robots", "Autobahn", illetve "Computerwelt", vagy úgy ismerik őket, mint a technozene vagy a szinti-pop megalkotóit – jóllehet semmi közük nincs különösebben és közvetlenül eme műfajokhoz. Rendkívül feltűnőek voltak a maguk idején a Robot imidzsüknek köszönhetően, amely az embert mutatja gépként, a „gép-zenével” összefonódva, szimbiózisban. - ez nem egy személytelen dolog, hanem egy stílus, mely az ember és gép közös harmóniáját próbálja a közönség elé tárni. Zenéjükben a rengeteg gépi hang mellett feltűnnek az egyszerű (néha monofonikus) dallamok, melyek jellegüket tekintve néha a legegyszerűbb dallamok, de mégis fülbemászóak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Kezdetek (1968 - 1973)
Az 1960-as évek végén Nyugat-Németországban még nem éledt újjá a zenei, kulturális élet a II. világháború után. A legtöbb német együttes angol és amerikai zenéket játszott. Ebben az időszakban alakultak meg Németországban a kísérletező zenekarok (Can, Tangerine Dream, Kaleidoskop, stb).
A Kraftwerk alapítói, Ralf Hütter és Florian Schneider – Esleben a Remschied-i Művészeti Akadémián találkoztak először. Hütter orgonán, Schneider pedig fafúvóson játszott, s improvizált zenét tanultak. 1968-ban megalapították az Organisation nevű együttest, mely a Kraftwerk elődének tekinthető. 1969-ben adták ki a Tone Float című albumot, Fred Monics (dob), Butch Hauf (basszus) és Basil Hammoud (vokál) közreműködésével. Ez az album semmiben sem hasonlít a későbbi kraftwerkes hangzásra, a ’60-as évek kísérletező rock-zenéje volt, a Krautrock egy tipikus példája.
1970-ben a Ralf – Florian duó felvette a Kraftwerk nevet, és Klaus Dinger, illetve Thomas Homann csatlakozott hozzájuk. Közösen megalapították a Kling – Klang stúdiót Düsseldorf belvárosában. (Ennek a stúdiónak a címe hivatalosan mindmáig hétpecsétes titok, bár a kitartóbb rajongók mindig „megtalálják”). Még ebben az évben kiadták a Kraftwerk első albumát, melynek a Kraftwerk címet adták. Az album első száma, a Ruckzuck hatalmas siker lett a Krautrock-ot játszó klubokban, s ezt a számukat még a TV-ben is lejátszották. Maga az album még mindig meglehetősen kísérletező volt, bizonyos helyeken már pszichedelikus hatású, de már sokkalta letisztultabb, mint a Tone Float. Az album borítóján megjelenik az együttes akkori szimbóluma, egy közlekedési bója.
Az album sikere végett egyre több koncertet adtak Németországban, melyek általában olyan plakáttal hirdettek, melyen egy meztelen nő beleül a jelképükbe, a közlekedési bójába…
Thomas Homann hamarosan távozott a csapatból, de nemsokára helyére jött Michael Rother (gitár) és Eberhardt Krahnemann (basszus), de utóbbi csak rövid ideig, s Ralf is követte őt. Közel fél évig Florian, Rother és Dinger volt mindössze a Kraftwerk tagja, de a másik alapító – Ralf – is hamarosan visszatért a Kraftwerkhez.
1971. szeptember 26. és október 1. között (azaz kevesebb, mint egy hét alatt) összedobták a harmadik közös albumukat, mely a második Kraftwerk-album volt, s Kraftwerk 2 lett a címe. Ezen albumuk az előzőhöz hasonlóan, kísérleti-rockzene lett.
1972-ben fordulóponthoz jutott az együttes, amikor is az Egyesült Királyságban is kiadták a Kraftwerk addigi két lemezét – és így ez lett az első külföldi megjelenésük. Mindenesetre ekkor még nem volt olyan nagy nemzetközi elismertsége az együttesnek, mint a többi német kísérletező bandának (pl. a Tangerine Dreamnek), hanem inkább csak a német könnyűzenei palettát színesítették azidőtájt a nemzetközi színtéren. Távol tartották magukat a mások által átvett stílusoktól, és inkább azon voltak, hogy megfogják azokat az elemeket, amelyeket később felhasználhattak, amelyek megalapozták őket, mint az ipari és elektronikus zene alkotóiként. A háttérben inkább a fellépések és az új albumok koncepcióit dolgozták ki.
1973-ban volt az első külföldi fellépésük, Párizsban, melyet egy francia magazin, az Actuel szervezett, s olyan német előadókkal léphettek fel ezen a fesztiválon, mint Klaus Schulze, Guru Guru, Tangerine Dream. Az első igazi nemzetközi előrelépés ez volt.
Emil Schult is csatlakozik a bandához, de a zenei vonalon nem igazán foglalkozik velük, hanem szövegeket írt és a lemezborítóikat tervezte.
A Ralf és Florián duó 1973 májusa és júliusa között elkészíti a Kraftwerk 3. albumát, a Ralf und Floriant. Ez az albumuk sokkal melankolikusabb, könnyen befogadhatóbb, mint az előző munkáik voltak. Ellenben ezen az albumon már megjelenik egy új társ is a zenében: a Gép. A Tanzmusik című szám ütemét egy harmadik fél, a dobgép szolgáltatja, mely akkoriban egy meglepő koncepciónak bizonyult.
Még ugyanebben az évben csatlakozik hozzájuk Wolfgang Flür (elektromos dob) és Klaus Roeder (gitár, hegedű).
[szerkesztés] A Klasszikus évek (1974 - 1992)
1974-ben kiadták az Autobahn (Autópálya) című albumukat, mely az első valódi nagy sikerük volt, mely nem csak egy kisebb közösségre korlátozódott. A címadó szám több mint 22 perces, több tételre van osztva. Ennek a számnak egy rövidített változata elérte az angol és az amerikai TOP 10-et is. Az Autobahn című szám utáni többi track viszont megmaradt a kísérletezősebb számok szintjén (ez nem negatívan értendő). Ezen az albumon alkalmazzák először a tematikus szerkezetet, azaz mindegyik album egy témáról szól (jelenet az autózásról, mobilitásról, az autópályák monotóniája mögötti értékek)
1975-ben Klaus Roeder távozik, s helyére Karl Bartos csatlakozik a csapathoz, aki folyó év novemberében már részt vett a következő albumon, a Radioaktivität anyag készítésében. Ez az album a rádiózásról és a radioaktivitásról szól. Az első vád ekkor éri őket, hogy fasiszták: az album borítóján egy rádió látható, melyet a 30-as években készítettek nagy számban, s ugyan ki volt róla takarva a horogkereszt, majdnem köztudomású volt, hogy rajta volt egy. Maga az album még sikeresebb volt, mint az előző, az Autobahn: rendkívül félelmetes az atmoszférája, mely valahol felhívja az emberek figyelmét az atomenergia veszélyeire is.
1977-ben adták ki a másik nagy sikerű albumukat, a Trans-Europa Express-t (röviden TEE). Ez Angliában már akkora siker volt, hogy new-wave vonal alkotói (Human League, Tube Army, David Bowie) többször is merítettek eme albumból – elmondásaik szerint. Amerikában pedig Afrika Bambaata használta fel az album egyik track-jét úgy, hogy valamelyest felgyorsította, s arra rap-elt. (róla azt kell tudni, hogy a hip-hop egyik úttörője. - azt lehet mondani, ha nincs Kraftwerk, akkor ma nincs „hip-hop stílus”)
1978 tavaszán kiadták a Die Mensh Machine / The Man Machine albumot, mely album talán a legjellemzőbb magára az együttesre. Itt már nem az a koncepció, hogy zenészek zenélnek az embereknek, hanem zenei robotok adják a talpalávalót a közönségnek, egy egyre jobban mechanizálódó társadalomban, melyben olyan alkatrészek a zenélő robotok, mint egy fogaskerék. Az album (és egyben a Kraftwerk) leghíresebb száma a The Model / Das Model is ezen az albumon hallható.
1981-ben A Computer Welt / Computer World albumukkal léptek a nagyközönség elé, mellyel nagyszabású koncertkörutat tettek meg rengeteg országban, köztük Magyarországon is (1981 augusztus 14. és 15., Kisstadion).
A Computer Welt folytatásaként akarták kiadni a Tecno Pop című albumot, mely soha nem készült el, csak egyetlenegy maxit adtak ki róla, a Tour de France-t. Ennek rengeteg oka volt, hogy miért nem: az együttesen belül már érlelődtek kisebb nézeteltérések, illetve Ralfnak volt egy kerékpáros balesete is, mely miatt napokig kómában volt, illetve hetekig kórházban feküdt.
1986-ban adták ki az Electric Cafe albumot, mely a legtöbb rajongónak csalódás volt.
A folyamatos nézeteltérések miatt Wolfgang Flür 1990 januárjában kilépett (közel 15 év után), s helyébe Hilpert Fritz lépett. Augusztusban Karl Bartos is távozott. Mindketten szólókarrierbe kezdtek.
1991-ben egy amolyan best of albumot adtak ki: a The Mix című albumon rengeteg ismert és kedvelt számukat adták ki kissé átdolgozva, modernebbé téve. Ebben az évben Karl helyére Henning Schmitz jött.
1991. november 29-én a csapat újra ellátogatott Budapestre, a Mix tour keretében. (a Budapest Sportcsarnokban léptek fel).
[szerkesztés] Az újabb idők (1992 - )
A The Mix után alig történt valami a Kraftwerkkel. Új albumot sokáig nem adtak ki. 1992-ben a Greenpeace mozgalom keretében a Sellafield-i atomerőmű ellen adott koncertet az együttes.
1996-ban készül el a hivatalos honlapjuk a http://www.kraftwerk.com
1997-ben újra elkezdtek koncertezni, először Angliában a Tribal Gathering-en, majd Linz-ben és Karlsruhe-ben , majd 1998-ban egy kisebb világturnéra indultak. A koncerteken elhangzott 2-3 új szám is, melyekből arra lehetett következtetni, hogy készül egy új album, de ebből nem lett semmi sem.
1999-ben kiadták újra a Tour de France 1983-as maxiját CD-n, majd 2000-ben a Hannoveri Expo-ra készítettek 6 nyelven egy vokoderes szöveget – 400 000 német márkáért. A rajongók legnagyobb meglepetésére ki is adtak egy új maxit az Expo-ra, Expo 2000 néven.
2000-ben kiadták az Expo 2000 Remix albumot, melyet olyan zenészek mixeltek át, mint Orbital Underground Resistance, stb)
2003-ban a 100 éves Tour de France kerékpáros verseny tiszteletére a Kraftwerk leporolta a Tour de France számukat, s ennek a koncepciójára elkészítették a Tour de France Soundtracks című albumot, majd egy évvel rá az eddigi legnagyobb világturnéjuk keretében (mely másfél évig tartott) harmadjára is ellátogattak Budapestre (2004 május 25., Sportaréna).
2005-ben adták ki eddigi utolsó albumukat, a Minimum – Maximum koncertlemezt, mely a világturné különböző helyeiről felvett trackekből válogat (a TEE pl. a budapesti felvétel a koncertlemezen). A lemez mellett egy koncert DVD-t is kiadtak.
2009-ben a Zamárdiban megrendezett Balaton Sound-on léptek fel.[1]
[szerkesztés] Kiadott nagylemezek
- 1969 Tone Float (Organisation néven)
- 1970 Kraftwerk
- 1971 Kraftwerk 2
- 1973 Ralf und Florian
- 1974 Autobahn (német)
- 1975 Radioaktivität (német)
- 1976 Radioactivity (angol)
- 1977 Trans-Europa Express (német)
- 1977 Trans-Europe Express (angol)
- 1978 Die Mensch Maschine (német)
- 1978 The Man Machine (angol)
- 1981 Computerwelt (német)
- 1981 Computer World (angol)
- 1983 Tour de France (EP) (francia)
- 1986 Electric Cafe (német)
- 1986 Electric Cafe (angol)
- 1991 The Mix (német)
- 1991 The Mix (angol)
- 1999 EXPO 2000 (EP) (német/angol)
- 2000 EXPO 2000 Remix (EP) (angol)
- 2003 Tour de France Soundtracks (francia/német)
- 2005 Minimum Maximum (német)
- 2005 Minimum Maximum (angol)
[szerkesztés] DVD-k
- 2005 Minimum Maximum (dupla)
[szerkesztés] Hivatkozások
- http://www.kraftwerk.com Hivatalos honlap
- http://www.kraftwerk.hu Magyar rajongói oldal
- http://ummagumma.hu/kraftwerk Részletes Kraftwerk diszkográfia

