Ugrás a tartalomhoz

Kistapolcsány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen TurkászBot (vitalap | szerkesztései) 2020. november 15., 11:57-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Hibás DEFAULTSORT eltávolítása (WP:BÜ), apróbb javítások)
Kistapolcsány (Topoľčianky)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásAranyosmaróti
Rangközség
Első írásos említés1293
PolgármesterJuraj Mesko
Irányítószám951 93
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámZM
Népesség
Teljes népesség2704 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség104 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság226 m
Terület26,33 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 25′ 08″, k. h. 18° 24′ 43″48.418889°N 18.411944°EKoordináták: é. sz. 48° 25′ 08″, k. h. 18° 24′ 43″48.418889°N 18.411944°E
Kistapolcsány weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kistapolcsány témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A kistapolcsányi kastély a 20. század elején

Kistapolcsány (szlovákul Topoľčianky, korábban Malé Topolčianky) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában.

Fekvése

Aranyosmaróttól 4 km-re északkeletre, a Zsitva partján fekszik.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint már a 6. században szláv település állt a területén.

A mai települést 1293-ban Topolchan néven említik először. Királyi birtok, majd 1307-ben Károly Róbert Haslav comesnek, a Kistapolcsányi család ősének adta, aki királyi engedélyt kapott arra, hogy a Leves patakban arany után kutasson. Mai kastélya eredetileg késő gótikus vízivár volt, melyet előbb a johanniták, majd Csák Máté birtokolt. Az első plébániatemplomot a 14. század első felében építették. Várkastélyát a 15. században a Kistapolcsányi család építtette. 1559-ben az országgyűlés mint szükségtelen erődítményt le akarta bontatni, 1578-ban azonban mégis újjáépítéséről döntöttek.

A település 1600-ban mezőváros lett. 1611-ben kihalt a Kistapolcsányi család és 1616-ban a birtok a Rákóczi-családé lett. 1662-ben a várat átépítették, 1664-ben kirabolták a császáriak. 1696-ban itt született II. Rákóczi Ferenc első fia, György Lipót. 1705 januárjában itt volt Rákóczi főhadiszállása. 1708-ban, a kurucok elleni győzelme után Heister tábornok serege foglalta el. A Rákóczi-szabadságharc bukása után a Rákóczi birtokok, így Kistapolcsány is a kincstárra szálltak, melytől 1710-ben a Coburg család vásárolta meg, majd 1711-ben Zichy Károly szerezte meg. A Zichy család 1742-ben a horvát származású Keglevich családnak adta el. A Keglevichekkel számos dalmát telepes is érkezett, akik fellendítették a zöldség és gyümölcstermesztést, a szőlőtermesztést és sörfőzést. 1787-ben Keglevich Károly a korábbi gótikus templom helyett új barokk templomot építtetett. 1890-ben a Habsburg család lett a kistapolcsányi uradalom birtokosa.

Vályi András szerint "Kis Tapolcsány. Mezőváros Bars Várm. földes Urai Gr. Keglevics, és Gr. Koháry Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik hegyek között, Aranyos Maróthoz 1 mértföldnyire. Hajdani Tapolcsányi Tamás nevezetes vala kövérségéért, a’ kit FERDINÁND Tsászár lefestetni kivánt 1565. Azután Rákóczi Lászlónak bírtoka vala, a’ mint 1662-dikben épűltt kastéllyának felűlírattyából kitetszik, vólt erőssége lerontattatván 1578-ban megújjíttatott; Ispotállyát Bánfi Erzsébet, Rákóczinak Hitvese szerzette; új kastéllyával, ’s jeles Szentegyházával díszesíttetik; díszes úri kertye, szép majorsága, ’s vadas kertyei is vagynak itten az Uraságnak, ’s posztót készítő műhelye; Ebedecznél savanyú vize van; földgye jó, réttye számos, fája van, legelője elég, jó borait könnyen eladgya, piatza helyben, és másfél órányira."[2]

A Zsitvavölgyi helyi érdekü vasút egyik állomása.[3] A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott.

Népessége

1880-ban 1328 lakosából 1096 szlovák és 59 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 1363 lakosából 1212 szlovák és 85 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 1583 lakosából 1356 szlovák és 166 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 1602 lakosából 1274 szlovák és 311 magyar anyanyelvű volt.

1921-ben 1782 lakosából 1706 csehszlovák és 54 magyar volt.

1930-ban 1976 lakosából 1942 csehszlovák és 6 magyar volt.

1991-ben 2890 lakosából 2861 szlovák és 5 magyar volt.

2001-ben 2888 lakosából 2854 szlovák és 3 magyar volt.

2011-ben 2747 lakosából 2688 szlovák és 3 magyar volt.

Nevezetességei

  • Várkastélya a 15. században épült, 1662-ben átépítették. A 18. század végén tovább bővítették, majd 1830-ban Hild József klasszicista stílusban tervezte át. Több tulajdonos után, 1890-ben Habsburg főhercegi birtok lett. Masaryk csehszlovák köztársasági elnök nyaralója volt.
  • A település 12 hektáros vadasparkjában még egy klasszicista vadászkastély is áll.
  • Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt plébániatemploma búcsújáróhely, búcsúja a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe. A templom 1784-ben Hefele Menyhért tervei alapján épült barokk-klasszicista stílusban. Kegyképét Emerich Károly festette 1730-ban, eredetileg a kastély kápolnájában volt. A búcsújárás eredete a birtokos Rákóczi Erzsébettől ered, aki 1683-ban fogadalmat tett a Szűzanyának, hogy ha a várost megmenti a töröktől, zarándoklatot tesz a Szentföldre. A Szentföldről, Kármel hegyéről azzal a meghatalmazással jött haza, hogy megalapíthassa a Kármelhegyi Boldogasszony Társulatot; XI. Ince pápa pedig engedélyezte a kegyhely alapítását.
  • A település népművészetét néprajzi kiállítás mutatja be.
  • Az országban egyedülálló lovasmúzeum is látható itt.

Gazdasága

Kistapolcsány legfontosabb üzeme a szőlőfeldolgozó és borüzem (Vinárske závody Topolčianky s.r.o.).

Neves személyek

  • Itt született 1855. február 14-én Staud Lajos kúriai bíró, az MTA levelező tagja.
  • Itt született 1881-ben Szörényi Mihály kertész, botanikus
  • Itt hunyt el 1856-ban Keglevich János főispán, országgyűlési képviselő, valóságos belső titkos tanácsos és főudvarmester.
  • Itt hunyt el 1857-ben Dlhovszky József teológiai doktor, katolikus pap, költő.

Jegyzetek

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Pallas Nagy Lexikona; Moldoványi Béla: Bars vármegye közlekedésügye.; Kormos, A. (szerk.): Magyar Pénzügyi Compass 1917-1918 I. Budapest, 430; Csal. mar. II/1 Archiválva 2013. december 11-i dátummal a Wayback Machine-ben.

További információk