Keresztfalu
| Keresztfalu (Krížová Ves) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Késmárki |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1290 |
| Polgármester | Jozef Grivalský |
| Irányítószám | 059 01 |
| Körzethívószám | 052 |
| Forgalmi rendszám | KK |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2281 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 168 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 616 m |
| Terület | 11,93 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 11′ 20″, k. h. 20° 29′ 15″49.188889°N 20.487500°EKoordináták: é. sz. 49° 11′ 20″, k. h. 20° 29′ 15″49.188889°N 20.487500°E | |
| Keresztfalu weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Keresztfalu témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Keresztfalu (szlovákul Krížová Ves, németül Kreuz) község Szlovákiában az Eperjesi kerület Késmárki járásában.
Fekvése
Késmárktól 8 km-re északkeletre, Szepesbéla keleti szomszédságában a Poprád jobb partján fekszik.
Története
1290-ben „Krystur” alakban említik először. 1326-ban „Villa Sancte Crucis”, 1401-ben „Zenthkerezth”, 1498-ban „Keresthfalwa” néven szerepel az írott forrásokban. A falu a 13. században a Berzeviczky család birtokán keletkezett, 1319-ben a lándoki uradalomhoz csatolták, így a Szent Sír Lovagrend birtoka lett. Később egy része Késmárk birtokába került. 1673-ban említik Stansith Márton itteni udvarházát. 1787-ben 52 házában 375 lakos élt.
Vályi András szerint „KERESZTFALVA. Kreutz. Elegyes falu Szepes Várm. földes Ura Horvát Uraság, lakosai katolikusok, és más félék, fekszik Késmárktól fél mértföldnyire, Bélának filiája, határjának fele hegyes, és köves, de fele búzát, és jó rozsot terem, legelője van, fája szűken, piatza közel.”[2]
Fényes Elek geográfiai szótárában „Keresztfalva, (Krizova Ves), Szepes vmegyében, tót falu, Bélával általellenben, mellytől a Poprád választja el: 462 kath., 60 evang. lak. Lazacz-halászat, gyolcs-szövés. F. u. Marjássy. Ut. p. Késmárk.” [1]
A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 583, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar és cigány kisebbséggel.
2001-ben 1613 lakosából 1442 szlovák és 162 cigány volt.[3]
2011-ben 2008 lakosából 1249 cigány és 701 szlovák volt.
Nevezetességei
- Születés (eredetileg: Szent Kereszt Felmagasztalása) temploma a 13. század végén épült gótikus stílusban, középkori freskói vannak.
- A temetői domboldalon klasszicista harangtorony áll.
- Fából épített evangélikus imaháza van.
- A falu két 16. és 17. századi kastélya mára egybeépült.
Jegyzetek
- Malovcová, B. a kol: Minulosť a súčasnosť Krížovej Vsi.
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Archivált másolat. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 13.)
További információk
A Késmárki járás települései | ||
|---|---|---|
Késmárk (Kežmarok) | ||
Ábrahámpikfalva (Abrahámovce) · Alsólehnic (Červený Kláštor) · Busóc (Bušovce) · Duránd (Tvarožná) · Farkasfalva (Szlovákia) (Vlková) · Felsőerdőfalva (Stará Lesná) · Gibely (Zálesie) · Hanusfalva (Spišské Hanušovce) · Hóka (Havka) · Hollólomnic (Holumnica) · Hunfalva (Huncovce) · Izsákfalva (Žakovce) · Javorina · Kakaslomnic (Veľká Lomnica) · Keresztfalu (Krížová Ves) · Kisfrankvágása (Malá Franková) · Kiskuncfalva (Vlkovce) · Kisszalók (Malý Slavkov) · Kisvár (Hradisko) · Krig (Vojňany) · Lándok (Lendak) · Lehnic (Lechnica) · Leibic (Ľubica) · Majorka (Ihľany) · Maldur (Podhorany) · Ménhárd (Vrbov) · Nagyfrankvágása (Veľká Franková) · Ómajor (Majere) · Osztornya (Osturňa) · Relyó (Reľov) · Rókus (Rakúsy) · Sörkút (Výborná) · Szepesbéla (Spišská Belá) · Szepesmátyásfalva (Matiašovce) · Szepesófalu (Spišská Stará Ves) · Szepesszentgyörgy (Jurské) · Szepestótfalu (Slovenská Ves) · Tátraalja (Stráne pod Tatrami) · Tátraháza (Mlynčeky) · Tavas (Jezersko) · Toporc (Toporec) |  | |
