Jurij Petrovics Ljubimov
Jurij Petrovics Ljubimov | |
Jurij Petrovics Ljubimov | |
Született | Jurij Petrovics Ljubimov 1917. szeptember 30. Jaroszlavl |
Elhunyt | 2014. október 5. (97 évesen)[1][2][3][4][5] Moszkva |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | orosz |
Házastársa | Koncz Katalin |
Foglalkozása | színész, rendező, színházigazgató, egyetemi tanár |
Iskolái | Borisz Scsukin Színművészeti Főiskola (1936–1939) |
Kitüntetései |
|
Halál oka | szívelégtelenség |
Sírhelye | Új Donszkoj temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jurij Petrovics Ljubimov témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Jurij Petrovics Ljubimov (Jaroszlavl, 1917. szeptember 30. – Moszkva, 2014. október 5.[7]) orosz színész, rendező; a világhírű Taganka Színház alapító-igazgatója, egyetemi tanár.
Életpályája
A színház foglalkoztatta gyermekkorától kezdve. Részt vett a téli háborúban. 1941-től 1945-ig az NKVD Ének- és Táncegyüttesével lépett fel a fronton. Állandó színpadon először a Vahtangov Színház tagjaként szerepelt 1946-1960 között. Itt 1947-től már rendezett is. Hamar megtalálták a filmrendezők is (Színes filmnovellák, Nappalok és éjszakák, Három találkozás, Jegor Bulicsov és a többiek). 1953-1963 között színészmesterséget tanított a Scsukin Színművészeti Főiskolán.
1963-ban bemutatták Brecht Szecsuáni jóember című darabját. A premier feltűnő sikerének eredményeképpen jött létre a végzős osztállyal 1964-ben a Taganka. 1964-1983 között, valamint 1989-1993 között és 1997-2011 között a moszkvai Taganka Drámai Színház igazgató-főrendezője. A Taganka Színház 1976-ban vendégszerepelt Magyarországon, bemutatták a Hamletet, a Tíz nap, ami megrengette a világot című darabokat Vlagyimir Viszockijjal a főszerepekben.
1983-ban elhagyta Oroszországot. 1984-ben, miután a The Times brit napilapnak adott interjúban bírálta a szovjet kultúrpolitikát, állampolgárságától megfosztották, ezután izraeli állampolgárságot kapott és Jeruzsálemben élt. 1987-ben hazatért, 1989-ben visszakapta állampolgárságát, 1997-ben hazatelepült. 1999 óta magyar állampolgár is volt.
2011 nyarán a színészekkel kialakult ellentéte miatt otthagyta a Taganka színházat és más színházakban dolgozott tovább.[8]
„ | Mi nem akartunk új színházat alapítani, amikor a Vahtangov stúdióban elkezdtük a Jó embert keresünk[9] próbáit, egyszerűen csak megállapodtunk ennél a darabnál, mert lehetőséget adott arra, hogy kifejezzük gondolatainkat az életről és – ami szintén nagyon fontos – a színházról. Ezek a gondolatok izgattak engem is, a tanítványaimat is. Így történt, hogy ez a darab lett színházunk kezdete. | ” |
– Ljubimov |
Magánélete
Körülbelül 15 évig (1959—1975) együtt élt Ljudmila Celikovszkaja színésznővel, de már volt egy Nyikita nevű fia egy korábbi kapcsolatából, aki apjától külön élt.[10]
1978-ban feleségül vette az újságíró-tolmács Koncz Katalint (sz. 1946), és Magyarországra költözött. Az asszonnyal a Taganka Színház 1976-os magyarországi vendégszereplésekor ismerkedett meg, aki azután a Film Színház Muzsika folyóirat moszkvai tudósítója lett. Péter fiuk 1979. szeptember 25-én született meg.[11]
Színházi szerepei
- Fagyejev: Az ifjú gárda... Oleg Kosevoj
- Gorkij: Kispolgárok... Tyatyin
- Miller: Édes fiaim... Chris
- William Shakespeare: Sok hűhó semmiért... Benedek
- Puskin: Kis tragédiák... (Mozart)
Rendezései a Tagankán[12]
|
|
Magyarországi munkái
Íróként
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 5.[13]
- 1972-1973: Vasziljev: Csendesek a hajnalok (Budapest, Mikroszkóp Színpad)
- 1978, 2001: Dosztojevszkij-Ljubimov: Bűn és bűnhődés (Budapest, Vígszínház)
Rendezőként
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 4.[13]
- 1978: Dosztojevszkij-Ljubimov: Bűn és bűnhődés (Budapest, Vígszínház)
- 1979: Trifonov: Csere (Szolnok, Szigligeti Színház)
- 1981: Brecht: Háromgarasos opera (Nemzeti Színház)
- 1982: Mozart: Don Giovanni (Budapest, Erkel Színház)
A vendégrendezői tevékenységről és saját magyarországi vendégrendezői munkájáról Garai László készített vele terjedelmes interjút (Valóság. 21/4. (1978). 79-88.) és vezetett beszélgetést közte és az ugyanekkor szintén Magyarországon vendégrendező Oleg Jefremov között ("A színház transzportálhatóságáról"; Színház. 1980/11. 2-5.).
Filmjei
- Színes filmnovellák (1941)
- Nappalok és éjszakák (1944)
- Uborka, a repülőtér gyöngye (1946)
- Pilótaszerelem (1946)
- Veszélyes vizeken (1947)
- Külvárosi fiú (1947)
- Robinson (1947)
- Micsurin (1948)
- Három találkozás (1948)
- Vidám vásár (1949)
- Bjelinszkij (1951)
- A nagy muzsikus – Glinka (1952)
- Jegor Bulicsov és a többiek (1953)
- Sok hűhó semmiért (1956)
- Két színésznő, egy szerep (1956)
- Kigyúlnak a fények (1958)
- Ember a Föld nevű bolygóról (1958)
- XVIII. Káin (1963)
- Hosszú búcsúzás – Ljubimov és a Taganka (1984)
Díjai
- Szovjetunió Állami Díja (1952)
- az OSZSZSZK érdemes művésze (1954)
- az OSZSZSZK népművésze (1992)
- a bonni színházi fesztivál nagydíja (1998)
- Arany Maszk-díj (2000)
- Budapest díszpolgára (2007)
Jegyzetek
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Dettaglio decorato: Lyubimov Yuri Petrovich (olasz nyelven). Presidency of the Italian Republic. (Hozzáférés: 2018. július 20.)
- ↑ Elhunyt Jurij Ljubimov. MTI/origo.hu. 2014. október 5.
- ↑ Kómába esett a világhírű magyar állampolgárságú rendező. MTI/hvg.hu. 2012. október 31.
- ↑ Brecht: A szecsuáni jólélek
- ↑ Celikovszkaja az orosz színészek honlapján
- ↑ Karavántörténetek, interjú Koncz Katalinnal, 1999. augusztus
- ↑ Archivált másolat. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 30.)
- ↑ a b 2011. szeptember 30-i lekérdezés
Források
- MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283