Jurij Petrovics Ljubimov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jurij Petrovics Ljubimov
Jurij Petrovics Ljubimov
Jurij Petrovics Ljubimov
Született Jurij Petrovics Ljubimov
1917. szeptember 30.
Jaroszlavl
Elhunyt 2014. október 5. (97 évesen)[1][2][3][4]
Moszkva
Állampolgársága
Nemzetisége orosz
Házastársa Koncz Katalin
Foglalkozása színész, rendező, színházigazgató, egyetemi tanár
Iskolái Borisz Scsukin Színművészeti Főiskola (1936–1939)
Kitüntetései
Halál okaszívelégtelenség
Sírhely Új Donszkoj temető

A Wikimédia Commons tartalmaz Jurij Petrovics Ljubimov témájú médiaállományokat.

Jurij Petrovics Ljubimov (Jaroszlavl, 1917. szeptember 30.Moszkva, 2014. október 5.[6]) orosz színész, rendező; a világhírű Taganka Színház alapító-igazgatója, egyetemi tanár.

Életpályája[szerkesztés]

A színház foglalkoztatta gyermekkorától kezdve. Részt vett a téli háborúban. 1941-től 1945-ig az NKVD Ének- és Táncegyüttesével lépett fel a fronton. Állandó színpadon először a Vahtangov Színház tagjaként szerepelt 1946-1960 között. Itt 1947-től már rendezett is. Hamar megtalálták a filmrendezők is (Színes filmnovellák, Nappalok és éjszakák, Három találkozás, Jegor Bulicsov és a többiek). 1953-1963 között színészmesterséget tanított a Scsukin Színművészeti Főiskolán.

Taganka

1963-ban bemutatták Brecht Szecsuáni jóember című darabját. A premier feltűnő sikerének eredményeképpen jött létre a végzős osztállyal 1964-ben a Taganka. 1964-1983 között, valamint 1989-1993 között és 1997-2011 között a moszkvai Taganka Drámai Színház igazgató-főrendezője. A Taganka Színház 1976-ban vendégszerepelt Magyarországon, bemutatták a Hamletet, a Tíz nap, ami megrengette a világot című darabokat Vlagyimir Viszockijjal a főszerepekben.

1983-ban elhagyta Oroszországot. 1984-ben, miután a The Times brit napilapnak adott interjúban bírálta a szovjet kultúrpolitikát, állampolgárságától megfosztották, ezután izraeli állampolgárságot kapott és Jeruzsálemben élt. 1987-ben hazatért, 1989-ben visszakapta állampolgárságát, 1997-ben hazatelepült. 1999 óta magyar állampolgár is volt.

2011 nyarán a színészekkel kialakult ellentéte miatt otthagyta a Taganka színházat és más színházakban dolgozott tovább.[7]

Mi nem akartunk új színházat alapítani, amikor a Vahtangov stúdióban elkezdtük a Jó embert keresünk[8] próbáit, egyszerűen csak megállapodtunk ennél a darabnál, mert lehetőséget adott arra, hogy kifejezzük gondolatainkat az életről és – ami szintén nagyon fontos – a színházról. Ezek a gondolatok izgattak engem is, a tanítványaimat is. Így történt, hogy ez a darab lett színházunk kezdete.
– Ljubimov

Magánélete[szerkesztés]

Körülbelül 15 évig (1959—1975) együtt élt Ljudmila Celikovszkaja színésznővel, de már volt egy Nyikita nevű fia egy korábbi kapcsolatából, aki apjától külön élt.[9]

1978-ban feleségül vette az újságíró-tolmács Koncz Katalint (sz. 1946), és Magyarországra költözött. Az asszonnyal a Taganka Színház 1976-os magyarországi vendégszereplésekor ismerkedett meg, aki azután a Film Színház Muzsika folyóirat moszkvai tudósítója lett. Péter fiuk 1979. szeptember 25-én született meg.[10]

Színházi szerepei[szerkesztés]

  • Fagyejev: Az ifjú gárda... Oleg Kosevoj
  • Gorkij: Kispolgárok... Tyatyin
  • Miller: Édes fiaim... Chris
  • William Shakespeare: Sok hűhó semmiért... Benedek
  • Puskin: Kis tragédiák... (Mozart)

Rendezései a Tagankán[11][szerkesztés]

  • 1964: Brecht: A szecsuáni jólélek
  • 1964: Lermontov: Korunk hőse
  • 1965: Voznyeszenszkij: Antivilág (Антимиры)
  • 1965: Reed - Ljubimov: Tíz nap, amely megrengette a világot
  • 1965: Pavszie i zsivie (Павшие и живые)
  • 1966: Brecht: Galilei élete
  • 1967: Majakovszkij: Poszlusajte! (Послушайте!)
  • 1967: Jeszenyij: Pugacsov
  • 1968: Mozsajev: Az élő (betiltva; bemutató: 1989)
  • 1968: Molière: Tartuffe
  • 1969: Gorkij: Az anya
  • 1969: Sztavinszkij: Csúcsforgalom
  • 1970: Voznyeszenszkij: Őrizd meg arcodat (három előadás után betiltva)
  • 1970: Csernisevszkij: Mi a teendő?
  • 1971: William Shakespeare: Hamlet (fősz.: Viszockij)
  • 1972: Jevtusenko: A szabadságszobor bőre alatt
  • 1973: Puskin: Továris vjer... (Товарищ, верь...)
  • 1973: Osztrovszkij: Benefisz (Бенефис)
  • 1974: Abramov: Falovak
  • 1975: Baklanov: Csatolják be az öveket
  • 1976: Trifonov: Csere
  • 1977: Bulgakov: A mester és Margarita
  • 1977: Bikov: Kereszteződés
  • 1978: Gogol: Ревизская сказка (Revizszkaja szkazka)
  • 1979: Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

  • 1979: Brecht: Turandot... (Турандот, или конгресс обелителей)
  • 1980: Trifonov: Ház a rakparton
  • 1980: Csehov: Három nővér
  • 1980: Viszockij est (betiltva. Egyetlen előadás volt 1988-ban, Viszockij halálának évfordulóján - július 25.)
  • 1980: Brecht: Koldusopera (Budapest, Vígszínház)
  • 1988: Viszockij est
  • 1988: Puskin: Borisz Godunov
  • 1989: Mozsajev: Az élő
  • 1989: Puskin: Lakoma pestis idején
  • 1989: Okudzsava: Docs, otec, gitariszt (Дочь, отец, гитарист) (pantomim dalokkal)
  • 1990: Erdman: Öngyilkos
  • 1992: Szofoklész: Élektra
  • 1994: Euripidész: Médea
  • 1996: Dosztojevszkij: A kamasz
  • 1997: Dosztojevszkij: Karamazov testvérek
  • 1998: Weiss: Marat halála
  • 1998: Szolzsenyicin: Saraska (Шарашка) (Szolzsenyicin A pokol tornácán regénye alapján)
  • 1999: Brecht: A szecsuáni jólélek (felújítás)
  • 2000: Shakespeare: Krónikák <--(azok a drámái, amik történeti témájúak)-->
  • 2000: Puskin: Anyegin
  • 2001: Bulgakov: Színházi regény (A fehér gárda)
  • 2001: Kedrov, Ljubimov: Szokratész
  • 2001: Paszternak: Doktor Zsivágó
  • 2002: Goethe: Faust

Magyarországi munkái[szerkesztés]

Íróként[szerkesztés]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 5.[12]

Rendezőként[szerkesztés]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 4.[12]

  • 1978: Dosztojevszkij-Ljubimov: Bűn és bűnhődés (Budapest, Vígszínház)
  • 1979: Trifonov: Csere (Szolnok, Szigligeti Színház)
  • 1981: Brecht: Háromgarasos opera (Nemzeti Színház)
  • 1982: Mozart: Don Giovanni (Budapest, Erkel Színház)

A vendégrendezői tevékenységről és saját magyarországi vendégrendezői munkájáról Garai László készített vele terjedelmes interjút (Valóság. 21/4. (1978). 79-88.) és vezetett beszélgetést közte és az ugyanekkor szintén Magyarországon vendégrendező Oleg Jefremov között ("A színház transzportálhatóságáról"; Színház. 1980/11. 2-5.).

Filmjei[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Brockhaus (német nyelven)
  5. Dettaglio decorato: Lyubimov Yuri Petrovich (olasz nyelven). Presidency of the Italian Republic. (Hozzáférés: 2018. július 20.)
  6. Elhunyt Jurij Ljubimov. MTI/origo.hu. 2014. október 5.
  7. Kómába esett a világhírű magyar állampolgárságú rendező. MTI/hvg.hu. 2012. október 31.
  8. Brecht: A szecsuáni jólélek
  9. Celikovszkaja az orosz színészek honlapján
  10. Karavántörténetek, interjú Koncz Katalinnal, 1999. augusztus
  11. http://www.lubimov85.ru/works/director
  12. a b 2011. szeptember 30-i lekérdezés

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]