Jurij Petrovics Ljubimov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jurij Petrovics Ljubimov
Jurij Petrovics Ljubimov
Jurij Petrovics Ljubimov
Születési név Jurij Petrovics Ljubimov
Született 1917. szeptember 30.
Jaroszlavl
Elhunyt 2014. október 5. (97 évesen)
Moszkva
Sírhely Új Donszkoj temető
Állampolgársága
Nemzetisége orosz
Házastársa Koncz Katalin
Foglalkozása színész, rendező, színházigazgató, egyetemi tanár
Iskolái Boris Shchukin Theatre Institute
Díjak

Jurij Petrovics Ljubimov az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jurij Petrovics Ljubimov témájú médiaállományokat.

Jurij Petrovics Ljubimov (Jaroszlavl, 1917. szeptember 30.Moszkva, 2014. október 5.[1]) orosz színész, rendező; a világhírű Taganka Színház alapító-igazgatója, egyetemi tanár.

Életpályája[szerkesztés]

A színház foglalkoztatta gyermekkorától kezdve. Részt vett a téli háborúban. 1941-től 1945-ig az NKVD Ének- és Táncegyüttesével lépett fel a fronton. Állandó színpadon először a Vahtangov Színház tagjaként szerepelt 1946-1960 között. Itt 1947-től már rendezett is. Hamar megtalálták a filmrendezők is (Színes filmnovellák, Nappalok és éjszakák, Három találkozás, Jegor Bulicsov és a többiek). 1953-1963 között színészmesterséget tanított a Scsukin Színművészeti Főiskolán.

Taganka

1963-ban bemutatták Brecht Szecsuáni jóember című darabját. A premier feltűnő sikerének eredményeképpen jött létre a végzős osztállyal 1964-ben a Taganka. 1964-1983 között, valamint 1989-1993 között és 1997-2011 között a moszkvai Taganka Drámai Színház igazgató-főrendezője. A Taganka Színház 1976-ban vendégszerepelt Magyarországon, bemutatták a Hamletet, a Tíz nap, ami megrengette a világot című darabokat Vlagyimir Viszockijjal a főszerepekben.

1983-ban elhagyta Oroszországot, majd miután a The Times brit napilapnak adott interjúban bírálta a szovjet kultúrpolitikát 1984-ben, állampolgárságától megfosztották, ezt követően izraeli állampolgárságot kapott és Jeruzsálemben élt. 1987-ben hazatért, 1989-ben visszakapta állampolgárságát, 1997-ben hazatelepült. 1999 óta magyar állampolgár is volt.

2011 nyarán a színészekkel kialakult ellentéte miatt otthagyta a Taganka színházat és más színházakban dolgozott tovább.[2]

Mi nem akartunk új színházat alapítani, amikor a Vahtangov stúdióban elkezdtük a Jó embert keresünk[3] próbáit, egyszerűen csak megállapodtunk ennél a darabnál, mert lehetőséget adott arra, hogy kifejezzük gondolatainkat az életről és – ami szintén nagyon fontos – a színházról. Ezek a gondolatok izgattak engem is, a tanítványaimat is. Így történt, hogy ez a darab lett színházunk kezdete.
– Ljubimov

Magánélete[szerkesztés]

Körülbelül 15 évig (1959—1975) együtt élt Ljudmila Celikovszkaja színésznővel, de már volt egy Nyikita nevű fia egy korábbi kapcsolatából, aki apjától külön élt.[4]

1978-ban feleségül vette az újságíró-tolmács Koncz Katalint (sz. 1946), és Magyarországra költözött. Az asszonnyal a Taganka Színház 1976-os magyarországi vendégszereplésekor ismerkedett meg, aki azután a Film Színház Muzsika folyóirat moszkvai tudósítója lett. Péter fiuk 1979. szeptember 25-én született meg.[5]

Színházi szerepei[szerkesztés]

  • Fagyejev: Az ifjú gárda... Oleg Kosevoj
  • Gorkij: Kispolgárok... Tyatyin
  • Miller: Édes fiaim... Chris
  • William Shakespeare: Sok hűhó semmiért... Benedek
  • Puskin: Kis tragédiák... (Mozart)

Rendezései a Tagankán[6][szerkesztés]

  • 1964: Brecht: A szecsuáni jólélek
  • 1964: Lermontov: Korunk hőse
  • 1965: Voznyeszenszkij: Antivilág (Антимиры)
  • 1965: Reed - Ljubimov: Tíz nap, amely megrengette a világot
  • 1965: Pavszie i zsivie (Павшие и живые)
  • 1966: Brecht: Galilei élete
  • 1967: Majakovszkij: Poszlusajte! (Послушайте!)
  • 1967: Jeszenyij: Pugacsov
  • 1968: Mozsajev: Az élő (betiltva; bemutató: 1989)
  • 1968: Molière: Tartuffe
  • 1969: Gorkij: Az anya
  • 1969: Sztavinszkij: Csúcsforgalom
  • 1970: Voznyeszenszkij: Őrizd meg arcodat (három előadás után betiltva)
  • 1970: Csernisevszkij: Mi a teendő?
  • 1971: William Shakespeare: Hamlet (fősz.: Viszockij)
  • 1972: Jevtusenko: A szabadságszobor bőre alatt
  • 1973: Puskin: Továris vjer... (Товарищ, верь...)
  • 1973: Osztrovszkij: Benefisz (Бенефис)
  • 1974: Abramov: Falovak
  • 1975: Baklanov: Csatolják be az öveket
  • 1976: Trifonov: Csere
  • 1977: Bulgakov: A mester és Margarita
  • 1977: Bikov: Kereszteződés
  • 1978: Gogol: Ревизская сказка (Revizszkaja szkazka)
  • 1979: Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
  • 1979: Brecht: Turandot... (Турандот, или конгресс обелителей)
  • 1980: Trifonov: Ház a rakparton
  • 1980: Csehov: Három nővér
  • 1980: Viszockij est (betiltva. Egyetlen előadás volt 1988-ban, Viszockij halálának évfordulóján - július 25.)
  • 1980: Brecht: Koldusopera (Budapest, Vígszínház)
  • 1988: Viszockij est
  • 1988: Puskin: Borisz Godunov
  • 1989: Mozsajev: Az élő
  • 1989: Puskin: Lakoma pestis idején
  • 1989: Okudzsava: Docs, otec, gitariszt (Дочь, отец, гитарист) (pantomim dalokkal)
  • 1990: Erdman: Öngyilkos
  • 1992: Szofoklész: Élektra
  • 1994: Euripidész: Médea
  • 1996: Dosztojevszkij: A kamasz
  • 1997: Dosztojevszkij: Karamazov testvérek
  • 1998: Weiss: Marat halála
  • 1998: Szolzsenyicin: Saraska (Шарашка) (Szolzsenyicin A pokol tornácán regénye alapján)
  • 1999: Brecht: A szecsuáni jólélek (felújítás)
  • 2000: Shakespeare: Krónikák <--(azok a drámái, amik történeti témájúak)-->
  • 2000: Puskin: Anyegin
  • 2001: Bulgakov: Színházi regény (A fehér gárda)
  • 2001: Kedrov, Ljubimov: Szokratész
  • 2001: Paszternak: Doktor Zsivágó
  • 2002: Goethe: Faust

Magyarországi munkái[szerkesztés]

Íróként[szerkesztés]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 5.[7]

Rendezőként[szerkesztés]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 4.[7]

  • 1978: Dosztojevszkij-Ljubimov: Bűn és bűnhődés (Budapest, Vígszínház)
  • 1979: Trifonov: Csere (Szolnok, Szigligeti Színház)
  • 1981: Brecht: Háromgarasos opera (Nemzeti Színház)
  • 1982: Mozart: Don Giovanni (Budapest, Erkel Színház)

A vendégrendezői tevékenységről és saját magyarországi vendégrendezői munkájáról Garai László készített vele terjedelmes interjút (Valóság. 21/4. (1978). 79-88.) és vezetett beszélgetést közte és az ugyanekkor szintén Magyarországon vendégrendező Oleg Jefremov között ("A színház transzportálhatóságáról"; Színház. 1980/11. 2-5.).

Filmjei[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Elhunyt Jurij Ljubimov. MTI/origo.hu. 2014. október 5.
  2. Kómába esett a világhírű magyar állampolgárságú rendező. MTI/hvg.hu. 2012. október 31.
  3. Brecht: A szecsuáni jólélek
  4. Celikovszkaja az orosz színészek honlapján
  5. Karavántörténetek, interjú Koncz Katalinnal, 1999. augusztus
  6. http://www.lubimov85.ru/works/director
  7. ^ a b 2011. szeptember 30-i lekérdezés

Források[szerkesztés]

  • MTI ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jurij Petrovics Ljubimov témájú médiaállományokat.