Jupiter temploma

Róma történelmi központja
Világörökség
Jupiter temploma
Adatok
Ország	Olaszország
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	I, II, III, IV, VI
Felvétel éve	1980

Az ókori Róma városában a Capitolium legfőbb nevezetessége volt Jupiter temploma vagy Juppiter Optimus Maximus Capitolinus temploma, a mai Via del Tempio del Giove-n, a Capitoliumon.

Alapítása a hagyomány szerint a Tarquiniusok idején, befejezése azonban a köztársaság első éveiben, Horatius konzul alatt, kb. i. e. 509-ben történt. Alapfalait 1865-ben, illetőleg 1876-ban találták meg a Caffarelli-család palotája és kertje helyén.

Ezen kutatások szerint a templom négyszögletes, görögös jellegű épület volt. Méretei: 177 római láb (52,5 méter) széles és 200 láb hosszú, így nagyságra megközelítette a Panheont. Az épület, melyet oldalt egy sor, elöl három sor oszlop vett körül, három párhuzamos hajóra volt osztva, középen Jupiter, kétoldalt Minerva és Juno szobraival. Jupitert az itt felállított szobor a triumfálók ruhájában ábrázolta (bíbortóga, pálmaágakkal és győzelmi istenasszonyalakokkal hímzett tunika). A pódium maradványaira a Museo Nuovo egyik szárnya épült rá. A Dél felé néző hármas cella előtt három sorban 6–6 dór oszlop állott széles közökkel (araeostylus), oldala is hat oszlopot mutatott, hármat az oszlopsorokból és hármat a cella fala mellett. Dinoysius Halicarnassensis részletesen leírja a templom méreteit és beosztását; e leírásból, az alapzatnak 1865-ben és azóta megtalált maradványaiból és ókori képekből (különösen érmeken) elég határozott képét lehet összeállítani a templomnak úgy a legrégibb alakjairól, mint későbbi újjáépítéseiről.

Története

A templom építésére a római hagyomány szerint Tarquinius Priscus tett fogadalmat a sabinus háborúban, és Tarquinius Superbus kezdte építtetni, miután a már régebben ott levő szentélyeket eltávolította. Csak Terminus és Juventas nem egyeztek bele az eltávolításába, ezért ott maradt e két oltár, és pedig Juventas oltára Minerva cellájában, Terminusé pedig a pronaosban.

Az első lyukacsos mészkő tufából épült épületet M. Horatius Pulvillus consul szentelte fel a köztársaság első évében, 509-ben Kr. e. szeptember 13-án. Kr. e. 179-ben gyökeresen helyreállították, különösen a felgyűlt ajándéktárgyakat részint eltávolították, részint rendezték, a hozzá felvezető clivus Capitolinus rendezése 174-ben, a templom új mozaikpadlója 142-ben készült el. Kr. előtt 83-ban július 6-án leégett az épület, elpusztult Juppiter ősrégi szobra, odaégtek a Sibylla könyvei is. Sulla mindjárt hozzáfogott az újraépítéshez; Jupiter új szobrát aranyból és elefántcsontból készíttette, márványoszlopokat hozatott Athénből, az Olümpeionból.

Az 5. századtól kezdve kincseit műértő rablók kezei hordták szét (Stillicho vitte el az aranyos bronzajtókat, Geiserich a fedél aranylemezeit), s a pusztítást a középkori pártvillongások fejezték be.

Az itt leírt templom azonban csak központja volt egy egész kis templomvárosnak, mely szentélyekből és fogadalmi oltárokból alakult, s melyek között királyok és híres férfiak szobrai álltak egykor.

Forrás

• Bokor József (szerk.). Róma, A Pallas nagy lexikona. Arcanum : FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 28. 
• Petz Vilmos: Ókori lexikon (Franklin Társulat, Budapest, 1904.)
• Olivia Ercoli – Ros Belford – Roberta Mitchell: Róma (Útitárs Könyvek, Panemex KFt és Grafo Kft, Bp., 2000.) ISBN 963-9090-36-0