Capitolium (Róma)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Róma történelmi központja
Világörökség
Campidoglio Roma.jpg
Capitolium
Adatok
Ország Olaszország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, II, III, IV, VI
Felvétel éve 1980
Elhelyezkedése
Capitolium (Róma) (Olaszország)
Capitolium (Róma)
Capitolium (Róma)
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 41° 53′ 36″, k. h. 12° 28′ 59″Koordináták: é. sz. 41° 53′ 36″, k. h. 12° 28′ 59″

A Capitolium (olaszul: Campidoglio) Róma hét dombjának egyike. Az ókori Róma leginkább tisztelt magaslata volt, szentélyek, templomok álltak rajta,[1] később a város közigazgatási székhelye lett.[2] Eredetileg két nagyobb kúpja volt, az Arx és a Capitolium, de a közöttük lévő hasadékot az évszázadok alatt teljesen feltöltötték.[1] Az antik emlékekből mára csak kevés maradt, a terület mai formáját Michelangelo Buonarroti tervezte meg.

Ókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iuppitert ábrázoló vésett ékkő. A római hit szerint a Capitoliumon lakott Iuppiter az emberek és istenek atyja

A domb nagyjából ötven méter magas, az egyik legmagasabb halom a városban[3], területét tekintve viszont a legkisebb a hét domb közül.[4] A Forum Romanum és a Campus Martius között fekszik.[5] Az ókorban Capitolinus néven ismerték. A rómaiak úgy gondolták, hogy a domb Jupiter otthona. A Capitolium két magaslata között terült el az úgynevezett Asylum, vagyis a menedék, amelyet Romulusz ajándékozott letelepedésre a népnek.[3]

Az egyik kiemelkedésen a Iuppiter Optimus Maximus (Legnagyobb és Legjóságosabb Jupiter) templom állt, ennek romjai jelenleg is láthatók. A templom görögös jellegű volt, méretei – szélessége 50 méter, hossza 70 méter – megközelítették a Pantheonét. A templomnak három hajója volt, a középsőben Jupiter, a két szélsőben Juno és Minerva szobra kapott helyet. Megépítésére Lucius Tarquinius Priscus római király tett fogadalmat a szabinok elleni háborúban. Az első épületet Marcus Horatius Pulvillus konzul szentelte fel i. e. 509-ben. A középkorban a szentély nagy része elpusztult, szobrait, kincseit elhordták.[2]

A másik magaslaton, az Arxon az Ara Capitolina, vagyis a Capitoliumi oltár állt. A dombon az antik időkben vár is állt. I. e. 386-ban csak ez a fellegvár maradt a rómaiak kezén, amikor Brennus gall hadvezér elfoglalta a várost. A védők a hosszú ostrom alatt éheztek, de mégsem ették meg a Junónak szentelt ludakat. Az állatok ezt azzal "viszonozták", hogy hangos gágogással ébresztették fel az alvó védőket, amikor a gall katonák egy éjszaka felmásztak a sziklákon. A háború után a rómaiak szentélyt emeltek a dombon az istennőnek. A templom neve Juno Moneta (Figyelmeztető Juno) lett, ami a ludak egykori segítségére emlékeztetett. Mellett pénzverde működött, innen ered a pénz elnevezése (moneta, money) több nyelvben is. Ezekből az épületekből mára semmi nem maradt.[6]

A Junó-szentély fontos szerepet töltött be az antik Rómában. A régészek úgy gondolják, hogy nyitott tetejű templom volt, ahol az augurok figyelték a madarak röptét, hogy megjósolják a város által tervezett lépések kimenetelét. Ide kellett feljönnie először a 14. évét betöltő fiúknak, amikor felöltötték a toga virilist, vagyis a felnőtté válásukat jelző ruhadarabot. A két kiemelkedés közötti nyergen (Asylum) i. e. 190-ben templomot építettek Veiovis tiszteletére, ennek romjait jól megőrizte a később ide épített állami levéltár.[4]

Az ókorra emlékeztet a Tarpeii-szikla. Legendája szerint a szabinok elleni háborúban Spurius Tarpeius védte a dombot. A támadók megvesztegették a lányát, hogy sikerüljön feljutniuk a sziklára. Azt ígérték, hogy neki adják, amit a bal karjukon hordanak. A lány azt hitte, hogy ékszereket kap majd, de az árulás után a szabinok agyonverték őt a bal kezükkel tartott pajzsukkal. A szikláról, amelyről később az árulókat lelökték, Titus Livius is írt.[2]

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keresztény Rómában természetesen elvesztette vallási fontosságát a terület, inkább egyfajta városi közigazgatási központként működött. A Capitoliumon koncolta fel a csőcselék Cola di Rienzót, aki népvezérként próbálta elérni, hogy Róma irányításával egyesüljenek az itáliai városok.[7]

Reneszánsz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 16. században Michelangelo tervei alapján alakították át a területet, amely ma is őrzi az általa megálmodott térszerkezetet. A terület mai központja egy reneszánsz tér, a Piazza del Campidoglio, ahova díszlépcső vezet fel a Piazza Venezia felől. A megbízást a tér kialakítására III. Ince pápa adta, aki úgy tervezte, hogy ott fogadja majd V. Károly német-római császárt 1536-ban. A teret végül csak a 17. században fejezték be.[8]

A tér közepén Marcus Aurelius aranyozott bronzszobra áll. A Piazza del Campidoglio három oldalán a Michelangeló által tervezett, illetve felújított paloták vannak, amelyek közül kettőben ma múzeumok működnek. A létesítményeket föld alatti folyosó köt össze.[5][1]

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tabularium – Az ókori állami levéltárnak mára csak a romjai maradtak meg.[9] A Forum felőli 71 méter hosszú homlokzatán nyílt árkádos, a pilléreken dór féloszlopokkal ékesített folyosó vonult végig a Capitolium és az Arx között.
Marcus Aurelius aranyozott bronzszobra
  • Cordonata – A Piazza del Campidoglióra vezető díszlépcső. Az alját két egyiptomi gránitoroszlán, a tetejét – a lépcsők két oldalán – Kasztor és Pollux nagyméretű márványszobra díszíti. Az isteni testvérpár egy-egy ló mellett áll.[8]
  • Marcus Aurelius lovas szobra – A téren álló szobor talapzatát Michelangelo tervezte. A szobor eredetije, amely az i. e. 2. századból származik, a világ legrégebbi lovasszobra.[8] A ló lába alatt eredetileg egy legyőzött barbár vezér alakja kapott helyet. Az alkotás sokáig a Lateráni Szent János Bazilika előtt állt, majd Michelangelo hozatta a Capitoliumra. Az eredeti szobor a Palazzo Nuovo múzeumban van.[2]
  • Palazzo Senatorio – A palota Michelangelo tervei alapján készült, helyén Róma 12. századi városháza állt, a funkciója ma ugyanez. Végső külsejét Giacomo della Porta és Girolamo Rainaldi adta meg.[9] Alatta egy fülkében a győzedelmes Róma istennő szobrát helyezték el, amely kezében gömböt tart, jelezve, hogy Róma uralja a világot. A lépcsősor két oldalán a Nílust és a Tiberist jelképező szobrot helyeztek el.[8]
  • Palazzo dei Conservatori – A tér másik két palotájához hasonlóan Michelangelo munkája, a mester halála után Rainaldi fejezte be.[8] Az épületben, amely a Capitolium Múzeum (Museo Capitolino) része, páratlan szépségű freskók, díszvakolatok találhatók. Itt őrzik mások mellett Romulus és Remus, valamint a farkas híres szobrát. Itt található a capitoliumi éremgyűjtemény is.[5] Az udvaron állították ki I. Constantinus római császár hatalmas szobrának töredékeit, a lépcsőházban pedig Marcus Aurelius római császár életét bemutató domborművek vannak.[2]
  • Santa Maria in Aracoeli – A templom a Capitoliumi oltár helyén épült. A legenda szerint a tiburi Sybilla megjósolta Augustusnak, hogy egy szűz isteni gyermeke megdönti a régi istenek oltárait, és új világot teremt. A császár a jóslat helyén oltárt emelt az eljövendő új istennek. Innen ered a templom neve: az ég oltára (ara coeli). Az első keresztény templomot bizánci szerzetesek építették itt a 6. században.[10]
  • Palazzo Nuovo – A tér másik két palotájához hasonlóan Michelangelo munkája, a mester halála után Rainaldi fejezte be.[8] Szintén a Capitolium Múzeum kiállításainak ad helyet: szobrok, mozaikok, római használati tárgyak vannak benne. Híres darabja a Haldokló Gall, valamint a Capitoliumi Vénusz.[5]
  • Piazza del Campidoglio – A terület mai központja a reneszánsz Piazza del Campidoglio, ahova díszlépcső vezet fel a Piazza Venezia felől. Michelangelo tervezte III. Ince pápa megbízásából. A közepén áll Marcus Aurelius lovasszobra.
  • Tarpeii-szikla – A szikla, ahonnan a rómaiak levetették az árulókat.
  • Jupiter temploma – Ma már csak a romjai láthatók az egykor lenyűgöző méretű templomnak. Alapfalait 1865-ben, illetőleg 1876-ban találták meg a Caffarelli-család palotája és kertje helyén.
  • Római lakóház – Egy régi római bérház jó állapotban fennmaradt maradványai.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az évszázadok alatt homályba merült, hogy a két kiemelkedés közül melyik volt az Arx, és melyik a Capitolium. A történészek csak annyit tudtak, hogy a Capitoliumon állt Jupiter hatalmas temploma. A rejtélyt Rudolfo Lanciani római régész oldotta meg, amikor rábukkant a templom alapjaira a Palazzo Conservatori és a Palazzo Caffarelli közötti kert alatt.[4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Ürögdi György: Róma, 66. oldal ISBN 963-2430-40-9
  2. ^ a b c d e Utazás-Nyaralás.com: Capitolium. (Hozzáférés: 2012. november 22.)
  3. ^ a b Olaszországi utak: Capitolium - Róma. (Hozzáférés: 2012. november 22.)
  4. ^ a b c Mmdtkw.org: Capitoline Hill. (Hozzáférés: 2012. november 24.)
  5. ^ a b c d Utazás-Nyaralás Infó: Capitolium - Róma. (Hozzáférés: 2012. november 22.)
  6. Federmayer István: A jelen lévő ókor Tóga. (Hozzáférés: 2012. november 22.)
  7. Ürögdi György: Róma, 68. oldal ISBN 963-2430-40-9
  8. ^ a b c d e f Róma - szenvedély: Campidoglio. (Hozzáférés: 2012. november 22.)
  9. ^ a b Ürögdi György: Róma, 71. oldal ISBN 963-2430-40-9
  10. Ürögdi György: Róma, 75. oldal ISBN 963-2430-40-9